Igen, még tartozom a hétvége történéseivel. Dédinagynéniéknél voltunk vasárnap, ahol természetesen megint jól éreztük magunkat. Sajnos dédi eltörte a felkarját, így igen csak bajban volt, hiszen Milánt fogni ezúttal nem tudta. Nem úgy Zsuzsi és Öcsi, a pót nagymama és nagypapa. Istem, de jó ennek a gyereknek :DDDD Persze megint kapott ruhácskákat, azt hiszem, megvan a keresztelő ruhácskája is, egy kék-fehér zsiráfos body, majd még egy kis világoskék naci kell hozzá.

Aztán mentünk a mamához. Keresztanyu is ott volt még, megvárt minket. Annyira jó Őket együtt látni. Én ilyenkor ki is vonom magam a "forgalomból", had legyenek csak egymáséi. Akár a nagymama-Bubor páros, akár a Kriszti-Bubor páros. Annyira jó látni a rajongást. Hihetetlen, hogy mit tud adni egy ilyen kis csöppség. Én nap mint nap szembesülök vele, de Ők csak nagyjából hetente merítkeznek meg ebben a boldogságfürdőben.