A délutánunk úgy alakult, hogy Bubor semmit sem aludt. Akár mennyire is fáradt volt, akár mennyire is próbáltam elaltatni - bevetve minden eszközt - neeem, neeeem, neeeem. Nehogy már nekem legyen igazam :D Szóval ebéd utáni cumis tápis flamó ide vagy oda, no alvás. Helyette hol itt, hol ott, de azért egész jól viselve a fáradtságot elűztük a napot. Peeersze dolgozni egy sornyit sem dolgoztam, csak a délelőtti 10 intézményt, amíg Apa megkönyörült rajtam :D De nem baj, sz--om le a melót, most ahogy felmértem a terepet, egész jól állok, talán ezért is e hanyagság :D
Imádtam VELE lenni. Imádtam, ahogy zsiványkodik. Mert zsiványkodik. Ez már tényleg szemmel látható. Imádtam, ahogy mutogatja új tudományait, ahogy "kiabálja": Nézd anya, én már ezt is tudom! ... Kész vagyok tőle. Hatása alatt vagyok minden másodpercben. Hogy ne kényeztessük el a gyereket? Dehogynem, kényeztessük, hiszen ezek a pillanatok a miénk, a közös pillanataink. Hiszen ki más is élhetné át, mint mi magunk, akik velük vagyunk nap mint nap.
De jól elkanyarodtam, vagyis nem, a lényeg (hű, de hülye vagyok:D ), hogy hétkor már komolyan azt mondtam egyszem fiamnak, hogy most már pediglen igenis bevetem ama anyai szigort és én ugyan neeem, de nem ám, nem engedem aludni este nyolcig. A fürdetésig. Igaz, jó esetben a fürdetés 9 körül zajlik, de egye fene, anyai szívem megesett báránykámon, így előre hoztam... Hááát, nehezen, de könnyebben mint számítottam, kihúztuk nyolcig. A végén még nekem kellett erőt venni magamon, hogy akkor most pedig irány a kád. A fürdést mindig egy legalább negyed órás pucérkodós játszás előzi meg. No, nem az az igazi pucérkodás, mert az csak a Mamánál adatik meg Bubornak, hogy pelus nélkül legyen, és pisiljen kedvére bárhol, bárkit, bármit, bármikor :) Imádja, de itthon nem teheti meg. Ez a Mama kiváltsága. Meg az Övé. Szóval megente elkanyarodtam. Holistartottam,szedjemmárösszeagondolataimatNa!... Ja, játszóspucérkodás... Hogy hogy tudja, hogy mikor mi következik, hogy mikor miért vetkőztetjük... Imád vetkőzni a büdös... No, azért a jövő nemzedéke ne reménykedjen, chip and dale (vagy ez egy mese címe volt?!) szóval az, meg motorozás, meg boxolás meg jéghokizás a) magánszám tiltó listán van Fiam, na, szóval megente elkanyarodtam kissé. A fürdés és előtte történő rituálék... tudja...mint megannyi mást...Ámulok és bámulok... Ő, a kis 49 centis óriás, aki csak feküdni tudott, illetve a kalimpálni a kezeivel meg a lábaival, mivé fejlődött...
Fürdésnél a gumikacsákatkrokodilokatbékákatelefántokat bőszen kergeti. Sőt. Mivel nem lepi el a víz teljesen (féltem a fülét, ez a parám, talán azért, mert én nagyon fülfájós voltam és folyton a fülészeten kötöttünk ki, igaz, mindig egy elefántos matricával tértem haza jó magaviseletemért), ezért egy pöttyös bögrével locsoljuk már első fürdetésétől kezvde, szóval néha az állatkáiból is direkt belekerül egy db. ama bögrébe. És Ő belenyúl, kiveszi a bögréből. Persze a vízben már szinte hasal, kergeti a népet, de konkrétan belenyúl a bögrébe. És most megint nagyképű vagyok. Tudom, hogy az összes többi kis haver is ugyanígy fejlődik. Mérvadó nekem sok vele nagyjából egykorú szívből szeretett "blog" társa, illetve egy-két nagyobb pajti. Mindig tudom, hogy most mikor mire számítsak nagyjából. Nem azért, mert mással akarom összehasonlítani a fejlődését. Mert az minden gyereknél egyedi. De mégis. No de... annyira de annyira büszke vagyok rá... hogy nagyon...és ehhez kell a nagyanyai, nagynénis, nagybácsis, szomszédos törődés, szeretet is...
És most már k.....a elkanyarodtam, azt se tudom, honnan indultam, lehet, hogy jobb, ha abba is hagyom az ömlengést, mert már teljesen máshol járok...
Huhhh
