Tegnap megint sűrűre sikeredett a napunk :) Anyuéknál voltunk először. Kicsit féltem, mert a múltkor volt egy nagyobb sírás, amikor ott voltunk, bár aznap három helyen voltunk és mindenhol előadta ezt, valószínűleg nem a helyszínnel és az emberekkel volt a gond. De ezt már kiveséztem anno. Szóval anyuéknál is nagyon jól érezte magát Bubor, az ott töltött idő nagy részét kint töltöttük a kertben egy pokrócon. Anyu nagyon sokat foglalkozott vele, alig engedte ki a kezéből. Megkaparintotta, vitte, énekelt neki, szórakoztatta, verseket mondott, hintáztatta... Én meg csak lestem döbbenten. Tényleg csak az kellett, hogy egy kicsit nagyobb legyen Milán. Mert anyu valóban alig merte megfogni, amíg olyan kis pici törékeny volt. Na, de persze most nem vittem fényképezőt... Telefonos kép készült jócskán, na de átjátszókábel niiincsen :D

Utána beugrottunk dédinagynéniékhez (pénteken ott töltjük az egész napot!!!), hogy tiszteletbeli nagymama (aki az én nagybátyám felesége) is láthassa "unokáját" egy órácskára. Hát onnan is alig bírtunk elindulni, olyan jól érezte magát Bubor is és természetesen Ők is :D

Jövő héten pénteken este egyszem fiam megint megy a mamához, vasárnap reggel megyünk érte. Hát, a kezdeti tragikomédiából egész jó kis vígjáték kerekdett :D Milyen szar volt először odaadni, most meg már egész könnyen lemondunk Róla egy-két napra... :D

Ma bepróbálkoztam "komolyabb" mennyiséggel a zöldborsóból. Főztem hozzá srépát is meg pipimellet. Jó ízűen elfogyott persze :D Várom a végeredményt, mennyire lesz tőle szeles a gyermek.

Ma egyébként Pistike a neve. Hiszti Pisti. Lehet, hogy megint front lesz, bár mostanság nem nagyon viselte meg, vagy a fog, de a homeós elfogyott...

Most alszik, én meg kihasználom az időt, amíg lehet, és Apa forma1-et néz, addig simogattatom kicsit a hátamat. Mert megérdemlem :D