Biztos vagyok benne, hogy ez a szemét időjárás az oka annak, hogy Pistikénk van és nem Milánunk. Pistike egy elromlott gyermek. Milán az ellentétje. Jó, ő se mindig angyal, na de azért ilyet nem produkál. Azért is gondolom, hogy ez nem a fiam lehet, és megszállta Pistike. Na. Agyilag kicsit el vagyok szállva, nekem ehhez még drog se kell :D Elég pár nap Pisti is hozzá :) Komolyra fordítva, ez az idő engem is kikészít, én se vagyok a toppon, hogyan is várható el egy fél éves sincs babától.
Amúgy se túl jó alvó fiam most még kevesebbet alszik, azt is órákig tartó bömbölés előzi meg. Már totál lefárasztja magát, de nem, nem alszik el, mert még mindig nem tudja, hogy azt hogy is kell. Igazából én se vagyok jó alvó, teljes sötétben és csendben tudok csak aludni (anyuék így szoktattak, most szívok). Persze Bubort sem zajban altatom, ahol ő alszik ott nyugi van, de ő amúgy sem riad fel a kutyaugatástól, ha leesik valami, ha szól a zene, netán a tv (ami nálunk ritkaságszám, ha be van kapcsolva) a másik szobában stb. Persze ha alszik :D
Praktikák ide-oda, nincs szívem egy dal és puszi után otthagyni. Pedig egyszer-egyszer megtettem, de nem voltam kitartó. Nekem ez nem megy. Help please! :)
Komolyan mondom, legyen nyafkább, legyen nyügibb, de legalább ha álmos, akkor aludjon már el valahogy. Cipelem én, rázom a seggét, bármit megteszek, ha kell, de nem. Néha bejön, néha meg állok mint a hülye, hogy most mi van. Hát mind1, egyszer ennek is vége lesz, aztán majd jót röhögünk magunkon.
No, panaszáradat vége, most jöjjenek a szebb pillanatok. Vettünk neki mi is felfújható strandlabdát, ami nincs keményre fújva, olyan jó kis gyűrhető. Még Binginél láttam régebben. Már itt van pár hete, szokta piszkálgatni, de igazából két napja jött meg a kedve hozzá igazán. Azóta viszont nagyon jókat játszunk vele, persze ehhez kellek én is. Ráejtem, ahogy ráesik jön a putty, vagy pukk, aztán olyanokat rötyög, hogy kész. Egyébként a rötyögéseket mindig csuklás követi :D Véget nem érő csuklás. Alapjáraton nagyon jól el lehet szórakozni Buborral (mostanság kevésbé), pici baba kora óta várom, hogy gyömöszkélhető, hempergethető stabil kis emberke legyen. Hát már az. Régóta.
A hangképzés ezerrel folyik, tegnap a "má" -hoz társult még egy "má", így most már mondja, hogy mámá, hogy ez most mamát jelent, vagy csak egyszerűen ismételget-e, azt nem tudom, mindenesetre annyira jó ez megélni, hogy "összetettebben" dumál. A kedvenc egyébként a "bü", berregéssel kísérve.
A kutyák a nagy kedvencei. Van nekünk ugye egy darab Dorka kutyánk. Imádja. Vasárnap átjöttek az egyik barátunkénk, akik már régóta kacérkodnak egy kiskutya gondolatával. A szomszédunkban nemrég születtek picik, nagyon aranyosak, mondtuk nekik, hogy nézzék meg, milyenek. Persze egyből lett is kedvenc, a gazdák nem voltak otthon, de még ők se (vagyis a leányzó igen, de férjecske nem) voltak benne biztosak, hogy tényleg kell-e kutya. Aztán amikor elmentek, a kiskutyák kiszöktek utánunk, kóboroltak az utcán, hiába vittük őket vissza (szar a kerítés náluk) ők csak jöttek-jöttek-jöttek, végül már minket is hazakísértek. Akkor beengedtük hozzánk őket, ne az utcán csatangoljanak, amíg a gazdáik hazajönnek. Dorka nagyon játszani akart velük, de ő is olyan kajla, féltettük a piciket, ahogy a nagy mancsaival pacsizta őket. Milán nem győzött kapkodni a kutyák után. Nevedtett, imádta, ahogy a pici kutyák ott sertepertélnek körülötte, imádta, ahogy megnyalogatták a kis kezét (persze utána egyből alapos kézmosás). A leendő gazdik otthon őrlődtek, még végül csak rábeszélte feleség az urát, hogy legyen kiskuty :D Szóval Bubor egyszerre két kutyust is "simogathatott". Nagyon élvezte.
