Milán úgy döntött, hogy ha bár távolról, de csatlakozik Majához, és biza ő se alszik délután, inkább nyűglődéssel, játszással, kiabálással, kutyázással üti el az időt. Már hajnalban is meglepett, mivel a fél hatos ébredés után fél hétig játszott, kurjongatott mellettem, alvás helyett. Ilyenkor evés közben, után még simán visszaalszik. De ma nem. Na, azért utána még nyolcig visszaszundítottunk, nem kis örömömre.

Aztán legközelebb már csak délben jelezte, hogy már álmos, így aludt fél kettőig. Háromkor ismét elaludt kaja közben, de csak fél négyig engedélyezett nekem egy kis lélegzetvételnyi időt... Ok, gondoltam, hat körül még szokott egyet aludni, akkor majd folytatom félbemaradt tevékenységeimet. ÁÁÁ, dehogy aludt. Hat előtt letettem, de az Istennek se aludt el, hiába volt már nagyon fáradt, ő csak nyűglődött, sírt, kacagott, játszott, bevetettem én mindent, de semmi se vált be. Háromnegyed hétkor, miután már fájt a torkom a sok énekléstől - ugyanis így csöndben volt legalább - úgy döntöttem, hogy most már ha akarna se hagynám aludni, kihúzzuk nyolcig, aztán fürdés, evés és alvás. Így is lett, szegénykém nyolckor már nem tudta kinyitni a szemét, de még a kötelező dolgokat elvégeztük azért.

Most kidőlt, húzza a lóbőrt, előtte persze agyon csókolgattuk a kis szuszogót :) Remélem jóóóó sokáig alszik reggel. Peeersze.

Reggel indulunk vele a mamához, még a cuccit is be kell pakolnom, megyek is.