Milán ma fél hétig aludt. Este negyed tíztől. Örülök, bár nem vagyok kipihentebb, mivel az ébredés után ő még visszaalszik, de mire én is visszaaludnék, addigra megint simogatni kell a hátát, vagy rázni a seggét, hogy még aludjon egy kicsit. Szóval nekem az ébresztő az első ébresztő, de még mindig jobb a fél hét mint az öt :D
Hát, a listát - amit az útra viszünk - tekintve, nem is tudom, hogyan fogunk beférni a járgányba. A szálloda, ahol leszünk, szerencsére felkészült babák fogadására is, így ágy, etetőszék, légzésfigyelő stb. nem kell. De még így is necces.
Jelentem, a nadrágba, amihez 5 cm hiányzott, beleférek! Mert kibővítettem :DDDD Nem azért, mert lefogytam :D Mindenesetre jól hátbaveregettem magamat, hogy jól van Szilvi, a pofád megint nagy volt, akaraterőd meg semmi :D Evvan. Egyébként szerintem egy fogyókúrázónak se könnyebb a helyzete mint egy alkoholfüggőnek...
Akarok, vagyis akartam venni 1 új játékot Csibinek. Viszont ahogy nézem, kvra nem érdeklik a játékok, ezért komolyan elgondolkodtam, hogy adjak-e ki megente 4 rugót egy fürdőkádba való játékra. Mi érdekli? Az építőtoronyról a karikák, külön-külön. Ezek a kedvencek. A vezetéket, ami tilos. A virágok, amiket elpakoltam és tilos, mert némelyik mérgező. A papucsok. Hát, sűrűbben mosom a lábbeliket, mint eddig bármikor. A szövetek. Legyen az bármi. Meg amit megszerez magának. A többi - zenélősvonat, zongora, clementino vagy miabánatbébiépítőkocka, stb. smafu. A csörgőkkel és rágókákkal még elvan.
Szóval, amit az én tapasztalatom alapján nekünk nem igen vált be: szobahinta, játszószőnyeg, játékhíd, (mindjárt elverem a Dorka seggét mert úgy ugat) zenélős szarok, bár ez utóbbiakat immár héthósan kezdi értékelni. Szopipárna. Na ez az, amit én nem tudtam alkalmazni szoptatásnál, mert csak idegesített. Viszont terhesen csak ezzel aludtam, így nem volt hasznavehetetlen. A kórházban még a főigazgató is velem csinált "riportot" (hehe három hónapos otttartózkodásom miatt gondoli ő hogy én), h ugyan mondjam már el, h a terhes anyukák miért szeretik eme alkalmatosságot. Azért mert nem tudom, de én csak ezzel tudtam létezni. Alvásnál, ülésnél, olvasásnál, tvzésnél. Viszont én mindig egy ikeás párnán szoptattam, ülve mármint én ded meg fekve, és etetek üvegből (mivel már csak úgy tudok) azóta is. Azzal a különbséggel, h ded egy etetés alatt fekszik, ül, félfekszik, négykézláb. Na ez az. Az etetőszékben is. De eldöntöttem, hogy én nem leszek az az anyuka, hogy rohanok a gyerek után a kanállal, csak hogy egyen. Az evést ne becsüljük le. Annak meg kell adni a módját. Ha nem eszik, akkor ne egyen. Nem fogok utána szaladni. Csak megtanulja. Bár igen nagy az esély arra, hogy Csibinek nem lesz, mert már most sincs, türelme az evésre. Fontosabb dolga van.
De itt van az orrom előtt egy ellenpélda, nem, nem Ti, hogy anyuka cukorral, jégkrémmel, csipsszel meg kólával meg mi egymásszarral tömi a gyereket, csak hogy egyen valamit. Mert a gyerek mindig megy. Meg a gyereknek nem kell más. Hát az én gyerekem ilyen biztos nem lesz. Nem lesz egy kólaőrültcsipszéscukorzabálóegyévesen. NEM.
Egyébként a mai nappal elkezdődött (folytatódott) a meló. Huhhh. Most állok neki. Nem lesz könnyű aktívmilán mellett. De: autósülés, autósülés, autósülés, csak ez lebeg a szemem előtt. Hát ez is egy valamirevaló 50e forint. Legalább erre meglesz a lóvé. Talán még másra is. nemmind1.
no,most ugrok is neki, délután aludtam Csibimmel egy órát, friss és üde vok. :D
