Megpróbálom tömören összefoglalni hétvégi élményeinket, de sajnos azt a feelinget itt úgysem tudom visszaadni. Már most, a második mondatban leszögezném, hogy ilyen szuper esküvőn én még életemben nem voltam.
A péntek katasztrófa volt, hites uramnál szerintem nem sok kellett ahhoz, hogy beadja a válási papírokat. De csak is magára vethet, ugyanis annyira türelmetlen, hogy teljesen feleslegesen, teljesen pitiáner dolgokon húzza fel magát. Lássuk, mi is történt:
Pénteken 11-re mentem fodrászhoz itthon, egy laza hajfestésre. Addig ő vigyázott egyszem fiunkra. F. gondolta, hogy egy festés csak fél órát vesz igénybe, igen csak elcsodálkozott, amikor negyed kettőkor beállítottam. De ezt most tényleg komolyan gondolta? Igen, pedig én mondtam neki, hogy ne számítson rám egyhamar. Na nem baj, itt még bírta cérnával, nem is tette szóvá :) Milán egész jól viselkedett, aludt is közben, igazából csak a déli kanalas evéssel nehezítette meg az apja dolgát :)
Hazatértem után folytattam a csütörtök óta tartó összecsomagolást, közben még egy túróstésztát is összerittyentettem, illetve próbáltam a házat úgy itthagyni, hogy vasárnap ne kelljen a kicsomagolás utáni káoszt még azzal is fokozni, hogy itthon már amúgy is táncolnak a szanaszét hagyott tárgyak. Rohanás volt az egész nap, 6-ra mentem kozmetikushoz, oda már Milánostól, cuccostól apástól, mivel onnan mentünk tova Pestre. Na én bementem a kozmetikába, mondtam apának, hogy szimpla szemöldökszedés kb. 5 perc, addig babakocsizzanak vagy vmi de be is jöhetnek. Kintmaradtak. A szépítészemnél 3/4 óra csúszás volt, hiába vagyok én készen öt perc alatt, ha majd egy órát bent töltök. Na itt szakadt el a cérna apánál :D Mivel már Milán is nyügi volt. Aztán még bementünk venni nekem fölsőt, mert ami volt mégse tetszett. Persze nem ért össze a mellemnél, a másik meg köldökömig kivágott volt :) Szóval nem vettem semmit, potyára mentünk. Nyolc körül végre megérkeztünk a pénteki végállomásra. Úgy volt, h kaját rendelünk. Elkezdtem kicsomagolni az estére szükséges cuccokat és mit veszek észre? Hogy nincs nálam egyik nadrágom se :D Apa vissza Pestről Kisnémedi. Na itt már nem szólt hozzám. Azt mondják, nehéz velünk nőkkel... Hmm :D Megjegyzem, sajnáltam őt a sok vezetés miatt, de azért nem történt annyira tragikus dolog, hogy ennyire felhúzza magát... vagy mégis? ... :D
Szombaton 8-ra mentünk sógornőmmel ismételten a fodrászhoz. Immár Pesten, feltűzetni a hajunkat. Fél 11-re volt tervezve az indulás az esküvőre. Éjjel nem sokat aludtunk, eleve későn feküdtünk, meg talán annyira túlpörögtük magunkat, hogy azért is ment nehezen az alvás. No de a fodrász nagyon hamar végzett velünk, időre haza is értünk, sőt, volt még háromnegyed óránk, de F. már hisztérikus állapotban volt. Én már csak mosolyogtam rajta. Minek ennyire túlspirázni a dolgokat? :D
Elindultunk, persze az M7-en dugó volt, dög meleg, gyerek alszik, ordít, elvan, alszik, ordít, eszik, elvan. Sógornőm ült mellette, Ő jobban elszórakoztatta, mint én tettem volna. Persze az uticél előtt még eltévesztettük az irányt egy tábla miatt... De azért leértünk időre, volt még idő egy gyors fürdésre, Milán zuhanyozásra, evésre, öltözésre, a smink már tényleg csak kutyafuttában történt. De készen lettünk.
Az esküvő ihetetlenül jól sikerült. Mesés volt az ifjú pár, a helyszín (Szépalmapusztán voltunk, a Bakonyban), kényelmes a szállás (mindenkinek volt külön szobája fürdőszobával), remek a hangulat és a programok, pazar a kaja, és természetesen nagyon jó volt a társaság. Szóval kedves Szabina és Gábor, ezúton is köszönjük, hogy részvétünkkel emelhettük az est hangulatát. ;)
Milán egy elmondhatatlanulszuperkispasi volt, az ott töltött majdnem 24 óra alatt egyszer sem sírt, nem nyivákolt, imádta a társaságot, mosolygott, kézről-kézre járt, igaz, estére már befáradt. Nem zavarta, nem ijedt meg a nagyhangú vőfélytől, illetve a zenekartól sem, egyszer se görbült a szája. Imádta mindenki, dícsérte mindenki, nekünk meg hízott a májunk apjával fejenként három kilót. Minimum. A nap poénja: a polgári esküvőn kint a szabadban a menyasszonynak és vőlegénynek gyertyát kell gyújtaniuk. Erre a fiam: nenenenene iszonyatos hangerővel :D Mindenki röghögött. annyira jókor csattant.
Milán este tízkor végérvényesen kiütötte magát, mama lefektette, aztán hajnalig aludt is, majd gyors evés után negyed nyolcig hagyott minket is.
Reggel elég gáz volt, mert az utazós ruhám a kocsiban fehérről barnára változott, hogy hogyan, azt nem tudom... Tehát a kényelmetlen, szűk, este hordott ruhát kellett megintcsak viselnem. De ez már az én gondom. Kitűnő reggeli és beszélgetés után útrakeltünk, persze autónkat be kellett tolni, mert az aksi mikor is mondta volna fel a szolgálatot, ha nem akkor, amikor százix kilóméterre vagyunk Pesttől.
Felejthetetlen volt a lagzi, nagyon jól éreztük magunkat, ezt Milán nevében is bátran kijelenthetem.
Hát elég szarul sikerült a beszámoló most így visszaolvasva semmi élményt nem nyújt más számára, de nekünk az volt. No de akkor képek: