Holnap reggel elvisszük Csibikét a doktornénihez, mret én ezt a folytonkakálást már nem tudom mire vélni, főleg, hogy nagyon szeles is és egyfolytában pukizik, közben keservesen sír. Hab a tortán, hogy annyira megfázott, hogy folyamatosan csöpög az orra, tüsszög és csúnyán köhög.

Ma főzeléknek csak krumplit evett, uzsira még kapott banánt almával, de ez se fogta meg a székletét. A feneke és a kukija annyira kipirosodott, sőt, néhol felhólyagosodott, hogy ha ránézek már kiver a víz. Horror a pelenkázás, szegénynek nagyon fáj, ahogy törlöm. Főztem kamillát, azzal finoman lemosom, de hát bekenni csak be kell.

No és hát horror éjszaka elé nézünk. Nyolckor már aludt a drágám, fél kilenckor égtelen sírással érbredt, majd kb. tízig ez volt műsoron. Nagynehezen visszaltattam (apával váltottuk egymást). Aztán 5 perc múlva megint felsírt. Akkro sikerült visszasimizni. Nem bánom én, ha nem alszom szinte semmit, csak neki ne fájjon semmilye, és ne sírjon, mert ez annyira szívszaggató.

Jogos a kérdés, hogy mi a bánatot keresek én még itt, ahelyett, hogy aludnék. Dolgozom :D És azt se tudom, mikor tudok lefeküdni. Izgalmas éjszakánk lesz, nagyon sajnálom szegénykémet, mert tehetetlen vagyok, pedig megpróbálok mindent. Éjszakára kapott nurofent, hátha használ, lószart. Csöpögtettem a szörcsi orrába, hogy kapjon levegőt. Megpersze a simi, ringatás, dúdolás, becézgetés, de a fájdalmán ez annyira nem segít. Legfeljebb elviselhetőbb lesz.

Egyébként már kurtyog a hasa, hallani, ahogy csikar... Jaj, remélem nem valami vírus. Láz, hőemelkedés egyelőre nincs hála Istennek!