nagy sikert aratott, sülve, banánnal, almával egyszusszra elfogyott az összes, pedig én sóvárogva kérleltem, hogy csak egy falatot hagyjál már egyetlen anyádnak, de neeeem, mind megette. Holnapra hagytam nyerset, is, azt megfőzöm még egy-két cuccal. De annyira felbuzdúltam, hogy lévén még a kertben úgyis sok tök, csinálok sütőtök krémlevest (így írják?), mert még az életben nem ettem. No ezt a tejszín miatt csak magunknak, bár Milán is kap belőle egy falat kóstolót, mint mostanában mindenből, legyen az a resztelt (pipi) máj szaftos krumpli, vagy akár és ez nem vicc :D az anyunál elfogyasztott khömm körömpörkölt szaftos krumpli :D
Jó, én is csak a szaftos krumplit eszem, a körmöt látni se bírom. Na de hát élni tudni kell, jó magyar vagyok, és főleg, nem fogyózom :D Pedig, de kéne! De már nem mondok semmit. Példát vehetnék Bingiről! No, majd meglátjátok, egyszer leszek én még űbercsinosdarázsderekúanyuka :DDDD Csak győzzük kivárni... Amíg dohányoztam, addig nem jelentett problémát a fogyókúra. Most komolyan, az elnyomta az éhséget, így jobban be tudtam tartani a többször keveset és este hat után már semmi elvet.
No de tudjuk, hiába vallunk elveket, hiába tudjuk, nem ilyen étkekkel fogjuk kedvenc gyerekünket tömni, hiába tudjuk, hogy fúj de egészségtelenek, hiába, hiába akármi, ki tud ellenállni, amikor odamászik, feláll a lábunkon, cuppog, sőt, én már hallottam hammot is mondani, bár ezt szerintem csak képzeltem, kinézi a szánkból a falatot. Hát én nem.
Egyébként fasza anyuka vagyok én is ám, vallom itt az egészséges stb. elveket, aztán miket zabálok :D De csak néha! És a cukorkákat sosem eszem! Na, legalább ezzel vígasztalhatom magamat :DDD Ettől függetlenül még mindig amondó vagyok, hogy Őrá igenis odafigyelek, a fölösleges cukrokat, csokikat, chipseket úgyse tudom kivédeni, de amíg lehet, ne egye, talán akkor nem is fogja annyira kívánni. Annyi más van helyette.
Jaj, most nézem, az egész post a kajáról szól :DDD A beles anyuka :D
Ja, a legjobb, amit nem is írtam... Júli 16-án lejárt ugye a gyás. Be is lett adva a melóhelyemre a gyed igénylő kitöltve, ahonnan a könyvelő júli végén el is vitte. Várom, várom a csoda nagy összeget, ok, gondoltam, h augusztusban még nem fogják küldeni, no de így szeptember végefelél már csak felhívtam az oepet, hogy mi a fészkes fenét ülnek már a papírokon. Erre szívderítő hangon közölte az amúgy tényleg nagyon kézséges hölgy, hogy ott ugyan nincs semmiféle papírom. Hát mondom az meg hogy lehet, na jó, hívom a könyvelőt. Hát kiderült, hogy ő a saras, e hó 16-án adta csak be, addig ott kallódott náluk, mert elfelejtette. Na köszi, az elműnek meg a tigáznak nem nyőghetetm be ezt a szöveget mert leszarják, szóval ezer bocs meg megnyalom a talpad után azt mondta, hogy ő utal nekem, aztán majd megadom, amikor küldi az oep. Hát mit mondjak, ennél kínosabb helyzetben nem igen voltam még, de mérlegelve a jelenlegi anyagi helyzetünket (hiteltől kezdve minden finomság) úgy gondoltam, nehogy már az én pofám égjen. Számítottam arra a pénzre, ami igenis kiesett. Dolgozom itt gyerek mellett is mint egy nemnormálissztahanova, de a lóvét majd csak jó, ha októberben megkapom. Az plusz lesz, de ez a napi költségeinhez kellett volna. No, elfogadtam. Hát evvan, ennél cikibb helyzetbe sose legyek.
Egyébként szívás minden téren ez az élet. Hiába Pesttől csak 40 kmre költöztünk, a benzinfogyasztás duplájára nőtt. Hogy csak egyet említsek. Minden nap szembesülök azzal, hogy de mennyire utálom, hogy elköltöztünk a jó kis szmogból. Mi ott is kertesben éltünk, kertvárosi részen. De én inkább élnék a nyolcban, csak ne itt. Na jó, ott azért nem. Az állatkákat nem csípem. No mindig itt lyukadok ki :D De a gyereknek ez a legjobb. És ez a legfontosabb. Amúgy érdekes, mert itt ugye mindenki mindenkinek köszön. Múltkor, amikor bementünk pl. Vácra, az összes rámnéző embernek köszöntem, mert megszoktam. azok meg csak néztek, biztos nem tudtak hova tenni, vagy néztek, h ez hülye :D Persze, nem is ismerhetnek, sose láttuk egymást. Én is csak röhögtem magamon, a megszokás... Sok pozitívum is szól kis községünk mellett. Szavam se lehet, mert fejlesztik, múltkor a főmuksikkal együtt ebédelt a falu apraja-nagyja, mert itt kérem európa szintű egészségügyi központot hoztak létre, ami tényleg nagy szó egy 740 lelket számláló településen. Jöttek az eü minisztertől kezdve a mittudoménmilyen miniszterekig kezdve a környező, de még érdi polgmesterekig mindenki. Volt műsor és ingyen kaja. Na ez kiverte nálam a biztosítékot. Nem azért, szép gesztus, amúgy mindig minden rendezvényen meghívja a polgmesterünk (puszi-puszi-kézfogás, nem nevet, tényleg, közvetlen, jófej pasas) a falubélieket egy finom főtt lakomára úgy ingyé. De ami kiveri a biztosítékaimat: szitu a következő: jövünk, megyünk rendezkedünk, erre ha nem jön oda min 6 ember, hogy ne menjetek még, várjátok meg az ebédet, vacsorát, lesz kaja, és ingyen van! Na ez az, ingyen van, repül is mindenki. Bameg, engem otthon vár az sk. készített kajám, én nem azért megyek, mert ingyen van. Brrr.
Na Csimotám alszik. Mostanság úgy alakul, hogy alszik délelőtt egy órát és délután 3 körül megint egy órát. Aztán meg szenvedés van 5-től kb. fél nyolcig. Ez a végső határ, ekkor már fürdés velem és kajábanszundi. Napközben még mindig kb. 3 óránként eszik, ebből a déli főzelék, a hat órai gyümölcs (már nem teszek bele néha se semmilyen babapisótát vagy babakekszet, banánnal teszem laktatóbbá), a többi tápszer, amitől igencsak kerekedik a kölökgólyám. Nem dagi, pont jó húsban van, de azért a napi 6 étkezésből 4 tápszeres bőven elég. Ó, csak magamat is így tudnám szabályozni :D
Azt álmodta a mama, hogy kibújt a foga alul... Váljon valóra!
