No hát fiamnak egyáltalán nem hiányzik egyetlen apja és anyja, evvan. :) Hála Istennek ahogyan eddig is, most is remekül elvan a mamáékkal. Persze tudtuk, hogy ez így van, de mivel mostanában nem volt távol tőlünk, féltem kicsit, hogy hiányolni fog. De nem :D
Azért majd ha hazajön, számolni fogok a kis csibésszel, hogy mi az, hogy a mamánál fél hétig alszik egyhuzamban :) Na jó, persze, hogy örülök neki, hogy végre nem fájt semmilye és pihentetően aludt. De irigykedni azért lehet ;)
Jól elment a mai nap, jah, 9-kor keltem! Hihetetlen volt kipihenten felébredni. És meg fogok nézni közel kilenc hónap után egy filmet teljes egészében. Ohh, az élet apró örömei :)
Haladtam a ház teendőivel is, bár a konyhába még mindig nem csíptettük vissza a függönyt, egész nap bámultak be a kíváncsiskodók, de minket ez egyáltalán nem zavart.
HOlnap már Csimbikémmel jövünk haza, nagyon hiányzik a szaroska, függetlenül attól, hogy apának és nekem is nagyon jól esett egy kis "Milánmentessemmittevés". Néha kell ilyen is, fel kell töltődni egy kis enerdzsivel :)
De holnap már ismét együtt alszunk. Mostanában a napközbeni alvás csak úgy lehetséges, hogy lefekszem mellé, Ő körbekússza párszor az ágyat, párszor felmászik rám, aztán lefekszik, mosolyog rám, megpüfföli a fejemet, aztán felpúpozza a seggét és elalszik. Néha persze hisztizik is közben, de egyre ritkábban. Tényleg, hogy tudnak égnek emelt popóval aludni?