No hát meg kell hagyni, Milán nem sok időt hagy nekem, ezért nem jutok géphez, de nem bánom, annyira jó Vele, imádom a szaroskámat :)

Különös dolgok nem történtek velünk mostanában, zajlanak a dolgos, játszós, bújós, huncutkodós, rosszalkodós, fogzós hétköznapok, mindeközben eszméletlen gyorsasággal fejlődik mentálisan, csak kapkodom a fejem, hogy mi mindent megért már. Foga is egyre több van, jelentem, az ötödikből is látszik már a csíkocska, tényleg, most már tudnék róla képet is készíteni, holnap ezt meg is teszem. Mozgásügyileg stagnál még mindig, bár szerintem nem sok kell hozzá, hogy kapaszkodás nélkül is megálljon.

Olyan édes, mindig jön pusziért, ha mondom neki, hogy adok (ha kérek akkor is :D) puszit, rámhajtja a fejét, hogy pusziljam meg :D

Ha pedig gyanús, hogy bekakilt, és kérdezem tőle, hogy van-e kaka, akkor bekavar a szobába a pelenkázóhoz. De csakis akkor, ha valóban kakás :D