Milán mióta járkál (hohó, néha már rohan:D) azt kell mondjam, sokkal harmónikusabban telnek napjaink. Őszintén szólva én ezt vártam, vagyis ebben reménykedtem, hogyha elindul, akkor jobban "ellesz" magában is. Nem hisztiskedik annyit, mert segítség nélkül is eljut ide-oda, nem kéredzkedik annyit ölbe, nem tépi le a gatyámat, ÉS! eljátszik egy kicsit egyedül is!
Nyilvánvaló, hogy ehhez hozzátartozik az is, hogy most nincs olyan kapkodós melóm, nem vagyok annyira stresszes, és azt is letojom, hogy ha áll a konyhában a cucc. Vagy a szobában. Vagy bárhol. Megcsinálom, amikor Milán engedi, és ráérek. Ez általában a reggeli és esti időszak. A lényeg, hogy ebéd legyen, tisztaruha legyen, és hogy ne legyek feszült. Mert Milán - mint minden gyerek - megérzi ezt.
Jaj, úgy imádom, ahogy jön-megy-intézkedik, olyan cuki :)
Szépen, finoman simogat, ez új, mert mosatnában csapkodott. Erről szerencsére leszokóban van, elég rászólnom, vagy a mutatóujjamat feltartani, tudja, hogy itt állj, lejebb kell venni a lendületből. Békénhagyja a virágokat is, kezd együttműködő lenni sok mindenben.
Össze kéne nekem is szednem egy bejegyzésbe, ahogyan tette ezt más is, hogy mikor, milyen tudást sajátított el. Na ha lesz időm :)
Szerdán gyalog sétáltunk át a szomszédba, persze az utcán még fogta az egyik kezem. Csütörtökön pedig  a  boltban garázdálkodhatott szabadon :)
Szóval új világ tárult elénk, élvezzük, persze a szemem mindig rajta tartom ;)