Pénteken apa jóvoltából Anita barátnőmékhez mentünk, ott is aludtunk. Csodás napunk volt a pocsék időjárás-előrejelzés ellenére, így bátrak lettünk és felkerekedtünk, kettőtől este fél hétig jártuk a várost, buszoztunk, ismerkedtünk, tüneményesek voltunk, nem hisztiztünk, nem nyűglődtünk. Persze a fel- és leszállást nem volt egyszerű megoldani, mivel nagy kocsival voltunk, a buszok is mind nagy lépcsősek voltak, barátnőm óriási - 26 hetes - pocakos, nekem meg a lábam, ejh, de azért jó páros voltunk ;)

Barátnőm kisfia Csocsó, aki három éves lesz nyáron, nagyon ari volt, néha ellenőrzés alá vette Milánt, de nagyon jól elvoltak. Ő most éli nem korszakát, hát, az se könnyű :D

Ma kapkodás volt az egész napunk, délben apa jött értünk, aztán Cora, aztán Decatlon, Milánnak cipőt akartam venni, persze a huszas, ami egyébként hosszra nagy lett volna, se ment rá a magas rüsztje miatt... Csak sározni, játszóterezni kéne, ezért nem akarok most neki tízezerért venni, így még hétfőn megnézem majd a Deichmanban. No, a Decatlonban a húzós kosárból, amiben állt Milán, de nem középen, hanem elől,  szépen kiborítottam egyszem fiamat, aki úgy pofára esett, hogy öröm volt nézni. Szegényt úgy sajnáltam, de szerencsére az ijedtésen kívül nem esett baja. Na jó, egy piros folt lett a homlokán. Délután szülinapi-névnapi zsúrra voltunk hivatalosak, Janka kisbarátnőnkhöz. Fél ötre sikerült beesnünk. Jó buli volt, Milán nagyon élvezte a gyerekek társaságát.

Három napja esti lefekvés után negyed, fél, egy órával sírva ébred, nem tudom, mi van, talán a foga...