Letudtunk mindent, Milán hősiesen állta a sarat, sőt, jobban viselte az állandó jövés-menést mint az itthonlétet. Mióta megjöttünk, azóta elég nyügi. Unatkozik itthon na. A délelőttök általában amúgy is raplisan telnek, mivel nem alussza ki magát - szerintem. Szerdán viszont rekordot döntött a délelőtti alvással, mert két és negyed órát lehúzott!

Milán kb. egy hete újabb szívinfarktust előidéző attrakcióval rukkolt elő, és teszi ezt azóta is. Neki jó poénnak tűnik a franciaágyon járkálni, de sejthető, hogy a rúgós matracon mennyire biztonságos ez, főleg, hogy - félelemérzet hiányában - ezt még meg is spékeli egy-egy hirtelen vetődéssel, nem kis ijedtséget okozva ezzel szüleinek, akik szeme előtt csak az lebeg, hogy egyetlen gyermekük mikor csapja szét a fejét az ágytámlába vagy a falba, mikor töri ki a fogait ezek következményeként vagy hogy mikor zuhan le a padlóra. :D

Alakulunk kérem szépen, balesetforrások terén mindenképpen. Szegénykémre napok óta rájár a rúd, szinte minden nap történik egy kis baleset. Szerdán esett hanyat a kövön. Pedig figyelek rá, de vagy egy mecsbokszra lép rá, vagy elveszti a nagy rohanásban az egyensúlyát, vagy vagy vagy.

Jól vagyunk, de rohanunk mostanában, annyi időm sincs, hogy leüljek a gép elé, illetve, ha mégis ezt teszem, akkor dolgozom.
Amint kicsit felszárad az út és nem esik, megyünk sétálni vagy a kertbe kapirgálni. Imádja. Várjuk a tavaszt, a jó időt, hogy minél több időt a szabadban tölthessünk. Várjuk az első állatkerti élményeinket, szerintem áprilisban beiktatjuk. A halak még mindig nagy kedvencek, áhítattal, tátogva szemléli őket a mesekönyvben, a tévében, a díszállatkereskedésekben, bárhol, ahol meglát egyet.

Beszéd terén nem sokat fejlődtünk, mostanában inkább kiabál. Szótagokat mond, de a teljes szavak még mindig csak a cica, a nem és a tik-tak.

Új fog még mindig nincs, de már nagyon várjuk, mert sokszor garatig a szájában van a keze, aminek általában hányás a következménye. Ma háromszor váltottam nadrágot :)

Újabban csemegeuborka és a virsli kecsappal a nagy sláger. Bár megfogadtam, hogy virslit és társait nem fogok neki adni, mégis ezt teszem, mert szereti, hát ez van. (A juhbeles frankfurti virsli egyébként egész jó.)

Hétvégén meglátogattuk keresztaput és törött bokáját, naná, hogy Milán egyből megkörnyékezte a gipszet :D Pénteken a mamánál aludtunk, szombaton keresztanyumék jöttek hozzánk, megint mozgalmas napokat éltünk. Így jó, Milánnak és nekem is szükségünk van társaságra, környezetváltozásra. Kiegyensúlyozottabbak vagyunk ilyenkor mindketten.

És akkor képek: