Fogzunk ezerrel, a bal hátsó rágót biztosan jól tapintom, bár látni még mindig nem tudom, hiába próbálok minden lehetőséget kihasználni, hogy bekukkoljak a szájába, ő cselesebb ;) Napi min. 5 kaka, piros popsi, nyűgösség, sokszor ébredős éjszakák. Hú, hány fogacska is van még...? :D

Csütörtökön produkálta mindenidők legnagyobb hányását, tette mindezt alvás helyett, az ágyában, délután, mert ha Apa itthon van, akkor nem akarunk aludni. Ezt én el is hiszem, meg is értem, de a muszáj, az muszáj. Ekkor persze nem aludt, ahogy betettem, 2 perc idegből fakadó sírás után teletolta az ágyát mindenféle félig megemésztett földi jóval. Aznap éjjel is velem aludt, mert az ágya csak egy priccsre emlékeztetett. Mindent ki kellett mosnom.

A szombatunk a sírok rendezésével telt, két temetőben voltunk, 5 sírnál. Amikor a kőbányaiba mentünk, ahol a rendbetételt csináltuk, akkor anyuhoz beadtuk Milánt, most először volt náluk nélkülünk. Lehetne többször is, de a hülye kutya. Utána mentünk  a Mamához a munkahelyére, vele együtt pedig a másik temetőbe, ide csak virágot vittünk. Aztán még mamáztunk és indultunk haza.

Jövőhétvégén Milánnal elmegyünk barátnőzni, vasárnap pedig névnapozunk. Remélem jó idő lesz, és tudunk bográcsozni.

Utána következő hosszúhétvégén pedig a Mama 4 napig felügyel Milánra, mert Apa végre elkezdi a plusz szoba építését, és a falbontásnál nem lehet itt a kis Pimpike.

Remélhetőleg - az amúgy tíz naposnak induló - munkámat is leadhatom keddig, és remélhetőleg a pénzt is mihamarabb láthatjuk. Fárasztó, most szeptemberig nem szeretnék itthonról melózni, szeretnék Pimpivel lenni, amennyit csak lehet. Szeptember=bölcsi+meló, ugye, így akkor is meggondolom, hogy elvállalok e még itthoni melót, ha tényleg kell a pénz. Az persze mindig kell, de akkor inkább még szűkösebbre húzzuk azt a bizonyos szíjat.