Hát igen, azért vannak a bölinek pozitív tulajdonságai is :) Jó, ezt eddig is tudtuk, de amúgy döbbenet, hogy négy nap alatt mennyit fejlődött Milán, mennyi mindent ellesett pajtásaitól. Egyre ügyesebben eszik, a motorral - jó, ez kis semmiség - száguld, kanyarodik, átmegy a küszöbön... Itthon sosem motorozott.
Ma megléptem. Kimentem még vele az udvarra, ott nagyon kapaszkodott a nyakamba, alig lehetett letenni, tudta biztosan, hogy nemsokára elmegyek. Aztán amikor elment motorozni és nem látott, akkor kisurrantam. Jobb volt így, még vártam egy pár percet az ajtó előtt, de nem hallottam sírni, bár amikor észrevette, hogy eltűntem, biztosan volt pityergés. Jaj, nehéz. Még nem tudtam beszélni a mamával, délután derül ki, hogy mi volt, hogy viselte. Azért így jobb, hogy bejövök melózni, mert nagyjából eltereli a figyelmemet a gondolataimról. Azóta már tudom, hogy nem sírt, szépen elvolt, játszott, evett, de nagyon elfáradt.
Vettem ma Milánnak két újabb könyvet, a Mazsolát, illetve Bogyó és Babócát, mindkettő nagyon tetszik neki. 9-kor már aludt :)