ragozni nem kell, Csibi folyamatosan beteg a fülével. Érik nagyon az orrmandula kivétel... Nem állapot a két hetente antibiotikum-kúra, nem állapot, hogy lázas, hogy fáj a füle, torka.

Azt hiszem, lekezdünk talán a szobatisztaság útján haladni. Nála ez elég sajátosan működik, ugyanis ha nincs rajta pelus, tartja a pisit (kakit) másfél órán keresztül is, de szólni nem szól, hogy kell, mindig kérdezgetem, és az udvaron a füvet meg a fát locsoljuk meg. Bili, wc szóba se jöhet. Hát, ha belegondolok, hogy ha esős idő lesz megint, hogy viszem ki a szabadba... Na mindegy, már ez is nagy lépés, így is büszke vagyok rá :)

Az, hogy milyen cserfes, nem is lehet leírni. Amióta elkezdett, szépen beszél, helyesen használja a ragokat, időket, névmásokat. Mostanra meg már olyan kifejezéseket használ... tudja, hogy mit jelent a szeretni, a boldogság, az öröm, és tud még számtalan fogalmat.

volt egy (nem egy) nagyon édes megnyilvánulása még régebben: Ebéd után lefekszünk, alszunk, felébredek, utána jön az apa, és én nagyon fogok örülni :)

Bölcsit továbbra is imádja, ha nem beteg ;) Múltkor adtam az egyik gondozónéninek fényképezőt, amivel csinált kisfilmet. Sajnos ekkor már nagyon bújkált Milánban a nyavaja, így nem volt elemében, de nyűgös se volt még. Olyan jó volt egy kicsit belekukkolni a bölcsis életébe ;)

Vettünk most neki egy kicsi medencét, amibe egyedül is elpacsálhat, persze, mindig ott vagyunk mellette, ezt alap, de egy nagy medence több gonddal jár, addig megteszi neki ez is, amíg fel nem állítjuk a nagyobbat. Élvezte, hogy kint pacsálhat a szabadban, ma is mamával ki fognak majd menni, ha nem süt már úgy a nap.

A homokozó: szereti, de amint homokos lesz akár ő, akár a játék, elkezd rinyálni, sírni, hogy koszos, vizes, és nem fogja meg. Apa tegnap csinált neki egy szép homokozót, lefestette, feltöltötte... Hát, nem minden gyerek egyforma. Igaz, ő nem töltötte előtte az idejét játszótereken (sokat voltunk, de a nagy kert, ismerősök miatt nem volt szükség rá), így talán ezért ódzkodik tőle ennyire.