Agyilag ki vagyok... most már azt kívánom, hogy bárcsak elvinnének az UFÓ-k. Hol vagytok?! Vigyetek el könyörgöm! Ok, voltak mátr eddig is szörnyű napjaink, sőt, ezek a napok hetekig tartottak. Akkor is a hajam téptem már sokszor, de akkor tudtam, hogy mi a baja. De tegnap óta valami gonosz démon kerítette hatalmába a gyermekem, és teljesen átváltoztatta. Most konkrétan semmi problémája nincs, csak úgy nyühög. Jó, biztos nem csak úgy, de akkor se tudok rájönni, hogy mi a baj. Este már eljutottunk odáig, hogy kapott nurofent, mert hátha fáj valamije. Azért ennyire még nem voltam sose analfabéta vele kapcsolatban mint most, eddig mindig rájöttem, kiderítettem, hogy mi a baj. De most minden ihletem elszállt. Sőt, már az agyam is elszállt...

Egyébként tényleg sokan panaszkodtak, hogy kisdedük az enyémhez hasonlóan kezelhetetlen volt. Valóban volt/van valami a levegőben.

Ma egész délelőtt sétáltunk, gazoltunk a kertben, addig még úgy ahogy jó is volt. Hurcolnám én egész nap, tényleg már a háztartást is lesz...m, hogy nem eszem már két napja, azt is, hiszen rámférne a fogyás, bár az amúgy is csökkenő tendenciát mutató tejmennyiségemnek nem lenne jó, szóval minden mindegy, csak ne sírjon már. Most nagynehezen elaludt, kíváncsi vagyok, meddig húzza a lóbőrt. Remélem kialussza ezt a nyűgösséget és visszakapom  a "rosszkölyök" helyett az én édes Csimbikémet :D