Nincs gáz, nem folyik a magzatvizem, diéta mellett nagyon jó a cukrom is, viszont van vmi kis fertőzésem, attól van az a vizes váladék. Erre kaptam kúpot, de hogy igazából mi ez, azt nem tudom, bár a Silhavy az orra alatt elmormolta latinul, hogy mi bajom. Mindegy, nem gáz, és ez a lényeg. Viszont a reggeli élménytúra már nem volt ennyire szívderítő: az utolsó 12 órás pisimet (amit este hattól reggel hatig gyűjtöttem szorgosan) lemértem ugyan, de nem öntöttem ki belőle kis üvegbe, hanem egy szép mozdulattal kiöntöttem az egészet a csapba. Gondolhatod, a para, hogy most mit csináljak, honnan produkáljak én 14 dl pisit negyed óra alatt. Mert negyed óra múlva már indultunk. Nah, végül megittam vagy 1 liter vizet, persze pisilni fél decit se tudtam. Útközben hányingerem volt a sok víztől, mire beértünk már majd bepisiltem, ami cél volt, szóval végül sikerült egy kis üveg pisit összehoznom, igaz, reggeli volt, de ezt a dokinak nem mondtam természetesen.
Császár lesz, most már biztos. Nagyon sajnálom, mert szerettem volna átélni azt a csodát minden fájdalmával együtt, amikor világra hozlak. Meg aztán félek is a császártól, a gerincérzéstelenítőtől, meg az utána járó fájdalomtól. A legrosszabb meg az lesz, hogy 24 óráig nem láthatlak utána :(((((((((((((((((((( Annál gyönyörűbb pillanat nincsen szerintem, mint amikor a hosszú, nehéz vajúdás után a hasadra fektetik a kis maszatos, meleg testet.
Doki után taxival átmentem anyuékhoz, ott vártam meg apucit.
