Két napja megint 4-kor kel Milán, de ez legyen a legkisebb gondunk :) A hasfájás úgy tűnik, hogy kezd feledésbe merülni hála Istennek. Egyre többet mosolyog, beszélget, visongat. Zabálni való, ahogyan foglalkozik a kis állatkertjével. A zenélő-forgó most kezdte el érdekelni.
Egy kis csoda ez a piciny ember, bearanyozza az életünket. Mostanra kiismertük egymás szokásait, a nagy túlpörgéseknek is elejét tudom venni, ez annyira jó érzés. Most már tudom, és ő is tudja, hogy számíthat rám.
Tejcsivel szerencsére egészen jól állunk, legalábbis nem romlott a helyzet, igaz, a mennyiség se nagyon nőtt. Napi egy teljes etetést kell pótolnom tápszerrel, a többi ciciből.
Sokat fejlődtünk az elmúlt napokban elalvás terén is. Célom, hogy ne csak ölben aludjon el. Napközben általában már le tudom úgy tenni, hogy még ébren van, és magától - na jó, egy kis popsi paskolással - elalszik.
