Ma nagyon jó napunk volt az előző kettőhöz képest. Milán evések után hamar elaludt. A böfizés nagyon nehézkesen megy, főleg, amikor bealszik a cicin. Olyan édes. Álmában sokat mosolyog, igaz, ez még nem tudatos. Azért meg kell hagyni, hiányzik a nagymama, jó volt, hogy itt volt és segített. Az esti fürdésnél már nem ordít, sőt élvezi, nem úgy mint én, akit a verejtékezek egész idő alatt, nehogy vizes legyen a köldökcsonk. Azért van ez a nagy köldökcsonk para nálam, mert a kórházban begyulladt szegénykémnek, amit akkor antibiotikummal kezeltek. Szóval mindig attól rettegek, hogy víz éri és megint begyullad. Apja fürdet, én nem merek, olyan pici még mindig.
Holnap megejtük első igazi sétánkat, elmegyünk a védőnőhöz. Eddig csak a konyhaablak előtt levegőztettem így:
