, ne hogy azt higyjük már, hogy Milánnak akárhogyan jó, csak ölben legyen. Neeeem, de nem ám! :) Neki csak függőlegesen jó: vagy "ül" az ölemben, vagy már kirúgja magát, mert ő állni akar. Na nem, azt azért még nem :D Csimbikém most is itt ül az ölemben, együtt írjuk a blogot. Egyébként már egész napos elfoglaltságot kell biztosítani őkelmének, megszűntek a: na jó, most anya berak a járókába egy kicsit amíg elmosogat stb.. Ha estére nincsen kellően lefárasztva, akkor annyi nekünk, riszálhatjuk a seggét akár 11-ig. Míg, ha rendesen lefárasztjuk, akkor már kilenc, fél tíz felé alhatunk.
Gonosz démonok egyik nap jönnek, másik nap mennek. Nem mondom, hogy nem szívesen látok vendégeket, de eme démonokat inkább messze zavarnám...
Mostanában reggel mesével indítunk - tettük ezt eddig is, napközben is -, természetesen ölben ülve. Könyvgyűjteményünk megint szaporodott egy Piroska és a farkassal a mama jóvoltából, aminek én személy szerint nagyon örülök, mert már kissé unalmas voltl a török és a tehenek, anyám tyúkja és társai. Szerencsére eléggé vizuális a ded, elnézegeti a képeket, miközben mesélem neki a gonosz farkas és a jókislány történetét. Aztán repülőzünk nagy heőkkel és visongatásokkal körítve. Utána - szinte egész nap - egyszemélyes cirkusszal szórakoztatom, hát van ilyenkor tisztelt hölgyeim és uraim köszöntsék szeretettel a Fővárosi Nagycirkusz színpadán.... attrakcióóóó... igen, a nap nagyrésze így telik. Meg persze a Haragosi meg a Cinege cipője meg a satöbbi történetével tarkítva.
Hát, igen, fárasztó. Boldogságos, nagyon is boldogságos, életemben nem volt még ilyen boldog napokat élünk, de fárasztó. Hiába, mindig is erre vágytam, de azért bevallom, hogy fárasztó. Pedig azért az éjszakák nagyrészét átalussza, persze két napja megint három és négy óra között kel, ami engem azért eléggé szíven üt. Na ná, hiszen kelt már ő kilenckor is. Hogyne ütne szíven :D
Volt egy kismama, aki egyedül várta Anita babáját. Talán Kata volt, már nem tudom pontosan. Sok bunkó miatt abbahagyta a blogírást, pedig annyira szerettem őt is olvasni. Azóta persze már megszületett a kislánya, de olyan jó volna olvasni a történetét. Na de amiért most felhoztam Őt: nem könnyű egy gyermek nevelése, főleg nem egyedül. Nekem sincsen sok segítségem, mert minden rokonom szétszórva él az országban, a közeliebbek Pesten. Miután mi is elköltöztünk Pestről, mivel kicsit errébb családi házat vehettünk egy pesti panel áráért, nagyon messze van mindenki. Férjem persze van, aki imádott fiával nagyon jól elvan, de ő is egyik nap délutános, másik nap délelőttös. De milyen lehet egyedül?! Szerintem össze tehetjük a két kezünk.