A mai nap nagyon nehezen indult. Biztos az idő, de borzasztó nyűgös volt kedvenc fiam. Neeeem le-he-te-tt le-te-nni, mert akkor bizony belilult a feje az ordítástól és remegett a két karja. Mondtam Apának, hogy nekem muszáj kiganajoznom a kulipintyót, de így nem tudom, vigye már el egy kicsit sétálni amíg lenyugszom, mert már vert a víz az idegtől. Hiába na, ez az idő úgylátszik rám is kihat.
No de a nap hátralevő része nagyon-nagyon kellemesen telt, ugyanis jött a nagynéni (pótmama), nagybácsi (pótpapa), dédi, akik nagy-nagy örömmel dajkálták nyűgös dedemet. Nagyon sok szép ruhát kapott, többek közt egy napozót, ami valóban nagyon kényelmes viseletnek bizonyul és hát nagyon jól is áll neki:





























Én is be fogok szerezni ilyen napozós rucikat, mert nagyon bevált. Szóval ismételten egy nagyon kellemes délutánt töltöttünk el így együtt, remélem mihamarabb találkozunk megint.
Más. Reggel nagy dilemmában voltam, ugyanis kaptam egy munkafelkérést az Oktatási Minisztériumtól. Barátnőm egyből rám gondolt, mert én ezen a téren már rendelkezem tapasztalattal, meg hát ismeri is a munka at. Lényeg a lényeg, hogy kapacitást tekintve nem nagyon vagyok eleresztve, Milántól főleg nem szeretném elvenni a munkával töltött időt, de a pénz meg kellene, mert a gyás és tsaival kitörölhetem... Szóval nehéz döntés volt, de a munka egy részét elvállaltam, egy hónapom van rá, hogy ne menjen a gyerek rovására, ezért akkor fogom csinálni, amikor alszik, Apuci is bevállalt napi egy órácskát, illetve van nekünk egy tündéri szupernagyink is, aki felajánlotta, hogy hétvégenként ő is kiutazik hozzánk, addig is tudok dolgozni. Hát így állunk.
Nyügimügi fiacskám most húzza a lóbőrt, addig ringattam az ágyon a popóját, amíg feladta, és bealudt. Hm, fel kéne kelteni, hogy este ne legyen 11-ig parádézás.