teljesen szétestem darabjaimra, és olyan, mint ha az egyik darabomat még mindig nem találnám... Tegnap nagyon kész voltam, egyfolytában csak az ismételgettem: jaj Istenem... :D Ma már egy fokkal jobb a helyzet, most már csak 10 percenként jut eszembe, hgy nincs itt velem. Este a tegnap levetett bodyjával aludtam, hogy érezzem az illatát.
hiába tudom, hogy jó helyen van, jól érzi magát, kell a máshol töltött idő is, had szokja, hiába az érvek, hiába lehet, hogy eltúlzom a dolgot, de akkor is nagyon hiányzik. Ez van.
