Tegnap este közös megeggyezéssel úgy döntöttünk, hogy Apa kint alszik a nappaliban, mi meg együtt a nagyágyon. Milán mindig a saját ágyában alszik egészen hajnalig, míg nem átkerül mellénk, hogy úgy folytassuk az alvást. De ezen az estén kivételt tettem, annyira vágytam rá, hogy együtt aludjunk. Sajnos ez Apával nem nagyon kivitelezhető, mivel ő úgy alszik, hogy nekem közben résen kell lennem, hogy nehogy fejbecsapja egyszem fiát :)

Hááát, nem volt egy hú de romantikus éjszakánk - már ha egyáltalán lehet romantikusnak nevezni egy gyermek-anya együttalvást, de jobb szó nem jutott eszembe, de úgyse értitek félre -, mivel hogy Bubor kb. 15x járta körbe-körbe 200x220-as ágyunkat, hagyva nekem kb. egy 30 cm-es sávot a szélén. Az ébresztő (a fél ötös után) végül háromnegyed hétre sikeredett.

De az ébredést megelőzően hajnalban furcsa hangokra lettem figyelmes... kopogás, dobolás, de nem fán, olyan tompa volt. Hát kedvenc fiam hason fekve, kéz oldalt kinyújt csapkodta jobb karocskáját az ágy matracához nem kis sebességgel. Aranyos volt, eszembe jutott Dóri, már ott is jót mosolyogtam rajta, de hát ez élőben még viccesebb volt. Bubor is láthatóan élvezte új "tudományát".

Egyébként egy szavam se lehet a fiamra, mert mostanában egészen jól elvan nélkülem is 10-20 percekre, bár ez idő alatt dolgozni nem igen tudok, mert akkor is rá figyelek. Kárt igaz, nem tud tenni magában, mivel a földön van. Írtam még régebben, hogy (Apa) túl keménynek ítélte a habtapit (persze, egyszer ott kényszerült aludni, mivel Milán a nagyágyban húzta a lóbőrt:D ), így ráterítettem egy paplant. Igen ám, de a paplan minden egyes helyzetváltásnál gyűrődött alá, így mindig csak a nyűglődés ment, viszont a nagyágyban mindig sokkal jobban érezte magát. Meg a járókában is, miután kivettem belőle a pokrócot és csak a sima felületen van. Gondolván, hogy ha az lenne a baj, hogy kemény, akkor ott se lenne el, sőt, a nagyágyban sem, hiszen nekünk is a legkeményebb matracunk van, illetve látván, hogy a paplan mindig csúszkál, gyűrődik, kivettem hát, felülre került ismét a habtapi, és valóban, így sokkal jobban érzi magát, kutyázik, dobálja magát, pörög-forog továbbra is. (khömm-khömm, a kádban már próbál felállni, megkapaszodik a kád peremében - nem, nem vagyok nagyképű, tudom, hogy csak a víz miatt van, abban könnyű, én még örülnék, ha ez a dolog még jócskán váratna magára -.)

A kaján meg ma egyenesen meglepődtem. A kaja összetételét illetően eddig se volt gond, nem válogatós kedvenc gyerekem. De általában fél tányér főzelék (akár húsos, akár natúr) után azt mondja, hogy köszi szépen elég volt, persze közben, utána a vizet megissza. Ki érti ezt, ki érti ezt, én nem...

(Az instant tea mennyiségét és gyakoriságát határozottan redukálom, két naponta kap csak, ne szokjon hozzá, hiszen abban is cukor van, nem akarom, hogy kirohadjon a kis foga - ami még ki se nőtt -, na de tényleg, ha hozzászokik és a vizet már majd nem akarja meginni, és akkor valóban gáz lesz, saját tapasztalat, nekem kiscsoportos óvodásként már feketék voltak a fogaim, igaz, azóta az édes lötyiket már megutáltam, de a fogaim minősége azóta is látja kárát...)

Persze kell a szénhidrát a szervezetnek. Kell, és meg is kapja azt a mennyiséget, amennyi kell keményítő sőt cukor formájában is, de nem mindegy, hogy mennyit, és hogy a káros szénhidrátot, avagy a "jó" szénhidrátot. Főleg, hogy Bubor fokozottan hajlamosabb a cukorbetegségre. (Anyai ágon szinte mindenki cukorbeteg, én - szerencsére - csak terhességi cukorbeteg voltam, na de hát inzulinos, napi háromszor fecskendeztem magamnak az inzulint a terhesség alatt, nem kis para volt, hogy egészséges gyermekem születik-e avagy sem...). Szóval  kap hipp teát is, sőt, még az általam vitatott kecskeméti konzervgyár termékeit is fogyasztja néha, bár azt még mindig nem értem, hogy a sütőtökhöz mi a bántatnak kell cukor... De tényleg csak azért vagyok így a kk termékekkel, mert mindenben cukor van.

Egyébént a hússal is így vagyok, nem minden nap húst eszik hússal... Heti négyszer biztosan adok neki, de több, szerintem nem kell. Az állati fehérje is felraktározódik a szervezetben, annak is ürülnie kell. Én, hogy őszinte legyek, simán el lennék hús nélkül, így se eszem túl sűrűn. Persze Milánnak adom, mert kell a fejlődéséhez. No meg Apának is :D De akkor is amondó vagyok, hogy a heti négy alkalom bőven elég.

No, de ma, a spenótos-krumpli-pipimellel (sk.) megdöbbentő iramban fogyott, illetve a lecsúszott mennyiség sem volt elhanyagolható:egy egész tálkányi (ikeás műanyag, normál méret). Ez még nem is lett volna furcsa, no de utána még 90 ml tápit is ráhúzott! Hát eléggé ledöbbentem, főleg, ha az utóbbi napok kajamennyiségeit nézem, de amúgy is vagy egy tálka kaja, vagy 120 tápi az adagja. No, hát kérem, növekszünk, ezzel arányosan nő az étvágy is, én ennek csak örülök, egyen csak a kis drágám.

22-én megyünk a 6 hós sátuszra, igaz, akkor még nem tölti a 6 hót, de mindegy, megtudjuk a számokat, ami a méreteket illeti. Kíváncsi vagyok, mert a karomnak biza egyre nehezebb :)