Milán, ha Anyáról kérdezlek, mi jut eszedbe róla?
- Mindig bohóckodik
És ez jó?
- Igen, mert velem van.
És amikor nem bohóckodik?
- Olyan nincs
Soha?
- Hát néha talán. Amikor nem boldog.
Miért, azt mondja, hogy nem boldog?
- Azt mondja, boldog, mert vagyok neki, és hogy van neki apu. De nem boldog ott, ahol élünk. Boldog, de nem mindig. Néha sír.
Szilvi, igaz ez, miért nem vagy boldog?
- Miért, mit mérünk boldogságban? Egyáltalán mi az, hogy boldogság? Te meg tudod fogalmazni? A boldogság egy forma, egy lét... Talán... Az én formám most nem határozza meg a boldogság fogalmát.
De van egy gyönyörű szép egészséges fiad.
- Igen, ez a Világon a legfontosabb. Amire vágytam, az megadatott. Oly sok nehézség után. Ha ezt nézem, végtelenül boldog vagyok. Végtelenül. Nem is hiányzik más. semmi más az életemből. De pont ezért a szeretetért feladtam valamit, valakit. És a valamivel, jelen esetben egy hely, együtt egy személyt is, aki eddig fontos volt. Most is fontos. De már nem annyira. "Belőlünk mit tudsz, mi lehet?"...... Most gyászolok. Gyászolom Pestet ás gyászolom Őt. De ha belegondolok, hogy mit, kit és kiért gyászolok, akkor nem vagyok boldogtalan, mert feladtam Őt, Érte...
A kettejük együtt járna jó esetben.
- Én mindenkiben a barátot keresem. Azt mondják, hogy ez a Vízöntő jegyében születettekre jellemző. Ez talán baj. De minőségileg nem találom az "igazit". az igazi barátot. Volt, volt sok. De nincs, már nincs. Csak egy: A Fiam.