Szörcsikém hála Istennek már kilábalóban van a takonykórból, bár még szörcsög, sokat kell porszívóznom az orrát, amit felettéb imád. Biztos nem fáj neki, de hát ki szereti, ha ráülnek a karjaira és a feje két comb közé van szorítva?! Hát igen, mert csak így lehet.
Egyébként furcsa, mert mostanában napközben (lehet, h a betegségnek is betudható, bár a fozással együtt érdekes lenne) egyhuzamban min. egy órát alszik, de volt példa másfél, kettőre is... az eddig 20-30 perchez képest... komolyan, már unatkoztam, állandóan bejárkáltam megnézni, h lélegzik-e, mert napközben sosem kapcsolom be a légzésfigyelőt. (most megyek és befenyítem a kutyánkat, mert be nem áll a pofája, nehogy má felébressze itt nekem a csimotámat... úgy látszik hatásos voltam :D).
Fosika is múlóban, bár a popi még egy pöppet piros, erre kapja a Fenistil cseppeket (hm, lehet, h ettől alszik olyan jókat?), bár sztem mostmár ezt is abbahagyom, bár nem emléxem, h mit is mondott a dokinő, talán 5 nap? No felhívom, az lesz a legjobb. Szerdán egyébként megyünk a 8 hós státuszra mérlegelni.
Most azért lett Csimota, mert Csibi, CSimbi, csimpánzka, majmoscska (folyton lóg...), szóval valahogy kialakult a csimota. Egyébként mindig kérdezik, hogy hogyan becézem Őt. Értik ezt a nevéből eredően. Hát, mondom, úgy nem szoktam becézni, mert Milán és kész. A nevéből eredően még nincsen becenév, inkább csak a kicsikre jellemző kitalációk lásd fentebb. Attól viszont falramászom, ha valaki (és a legtöbben pedig) Milikézi. Mili bameg majdnem mint a tej. Meg ok, de sztem lányos is. Na én Milikézni nem fogom. Milusnak szoktam hívni néha. Meg Milo-nak, de akkor meg eszembejut a vv3 Miloja. Pfujj. Pedig a Milo tetszene...
Hahahahaésméghahaha, mert bébikompról fantáziálgatok, hogy hát, lehet, h mégis kéne... Én, a nagy ellenzője. Jó, tudom, sok elméletem megdőlt már :D (pl. nem adunk babapiskótát a gyereknek...aha, csak néha egyet-egyet belereszelek a gyümölcscuccba...na jó, tényleg néha) Néha lenne a bébikomp is, főleg, hogy általam nagyra tartott anyukák is bizonyították, hogy dedük bizony nem sínylette meg, hogy néha belekerült, nem lett ortopéd. Szóval, hát, khöm-khömm, ja, izé. Na, mindenesetre ízlelgetem a gondolatot még. De ha én már ízlelgetek vmit, ott az már tutifix. :D
No, mosogatógép holnap, ha minden igaz, érkezik, a kiszemelt példány pediglen egy Candy szerkezet, ezüst (már csak a hűtőgép fehérlik ki a sorból, de azt két éve vettük, szóval még nem cseréljük...), van rajta gyors program is AAA-s szóval ha minden igaz, akkor jó kis gép. No meglátjuk. Csak lenne már itt :)
Nagyétkűm ma végre megkóstolja az igazi sütőtököt. Hát igen, ennyi haszna azért van a "vidéki" életnek, hogy csak kimegyek a kertbe és leszedem a cuccot. Igaz, kapáltam meg gazoltam is rendesen egész nyáron :D Ja, persze, amikor kimentem a sütőtökért, mondanom se kell, hogy az indába elbotlottam (persze a szomszéd pont kint volt, vele dumáltam ezért nem néztem a lábam elé. na, ő nem is vette észre, hogy egyszer csak eltűntem :D), de gyorsan fel is pattantam, szerencsére puha sáros földre estem (öltözhettem át) :D No, megsütöttem, adtam egy csíkocskát nyersen is a kezébe, had szopogassa (mert fog még mindig nincsen, haj, nem is meglepő, ugye? :D), aztán holnapra hagytam nyersen is felkockázva, azt majd megfőzöm az ebédjéhez, szóval a sültet meg uzsira megkapja. Nyami, én már kóstoltam, finom édes :)