Milán amit napok óta művel, az kibírhatatlan. De a mai nap volt a csúcspont. Annyira bele van bújva a seggembe, hogy ha egy kicsit leteszem, vagy egy kicsit elmegyek mellőle égtelen sírásban tör ki, olyannyira, hgoy a végén már fuldoklik, torkaszakadtából ordít, és nem vicc, piros foltok jelennek meg rajta.

Ok, örülök én nagyon, hogy ennyire anyás lett, na de hogy egy percre se lehessen nélkülözni a társaságomat, az már kicsit sok. Főleg, hogy ilyen őrült módjára reagál. Tegnap szó szerint a wc-ben is ott ült az ölemben... Amúgy is a konyhában mindig a lábszáramon csüng, nem lehet lépni se Tőle :)

Amúgy elvan mindenkivel, de pár perc után mindig nálam köt ki :D

Takony már kevesebb, fog még mindig sehol, viszont azt hiszem, hogy néha meg"simogatja" az arcomat. Olyan tündér egyébként, annyira imádom! Mégha ilyen ördögfajzat módon is viselkedik néha ;)

Hát a mosogatógép tényleg az évszázad találmánya, bár engem kicsit zavar, hogy a mosatlan tornyosodik, mert várom, hogy összegyűljön a géprevaló cucc. Késztetést érzek, hogy elmosogassak ilyenkor. Úgyhogy folyamatosan pakolom be a szennyest, ne már a mosogatóban várja sorsát. Bár van rajta gyors program is, ott kevesebb cuccot kell amúgy is belerakni, holnap kipróbálom azt hiszem.

Munkámat tekintve megint szívok, amikor már azt hiszem, hogy a finisbe vagyok, megint előrukkolnak egy újabb "jaj, még ezt is meg kéne csinálni" feladattal. Sose lesz vége... Na ezért vagyok ki ettől az anyu nélkül egy tapottat se még levegőt se veszek verziótól, mert nagyon sok lenne a meló, ami odafigyelést igényelne ugye. Amúgy eljátszanék én egész nap a földön is, ha az az igénye. :)

Ma a nagy játszás-mászás közben olyan hirtelen huppantam térdre, hogy egy olyan ponton vertem be, hogy azóta is csillagokat látok. Fáj, nyilal, lüktet, sajog, ha csak ülök, akkor is. Jaj-jaj... na meglátjuk, mi sül ki ebből reggelre.