Szombaton Zsófinézőben voltunk, nagyon édes kicsilány, két hónapos, de nagyon érdeklődő. Milánra sokat mosolygott, főleg, amikor odament hozzá és simogatta, elvette a játékait, ugrált a pihiszékén, illetve hangosan magyarázott neki. Zabálnivalóak voltak. Most találkozott nála kisebb babával először.

Új szokása, hogy nem alszik el nyolc körül, elhúzza fél tíz-tízig. Nem tudom, mi lesz így, tényleg éjjel fogok dolgozni.

Egyébként nyűgös napokat élünk, az éjszakánk borzalmas volt. Amikor a második fogacska kibújt, észre se vettük az éjszakán. Ma nem tudom mi volt, sokszor ébredt fel és vígasztalhatatlannak tűnt. Vagyis rajtam megnyugodott.

De napközben is hisztis már csütörtök óta, nehéz vele. Szégyellem és lelkiismeretfurdalásom is van miatta, lehet, hogy szar anya vagyok, de már annyira kiszívta a hisztijével minden erőmet, hogy ma már nem nagyon volt türelmem hozzá. Nem tudtam rá őszintén mosolyogni, nem ment, mert belül szétcsattantam az idegtől.

Remélem holnap tényleg új napra ébredünk.