Szuper nap van a hátunk mögött. Olyan igazából jól telős, nevetős, játszós, tanulós (ma megint új tárggyal bővült az ismeretsége Milánnak, ez pedig a hűtő) takarítós, néha - de tényleg csak néha - hisztizős. Szeretem az ilyen napokat. Olyan mesébe illő :D Bevallom, ehhez nekem is formában kell lennem. Mert amikor fáradt, kimerült, hisztitől zűrös napokon megyek keresztül, nem sikerül, bár mennyire is szeretném annyira felhőtlenül játszadozni egy szem gyermekemmel. Akkor kevesebb a türelem.
Biztosan nem csak én vagyok ezzel így, mára megtanultam azt is, hogy ne okoljam, ne szarozzam magam amiatt, ha nincs türelmem egész nap tutujgatni Őt. Hiszen nem lehet, hiszen nekem sok más dolgom is van, amit meg kell csinálni, nem mászkálhat mocskos lakásban - többek között :). Nem ehet bébiételt, persze néha eszik, de többségében én főzöm, de annak is el kell készülnie. Meg minden, de nem is kell ezt sorolni, hiszen tudja ezt minden anyuka.
Amúgy, a mostani nyűgös (egész nap nem tudom letenni, rángatja a gatyám, semmit se tudok csinálni, lásd példát, takarítani) napok után szégyenkezve, de azért jót nevetve vettem észre, hogy a gyerekem retkes. A keze. Amikor kimosom a kádat, vagy engedem a pancsivizet, Milán elmaradhatatlanul jelen van, meozik, hogy minden a megszokott rendben történjen. Ahogy ott állt a fürdőkád szélénél kapaszkodva, lépkedve, egyszer csak látom, hogy piszokpöttyöket hagy a kéznyoma :DDDD Na, mondom, a retkesék, igen, látszik, hogy nem mostam fel minden áldott nap :DDD Hát ez van, elvileg kell a kosz a gyerek szervezetének, három év alatt fél kiló, abban van a b12 vitamin, a jelek szerint nem lesz ezzel gond kéremszépen :D
De igenis szigorítottam. Soha nem teszem be a járókába, játéktárolásra használom. Akár milyen hisztis, nem jut eszembe, hogy betegyem. Pedig apa javasolta már, amikor ő itthon volt vele és egyéb dolga akadt, betette és szépen elvolt benne... Na most kipróbáltam, és csodák csodjára, egylépésben ki tudtam takarítani az egész lakást. Hallgatta a zenét, játszott, hisztizett, játszott, hisztizett, nézelődött, szóval, kitakarítottam úgy, hogy ő a járókában lefoglalta magát és nem hátráltatott. És nem halt bele senki sem. Persze a járóka marad tipikusan erre az esetre.
Egyébként minden nap van játék a folyamatos tanulás mellett. Én vagyok a tanítómester, apa pedig a játszómester. Illetve én is vagyok játszómester, hiszen én is játszom vele, de inkább szellemileg szeretek vele foglalkozni. Ezért mondtam, hogy nem vagyok tipikusan tutujgatós. De sokan mondják is, hogy látszik, foglalkozva van a gyerekkel. Igen, dagad a májam, amikor beszélnek hozzá, és nagyon, nagyon sok mindent felismer, tudja miről van szó. És azt mondják, hogy látszik, sokat van foglalkozva Vele. Persze ez természetes, mondhatni most azt is, de ismerek olyat is, aki inkább egész nap sétál a gyerekkel és egész nap hülyeségekkel eteti, csak hogy elterelje a figyelmét. Akkor meg? :DDD
