Ma úgy döntöttem, hogy nem megyek cipőtvenni apáékkal és a mamáékkal, had plázázzanak együtt, meg ami a legfőbb ok volt, hogy szerettem volna egy kicsit egyedül lenni itthon. És annyira jól esik ez a kis egyedüllét. Persze csak pár órácskáról van szó, nem is lenne jó ennél több.

Na, nem pihenéssel töltöttem a szabadságomat, alapos fürdőszobai és konyhai szekrénypucolás- és pakolás (amit Milán társaságában lehetetlen lenne véghezvinni) után nagytakarítás, közben rotyog a töltöttpaprika, közben megy a mosógép, közben tárva-nyitva minden ajtó, ablak, árad be a friss meleg levegő.

Közben szimatolok, ellenőrzöm a hálószobafal penészedését, hogy mennyire sikerült megállítani. Hát igen, a szimatom nem csalt, Milán ágya mögött alul a fal végig. A szegőlécek végig. Sírni tudnék komolyan. Lehet, hogy ezért köhécsel még mindig Milán?

Hypó hiányában tömény domestossal mostam át a falat, majd bespricceltem penészölővel, most szellőzik, aztán ha apa hazajön, átrendezzük az egész hálót, Milán ágya visszakerül a régi helyére, ahol atombiztosan nincsen semmi penész és még meleg is ott a fal.

Szóval minden hétvégén penészt sikálok... Most fogunk árajánlatot kérni nyílászárócserére...