Köszönjük a sok köszöntést, este, ha lesz időm, jövök a képekkel :)

Egyszerűen semmire sincs időm, mostanában folyton orvoshoz rohangáltunk, földön fetrengtem, hol jobb volt, hol szarabb, most szarabb... Milán is beteg volt, de szerencsére csak egy napig tartott a láz, igazából taknyos nem is volt. Lehet, hogy a foga, mert harap (az orvos megkérdezte, mik azok a kék foltok rajtam :D ), rág, hisztis, nyűgös. Két napja, de főleg ma, csak ölben jó neki. Az elmúlt napokban nem mertem egyedül maradni vele, igazából még most se, de ma nincs itt velünk senki sajnos :(

Voltunk kedden egy kardiológus, belgyógyász magándokinál, csak rám másfél órát szánt, alaposan megvizságált, elmagyarázott mindent. Kaptam gyógyszert szívritmuszavarra, szorongásra, refluxra, 160 grammos szénhidrát diéta, napi 2x20 perc mozgás... Döbbenetes, hogy a Váci kórházban mozgásszervinek titulálták a számomra is majdnem nyilvánvaló betegségemet. A papíromra olyan panaszt írtak, amit én még véletlenül se mondhattam, és aminek köze sem volt a valós panaszomhoz. Ez a magyar eü. Tényleg, ha meg akar az ember

Milán egy tündér egyébként, néha bepisilünk a nevetéstől, úgy tudja produkálni magát. Tegnap és tegnapelőtt már három lépést megtett :) A puszikat ma számlálatlanul osztogatta, irigykedik is az Apja :D