Egyre jobban érlelődik bennem, hogy amint lehetőség lenne rá, és lenne valami munkalehetőség külföldön, családostól húznék ebből a szaros országból jó messzire. Teljesen ellehetetlenítik itt az embert. Gyerek mellett, itthonról ma vállaltam be a HARMADIK munkát.

Nem gondolkoztam, egyből elfogadtam, mivel minden fillérre szükség van. És még így is szarul élünk, így is gondok vannak már hónap vége előtt. Az a borzasztó, hogy még ezt a kevéske másfél évet, amíg itthon vagyok Milánnal, se élvezhetem felhőtlenül, mivel a munka mindig ott lóg a levegőben, mivel a munka miatt nyilván fáradtabb is vagyok, ezért nem mindig tudom a százszázalékot hozni anyaságban. Azt, hogy hogy fogom még ezt a melót is kivitelezni, már én se tudom, de majd megoldom ezt is valahogyan. Az a jó, hogy ez csak időszakos, április végéig kell összehozni.

Torkig vagyok kis hazánkkal. Vagyis az okosokból, akik miatt ebbe a helyzetbe kerültünk.

Mellesleg megjegyzem, hogy mindamellett örülhetek, hogy ebben a munkanélküliségben nekem három megbízásom is van...