Ismét szuper hétvége van mögöttünk. A történet csütörtökön indult, amikor kimentünk a Dédihez és a Zsuzsiékhoz. Jó volt már látni őket. Beszélgettünk, Milán bíbelődött, jól éreztük magunkat. Névnapjára kapott egy nagyobb medencét, trikót és alsógatyókat.
Pénteken tőlük indultunk tömegközlekedéssel a szerkesztőségig, Milán mint egy felnőtt, úgy közlekedett, pedig most ült először metrón, illetve kombínón. Végig gyalog jött, a babakocsiban a nagy tatyót toltam, Ő pedig Dédivel és Zsuzsival kézenfogva battyogott. Élvezte nagyon. A munkahelyemen vártak a barátnőmék, kollégáim, innen indultunk tovább Pátyra, immáron autóval. Ott várt minket már a Buci, aki négy éves, és imádja a Milánt. Ők játszottak, mi jókat dumáltunk, szombaton pedig a közeli lovardába sétáltunk el ismét lovakat, bárányokat, kecskéket, cicákat, kutyákat simogatni, etetni. Milán is mindet megsimizte, a barikat, mekegőket pedig - ahogy illik - megetette fűvel. Azóta mondja a bégetést is ;) Persze itt is ajándékokkal gazdagodtunk, egy újabb medzsóval és a Bóbitával. Apa délután jött értünk. Aztán vásárlás, késő délutánra haza is vergődtünk. Itthon a tőlünk kapott óriás dömpert is tulajdonbavette, illetve a zenélő, indexelő stb. kormányt is felavatta. Egyből tudta, hogy mi az. Beszarás... hiába, szerintem ez benne van a fiúk génjeiben...
Ma pedig a Mamáék jöttek felköszönteni Milánunkat, sajnos nem tudtak sokáig maradni, de így is egy szuper napot töltöttünk el együtt. Mama finom gulyást készített bográcsban, közben unokázott, a Kriszti és a Gyuri unokaöcsiztek, sőt, még az autónk is csillog-villog. Jókat beszélgettünk, hamar elröpült az idő. Na és persze tőlük is kapott Milán ajándékot, egy bébitaxit, amit egész ügyesen használ. Leér a lába, sima felületen már próbálja hajtani magát, no és persze imádja, hogy felnyitható az ülés.
Persze a legszebb ajándék mindenkinek az volt, hogy együtt tölthettünk - ha keveset is -, de mindenkivel egy kis időt.
Köszönjük mindenkinek a szép hétvégét :)
