Pápáról, nagyon jól éreztük magunkat, igazán nagy társaság gyűlt össze, a család tagjai, P. sikeres érettségiét megünnepelni. Az idő kegyes volt hozzánk, az esőt leszámítva, de legalább nem főttünk meg. Milán egész nap produkálta magát, főleg a lányok körében, minket (apát és adát) jószokás szerint ilyenkor le se sz@r. De így van ez jól. Apja szerint legalábbis. Az utat is jól viselte, odafelé aludt, hazafelé pedig kisebb nyűglődésekkel, de Mama szórakoztatta, így nem volt gond, nevetgéltek, huncutkodtak. Szegény Mamának még holnap dolgoznia kell.
Elmo abszolút sztár lett, képes egy órát is nézni. Megtanult pikk-pakkra felmászni a forgó, guruló számítógépszékbe. Most már a nagyágyra is szépen felmászik, mert odatettünk elé egy fellépőt. Ide is, mint mindenhová, már régen felmászott volna, de ez még nagyon magas volt neki, így csak lemászni tudott róla. Szekrénnyel szerencsére még nem próbálkozik :)
Csütörtökön kozmetikusnál voltam, rávettem Apát, hogy kísérjenek el Milánnal, itt van a szomszédban. Meglepő módon meg is várt, kint a kertben beszélgettek, majd Milán egyszercsak eltűnt, elment a számára vad idegenekkel medencézni :D
Annyi minden van, történik, amit le kéne írnom, de semmi időm nincs, sőt, kedvem se. Hol gyorsan, hol (a kánikulában) lassan telik az idő, itthon hisztis, nincs el semmivel, máshol angyal, lefoglalja magát egy darab faággal is...
A beszéde annyira rohamosan fejlődik. Az állatokat imádja továbbra is.
Én egyre jobban kivagyok, néha elkap a pánik, hogy nincs idő semmire, állandóan pakolok, rámolok, takarítok, mégis mindig kupi van. Mi lesz, ha jön a bölcsi, és este fél hétre érünk haza, másnap pedig fél ötkor kelek???!!!! Help, hamarosan szívinfarktus fog elvinni.