Ma reggel voltunk vérvételen. Ki kell jelentenem, hogy az én fiam egy HŐS. Csupa nagy betűkkel. Se sírás, se nyávogás, helyette dumált, aszisztált. Vérvétel után még aneszteziológushoz is hivatalosak voltunk, ott megvizsgálták, elmondták a műtét menetét. Csibi ott is ugrált, szaladgált, dumált, érdeklődött :) Mondta is az altatós, hogy aki ilyen magas fordulatszámon pörög, az biztosan könnyen átvészeli majd a műtétet. Reméljük, úgy lesz.

Szóval zabszem a fenekünkben, nagyon izgulunk, de minden rendben lesz! Hétfőn, 26-án reggel nyolcra megyünk...

Egyébként jól van a kis zsivány, igaz, három hete itthon van, mert a bölcsit három nap után takonnyal zárta, most meg szünet van, de amúgy se vittük volna már műtétig. Jövőhéten Apa is itthon lesz velünk, aztán jön a Mamuci - így hívja mostanság Milán :) -, ő lesz vele egy hetet, addig én is bemegyek melózni, utána megint én aug. 23-ig. Van egy jó nagy medencénk, Milánt alig lehet belőle kihalászni, mindig csak ott lenne, reméljük, a lehülés után jön megint a jó idő. Igaz, két hétig nuku bármi is, kizárólag lakás, mese, olvasás, kirakózás, autózás... nem is tudom, mi lesz, ezt lesz a legnehezebb megoldani.

Megvolt a keresztelő is, így közel két és fél évesen már igazán aktuális volt. Féltünk, hogy visszabeszél majd Feri atyának, de szerencsére az előtte levő több mint egy órás misét is simán bírta, végig ült, nem rosszalkodott, néha autózott, néha beszélt egy kicsit az ő amúgy is nagy hangján, de ezen kívül tényleg nem volt semmi gond vele. Aztán jött a keresztelő, ami szintén nagyon jól sikerült, nem volt gond a "fejmosás" sem. Lehetett volna meghittebb is, lehettek volna többen is, de nem így sikerült, nem baj, lényeg, hogy keresztény a gyermekem.

Ezek után úgy döntöttem, hogy mivel ilyen jól viselkedett, megkockáztatom őt elvinni magammal vasárnaponként, persze, ha neki is van kedve jönni, meg felkelni ;)

Újdonság, hogy van egy cicánk. Nem terveztük, de itt maradt, nagyon aranyos, nem félős, bújós, játszós, fekete-fehér, igazi kis szeretetgombóc. Megbarátkoztak már a kutyussal is. Igaz, Milán néha nyúzza, nem cipeli, hanem ráfekszik, rádobálja a párnákat, de most legalább ki tudja használni a hét életét. Tényleg aranyos, Milán Bocitejnek nevezte el, gondolom, hogy azért, mert mielőtt megkérdeztük, hogy mi legyen a neve, tejet adtunk a cicának. Szóval ő Boci. A foltjait tekintve illik rá a név.

Csibi tökéletesen beszél, igaz, a szó eleji v betűt h-nak ejti, illetve sokszor felcseréli a szavakban a v-t és a h-t. Illetve a val-vel ragot igazi ősmagyarosan, val-vel-nek ejti :) Nagyon hangosan beszél, én remélem, hogy csak a bölcsi miatt, mert ott azért túl kell ordítani pár gyereket, és nem pedig azért, mert esetleg károsodott a hallása a sok fülgyuszi miatt. Azért erre még rákérdezek majd a dokinál.

Továbbra is akaratos, hisztis, nem játszik egyedül, nem tudom, mikor jön el a pillanat, hogy egyedül is elvonul egy tíz percre játszani. Képes akár órákon át (az adat nem hiteles, mivel sosem próbáltuk órákon át váratni, max. 20 perc, tovább nem bírtuk) nyávogni, ordítani, hogy anya, gyere már játszani, autózni, akármi... Minden rendben van, de még pisilni se lehet tőle, nemhogy dolgozni. No, de majd ha már elzavar, hogy hagyjam békén (talán 16 évesen;)), akkor visszasírom ezt ;)

Még mindig velünk alszik, még mindig úgy, hogy ott kell vele feküdni, amíg el nem szenderül. Nehéz, sok időt elvesz, ezért, ha túl lesz a műtéten, akkor most már TÉNYLEG rászoktatjuk az egyedüli elalvásra. Az nem érdekel, hogy köztünk, de ne kelljen aszisztálni hozzá.

Szobatisztaság. Hát, talán haladunk. Itthon nincs rajta pelus legtöbbször, kevés a baleset is, viszont nem szól, hogy kell, mindig nekünk kell kérdezni, illetve mondani, hogy üljön rá bilire vagy a wc-re. Kakihoz kizárólag pelus, akkor persze szól, hogy kakilni kell és kér pelust ;) Alváshoz szintén pelus.

Még mindig cumisüvegből iszik, holott pohárból is tud szépen, önállóan, csak ez így kényelmesebb. Hát, nem tudom, hogy műtét után lehet e cumizni... Az etetéssel is hasonló képpen van, tudna villával enni, de mégis nekünk kell etetni. Majd kinövi...

Most elkezdem összeírni,hogy mit kell majd magunkkal vinni a kórházba. Nekem majd egy szék jut, de sebaj, állva is kibírnám, ha arról van szó, hogy ott legyek vele éjjel is. Délután úgyis jönnek a mamáék, addig kicsit mentesítve leszek, talán wc-re is eltudok majd menni :)

Sok-sok drukkot kérek mindenkitől!!!!