Nem vetettünk le köldökzsinórvért... nem, mert a ház hitele mellett már nem volt annyi pénzünk, hiszen a Főnöknek is biztosítanunk kell egy bizonyos szintet...nem, mert kérdeztük az orvosunkat is... annyi kétely van körülötte, halljuk a választ: gyerekcipőben jár, ez inkább még üzlet...ha valaki egy konkért nyomós érvet, okot, bizonyítékot mond, akkor valahogy megpróbáljuk megteremteni rá a pénzt, persze a hónapról-hónapra növekvő árak mellett ez nehéz lett volna. Persze Harry Potternek (alias Gyurcsi-murcsi) ez nem lehet kérdés, mindegy, lesz@om, biztosan neki is van fájdalmas része az életének. De nagyon elgondolkoztam - Isten ne adja, hogy szükség legyen rá -, hogy mi van, ha a gyermekem beteg lenne, és mégis ez egy járható út lenne... na akkor mi lenne?! Hogyan bírnék tükörbe nézni, hogy elszalasztottam egy lehetőséget a gyógyulás útja felé...semmi sem garancia, de lehet, hogy segített volna? Lehet, hogy rajtam múlik a gyermekem élete? Lehet, hogy gyáva voltam, mert nem mertem bevállalni azt a plusz három-négyszázezer forintot, hogy a gyermekemnek ne kelljen azt mondanom hónap végén, hogy bocs, de ma nem eszel, mert nincs rá keret... lehet, hogy ennyire azért nem lenne kétségbeejtő a helyzet, de a mai világban mi garantált??? Lehet ilyenkor okosnak lenni? Késő már ezen gondolkozni tudom, de két napja ez motoszkál a fejemben. A gyermekem mindennél fontosabb. Mindennél és mindenkinél. De a végére mégis oda jutottam, hogy nem én vagyok az, aki nem nézhet tükörbe. Nem én leszek az, akinek a gyereke 4 évesen csikket gyűjt az utcán, hogy azt elszívja!!! Nem én vagyok az, aki a családi pótlékot sörre meg rövidre költi ahelyett, hogy a gyerekemnek enni adjak. Nem én leszek az, akinek a gyereke valahol kallódik inkább, mint hogy otthon legyen, hogy a problémáit inkább az aluljáróba vigye. Nem én leszek az, akinek a 10 éves gyereke késsel fenyeget embereket, hogy adják oda a pénztárcájukat. Hiszen ez nem az őssejt levételen múlik. Hogy hogy jön össze a két dolog? Ne kérdezzétek. Tudjátok milyen egy kombinálós ember...elkezdi valahol és a végén már egészen máshol jár.