Pityu. Már régóta. Ezt a madarat még akkor vettem Milánnak, amikor két hónapig kórházban voltam Vele a kevés magzatvíz és a terhességi cukrom miatt. Meg a haskeményedés meg a többi... Emlékszem, amikor december 23-án közölték, hogy akkor innen már sehova... Na akkor elpityeredtem. Pedig úgy készültünk a karácsonyra.

Na, szóval, néha egy kis kiruccanást engedélyeztem magamnak a sarki fajátékboltba. Ott tettem szert papagályunkra. Sokáig az ágyneműtartóban várta sorsát. Nem volt olyan hely, ahová fel tudtam volna lógatni úgy, hogy valóban használati célnak megfelelően tudjuk alkalmazni. Aztán egy hirtelen 5lettől, illetve attól, hogy itt van e élőlény és Milánnak meg fajáték meg minden, így valahová nincs mese tenni kell, került a pelenkázó mellé a falra. Nem rendeltetésszerűen, ez majd látszik a mellékelt képeken is. Ugyanis lyukas a fal, de olyan szinten, hogy ottan már glettelni kell kéremszépen. Mert Milán elintézte. :D

A szerelem kb. Bubor 3 és fél hónapos kora óta tart. Akkor még csak figyelgette, aztán úgy khöm-khöm nem tudom mikor, amikor már tudott valamennyire fogni, kb. májusban (végefelé) és megmutattuk neki, hogy ha megfogja a madzagot (és rángatja) akkor mozog is eme madár, onnantól aztán kész, szerelem, első látásra. Persze csak Maja után.

De mindamellett, hogy mulatságos, mindamellett hasznos is, mivel annyira lefoglalja pelusozás közben, hogy néha ficereg, de egész könnyen véghezvihető a cél, hogy a szarost tisztára cseréljük. Nálunk az nem jött be, hogy valamit a kezébe adunk, majd azzal ellesz... de ez igen, rángatja a zsinórt, ezáltal mozog Pityuka, ezáltal Milán figyel, sikoltozik, dumál, nevet, ordít. A fal meg omlik:D

Hiába alig tudtam egy lépést is tenni anélkül, hogy ne hittem volna azt, hogy elvetélek azonnyombanmertúgyfeszítkeményedikgörcsölösszerogyokbeszarokúgyfáj, ez úgylátszik mégiscsak megérte a fáradtságot :D

És hát a hühögés, amit csinál hozzá, azt hallani kéne. Fogjátok is. Na basszus, leettem paradicsommal a trikómat. Szeva trikó:D