Jelentem, megvagyunk, csak kissé sűrű napok állnak a hátunk mögött.

szóval kedden voltunk a bölcsibe, egy nagyon helyes, szimpatikus hölgy a vezető. Milán a 17. a listán, hát, sok reménnyel nem kecsegtetett, de végül is lehetséges, hogy bekerül, de azért jelentkezünk még egy bölcsibe, ami 60 férőhelyes. Egyikbe csak sikerül. Utána a napot a mamánál töltöttük.

szerdán augusztus 20áztunk a falu népével, jó nagy zenebona volt, de Milán jól bírta a kiképzést.

csütörtökön bekrepált a lábam, de olyan szinten, hogy nem bírok ráállni, most a földön csúszok-mászok, szuper így ellátni a gyereket.

pénteken a dédinél voltunk, ott is a földön töltöttem a nap nagyrészét. Szerencsére a dédi és a pótnagyi sokat foglalkoztak vele, így én is tudtam egy kcsit pihenni. Ott is aludtunk.

ma a mamához vittük Milust, ott is hagytuk, holnap megyünk érte. Aztán megyünk a barátnőmékhez az etetőszékért.

addig regenerálom magam, bár sok mindent nem tudok tenni, de addig is pihen a lábikóm. a lakásban kerekesszékkel közlekedek, a kocsiig meg mankóval botorkálok ki.

hogy jövőhéten mi lesz, hogy látom el a gyereket kerekesszékből, az még nem teljesen tiszta, de ha nem muszáj, akkor Apa nem venne ki szabit mert sok a meló és ninsc is neki már csak pár nap. Igazából talán csak a fürdetés és az altatás lesz nehézkesebb...

no nem baj, zajlik az élet, nem unatkozunk, az biztos :D

most megyek olvasgatni, aztán meg ledőlök Apa mellé egy pöppet. most megtehetem :D