Tegnap a barátnőméknél voltunk, neki van egy három és fél éves kisfia. Nagyon szeretem Őt, annyira értelmes, aranyos gyerek. De azért most éli a "ne, majd én" korszakát, és kicsit irigyke is lett talán, de ez természetes. Milán nagyon jól eljátszogatott, nézte a "nagyoknak" való játékokat, a vonatot, az autópályát, a lego rakétát.

Elhoztuk az etetőszéket, melyet ma fel is avattunk:

ügyesen evett benne Milán. Már nagyon kellett ez a tárgy, mert a hordozóban már teljesen felült, előredőlt, lehetetlen volt etetni. Ma sütőben, fóliában sült krumplit, srépát és almát evett ebédre. Teljesen más íze van így a zöldségeknek/gyümölcsöknek, be is kebelezett belőle egy nagy tállal.

Egyébként ügyesen boldogulunk így "lábnélkül" is, tegnap én fürdettem és öltöztettem, minden rendben ment. Persze Apa itthon volt, ha bármi lenne. Ma már nincs velünk, de este átjön a szomszéd"nagyi" és itt lesz, ha kell segítség az esti ceremóniához. Holnap délután pedig jön az anyukám, ő fog főzőcskézni (ezt én is simán meg tudom csinálni, sőt mindent, de sokkal lassabban megy kocsiból, így jól jön a segítség), illetve segít, amiben kell. Pénteken meg megy a mamához vasárnap reggelig.

Milán érzelmileg nagyon sokat fejlődött az elmúlt egy-két hétben. Kezd bújni (ez egy-két tizedmásodpercet jelent). Bár egy örökmozgóizgágasajtkukac (mostanában már csak kukacnak hívom), így bújni se "ér rá". Mindig fontosabb dolga van. Pedig olyan jóóóóó.

Most már mászik, nagyobb távot is másodpercek alatt megtesz, hasalás nélkül. Kedvenc tárgyai továbbra is a földre helyezett virágcserepek. Már elpakoltam, de gondoltam, egyet-kettőt azért a sarkokban csak lent hagyok, hiszen hadd ne pakoljak már el mindent, előbb-utóbb megtanulja, hogy azt nem szabad. Aha, utóbb :D Lassan már fel kell töltenem a cserepet, mert alig van benne föld... No de azt hallottam, hogy a gyereknek három éves koráig meg kell ennie fél kiló koszt, mert abban van a B12 vitamin. :DDD Hát ezzel szerintem nem lesz gond :D

Tegnap este hazafele a kocsiban kb. nyolctól fél tízig aludt. Gondoltuk, hogy ebből semmi jó nem fog kisűlni, mivel a gyermek ezek után nem fog a fürdés-evésbe beájulni. Így is lett, fél tizenkettőkor tettük le aludni. Kb. nyolcig aludt reggel (a szokások 5 körüli ébredéssel). Viszont fél tíztől negyed eggyig aludt mint a bunda, sőt, fél három óta megint alszik...