Milán remélhetőleg megembereli magát hétfőre a zajokat illetően :) Az a baj, hogy ma egyszer még a tüsszentésemtől is elsírta magát, amin eddig mindig jót nevetett... Nem értem. Mindenesetre két napja ő is hangosan kiabál, dumál, remélem megedződik a drágám.

Ma napközben nagyon bújós volt. Annyira jól esett, mert mostanában nehéz volt őt 10 másodpercnél tovább magamhoz ölelni, mert mindig más dolga van, nem ér rá ilyen érzelgős dolgokra. Igazi férfi :D Az éjszakáink két napja sírósan telnek, éjjeli ébredésekkel, lehet, hogy megint fogacska, nem tudom, mindenesetre a kezét ki nem venné a szájából semmi pénzért, szóval megvan rá az esély.

Az oroszlános motorjával nagyon szépen járkál már, illetve felül és leszáll róla. Alacsonyabb bútorokra felmászik, meg persze minket használva lécspőnek a magasabbakra is. Mamánál is ügyesen felmászik a lépcsőn, pedig az nehezített változat, de meg se kottyan neki.

Rendeltem egy kötős kengurut, bízva benne, hogy így kettesben is könnyebben tudunk közlekedni. A kis babakocsit összecsukva segítségül még magammal tudom vinni, ha messzebbre megyek. Még a héten megérkezik, kíváncsi leszek a reakcióra.

Továbbra is csak akkor játszik el egyedül, ha két-három ember körülveszi. Amennyiben kevés a létszám akkorpedig semmi esély nincs rá.

Felnőtt kaják közül imádja a natúr mackósajtos kiflit. A túrórudibelsőt. A pulykamellsonkát. A krumplistésztát. A pörköltet krumplival. A sültpipit. Meg imádna ő mindent, sok ételt meg is kóstol, de a felsoroltakból evett csak mennyiséget. Természetesen az ebédjét még mindig a neki szánt általam készített főzelékek teszik ki.