Sajnos visszaállt a régi rend, apa dolgozóba jár ismét :( Pedig annyira megszoktuk már, hogy itthon van :) Egyébként Milán nem viselte rosszul, hogy ma már nem volt velünk a hőn imádott apuci, nem hiányolta, pedig azt hittük, hogy keseregni fog. Na de ma este, amikor megjött volt ám nagy sikoltozás :D

Ma remélem vissza áll a rend az éjszakai alvás terén is, mivel mostanság korán feküdt le, de korán is kelt. Ma viszont a régi idő szerint tért nyugovóra, megcsillantva ezzel előttem a fénysugarat, hogy reggel talán fél nyolcig alhatunk :)))

Nem tudom, de biztosan véletlen, nem baj, leírom, mert olyan jól jött ki. Szóval miközben főztem, ő a konyhában hintázott. Adtam neki nyers sárgarépát, hogy rágcsáljon (egyébként kibújt a 6. fogacska is, a bal 2-es). Miután megunta, jó szokása szerint ledobta a földre. Felvettem, lemostam, letettem az asztalra, hátha kéri még, így egy idő elteltével megkérdeztem tőle, miközben elétartottam, hogy kérsz még sárgarépát? erre ő azt mondta, hogy nem... olyan édes volt, megzabáltam az okos fejét, akkor is, ha ez csak véletlen volt :D

És kérem, ma megállt kapaszkodás nélkül egy másodpercre. Ő észre se vette szerintem, hoyg nem ér hozzám, de én láttam, hogy tőlem egy-két centire ácsingózik :D Érik ez már kérem szépen, kíváncsi vagyok mikor tudatosul benne, hogy mi újság.

Kezdi érteni a kérek/kérem fogalmát, eddig csak a számhoz/szánkhoz tartotta a kezében levő tárgyat, ha mondtam neki, hogy kérek szépen. De most már a kezembe adja, általában elsőre. Imádom :)

Teregetni nem lehet tőle, most már állandóan cibálja le a feltett ruhákat. Aztán miután már hatszor meghempergett a földön a ruci, akkor általában abbahagyjuk a teregetést és akkor folytatom, amikor meg tudok lépni mellőle úgy, hogy nem veszi észre :D Ez azért nem egyszerű feladat ám kérem szépen, radarja van a gyerekemnek :D Be fogok szerezni egy fregolit. Nem csak ő miatta, hanem mert két nagy szárító foglalja a helyet, elég lenne csak egyet kerülgetni.

Géphez ülni nem is nagyon tudok, ha ébren van, mivel erős késztetést érez, hogy ő is gépeljen egy kicsit, közben persze nézi a monitort, hogy mi változik rajta. Jó ez így, de hamarosan be kell segítenem a munkába. Jó lenne már, ha meglenne a laptopom. Adtam már Milánomnak egy billentyűzetet, ami persze nem érdekli :D

December 24-e óta nem főztem külön Milánnak. Nem panaszkodott :D Persze lesz még biztosan olyan, hogy nem tud enni a mi kajánkból az összetétele miatt, akkor persze főzök neki külön, illetve vannak olyan ételek, amiket nagyon szeret, viszont én nem enném szívesen (gesztenyés, almás csirke; vagy sütőtökös), ezeket is megfőzöm neki. De egyszerűbb így, hogy nem kell annyit külön pepecselni. Imádtam főzni neki, de ha lehet, azt az időt inkább vele töltöm. Naponta háromszor még kapja a tápszert, de szeretném lecsökkenteni, így reggelire már lehet, hogy rendes kaját kapna... A fél liternyi így is meglenne.

Az autósülésünk nagyon bevált, az utazás azóta kellemes dolog, nincs sírás, mit sírás, ordítás az ébren töltött időszakokban. Komolyan, mióta megvan ez az ülés, egyszer sem sírt utazás közben, ami előtte rendszeres volt. Szépen nézelődik, látja azapát is, kényelmes és biztonságos is (reméljük) szóval minden szempontból remek.

Ezzel ellentétben a babakocsizás néha rémálom, pedig régebben nem volt vele semmi gond, szeretett így utazni. A kötős kengurut bár megvettem, egyszer használtuk csak, mire hazaértem vele, csillagokat láttam :D Na igen, mégiscsak sacperkábé 10 kiló. Persze utazáshoz még hasznát vehetem, ha majd tömegközlekedek netán.

A karácsonyi képek sajnos elvesztek, valahogy kitöröltem az okos fejemmel, de Krisztitől kaptunk párat:

illetve utólag én is csináltam pár képet, ezeket felrakosgatom holnap.