Milán mondja a saját nevét:) Olyan édes, azt mondja, Miijjá, de néha Miilá :D Végre kimondta keresztapja nevét is, már csak ő hiányzott a családból, de már mondja: Gúkó (Gyurkó). Tündér. És csak dumál, dumál és dumál. Szombatra rekedtre váltott a hangja, gondolom, a sok beszédtől. Nagyon jól állt neki.

Pénteken jött a Mama, volt nagy öröm :) Sokat játszottak, éjjel együtt aludtak, szombaton bulizni voltak, majd később együtt is elmentünk. Kórustalálkozó volt a faluban, jöttek mindenhonnan népviseletbe öltözött nénik, bácsik, jókat énekeltek, nótáztak, aki akart, így Milán is táncolt, tapsolt, ujjongott. Mamáéktól megkapta a sátort, tetszik neki, bár most annyit még nem kergetőztünk, mert mindenkinek sok dolga volt. Apa folytatta a szobáját, de Milán még így, hogy Mama itt volt, így is annyira apás volt, hogy ki se lehetett szedni a fenekéből, így végül Mamával elmentek haza, hogy ma többet haladjon a dolog :) Legalább Kikizhet és Gúkózhat is, nekik is nagyon hiányzott már a szaros.

Mama is meg volt döbbenve, hogy két hét alatt milyen nagy fiú lett belőle, mennyit fejlődött, változott.

Jövőhéten nem megyünk sehová, szóval remélem, most már tényleg jön a jóidő, hogy ne legyünk négy fal közé zárva.

A szobát illetően kinéztük a végleges bútort, ahol a ruháit és játékait is tárolni tudjuk, ez a szekrénykombináció lesz, jövőhónapban megvesszük, végül nem Apa csinálja, nem jönne ki olcsóbban, és idő se lenne rá. A könyveinek lesz egy padlótól-plafonig polcozott rész, itt majd bőven lesz hely az olvasmányoknak is. Ezt viszont Apa csinálja. Van a falban egy régi ajtóvájat, az lesz bepolcozva. Egyébként megérett a mesélésre is, igényli naponta többször is, de az esti időszakban elengedhetetlen. Végigüli/hallgatja az ölembe kuporodva. A mostani kedvenc: Boribon. Azt hiszem, eljött az idő, jövőhónapban beszerzek egy másik kiadást is belőle :)

A szoba fala világoskék lesz, lehetne másmilyen is, lehetne két színű is, de szeretnénk már túlesni ezen is, később ez úgyis változtatható. Csak tartanánk már ott :)