Milánnal az élet

A hetemet influenza miatt itthontöltöttem, Milán bölizett. Sokszor haza se akart jönni :D Pénteken viszont itthon maradt, mert kezdett Ő is köhögni, folyt az orra... Persze azóta is. Meglátjuk, vasárnap este mi lesz. Most homeós immunerősítőt adok neki naponta, hátha ez kivédi a sorozatos megbetegedésektől. Mondjuk még egész jól állunk, mert közel másfél hónap alatt "csak" egyszer volt beteg.

Ma anyu jön, mondja is Mazsolám, hogy jön a mama, de Erzsi mamázik, hiába mondom neki, hogy nem, most az Irén mama jön :)

Kezd önállóan enni kanállal is, bár malackodik, de mindig a szájában landol a kaja. Egy bökkenő van, hogy ha a száján marad egy kis maszat, azonnal a kézfejével letörli, így a ruhának, ami rajta van, tuti, hogy annyi :D Háborog az etetőszék miatt, megszokta a bölcsiben az asztalnál, széken evést. Jó is ez, csak nekünk ilyen tizenkilencedik századi kárpitos székünk van, aminek domború az ülőfelülete, és alacsony is az asztalhoz képest. Hiába teszek rá párnákat, félig fekszik rajta a gyerek. Itt lenne az ideje lecserélni az evőalkalmatosságunkat, pedig olyan szép, én nagyon szeretem.

Félig kint van a felső két metszőfoga, olyan kis vámpíros így :) Alul is készül, illetve van még négy rágó, aztán teljes lesz a fogazata. Egyszer... A fogmosást amúgy még mindig utálja.

Még mindig beszéd terén produkálja a legnagyobb ugrást, már a névelőket is szépen használja. És most mindenkit nagyon szeret, mondja, hogy szeretem az Elmót, szeretem a Dorkát :D

Tegnap dédinél voltunk, ma reggel villamosoztunk. Hihetetlen, hogy tényleg senki nem segít feltenni a babakocsit. Dögölj meg, bénázzon csak egy 81 éves meg egy anyuka. Na.

Pokoli éjszakánk volt, egyig semmit nem aludt szinte, állandóan sírt, kimászott az ágyból... Telihold volt, szerintem azért. Nagyon fáradt vagyok. Most Mate teát iszom, hátha az segít...

Tegnap hasalt a földön és azt mondta: Nem látom a golyót. Megkeresem. Édespofám :)

A bölcsiben ma reggel úgy otthagyott mint eb a ... még el se köszönt, úgy rohant be a terembe játszani. Nem zavarta meg a hétvége.

Megvagyunk, csak nincs időm írni. Milán egy hete megint jár bölcsibe, meggyógyult. Szereti, már nem sír reggelente, olyan jó így dolgozni menni, hogy nem sír, teljesen más így otthagyni.

Nagyon szépen beszél, sokat tanul a böliben is. Ma azt mondta, hogy nem látom a golyót, megkeresem.

Nagyon nincs időm gép elé ülni, ihletem sincs, nem is tudom leírni, mennyit fejlődik. Nagyon rossz, hogy nem lehetek vele egész nap, bár azok az órák, amiket naponta együtt töltünk, nagyon tartalmasan telnek.

Kedden azt mondta este alvás előtt, hogy szeretlek :))))

Még mindig köztünk alszik, őszintén szólva nem is próbálkozunk a kisággyal. Pedig a böliben szépen alszik az ágyikón, ez olyan alacsony, rács nélküli kinyitható. 2-3 órákat.

Elmo még mindig a kedvence, most rendeltem neki egy plüst, a bátyó rágta már a fülem miatta.

No, most ha felkel, rohanunk motorozni.

Láztalanul, különösebb nyűglődés nélkül telt a nap, persze itthonról dolgoznom kell, hiába, hiszen táppénzen nem vagyok. Nehéz, 5 percekre iderohanok a géphez, körmölök valamit, aztán vissza játszani, főzni stb..

Viszont voltunk orvosnál, és elég aggasztó a helyzet. Súlyos hörghurut gyulladása és mandulagyulladása van, azt egyelőre nem tudta megmondani, hogy tüdőgyulladás van-e, pénteken megyünk vissza. Írtó rondán köhög, most megint betaknyosodott, de gondolom, csak lenne láz is, ha tüdőgyulladása lenne...

Sosem volt még ilyen beteg, annyira borzalmas érzés, olyan félelem van bennem. Kapott antibiotikumot, köptetőt, illetve inhalátoros hörgőtágítót. Apa itthonmarad velünk, azért is, mert két emberes az inhalátor: az egyiknek le kell fogni (sajnos Milánnál még ezt a technikát kell alkalmazni), a másiknak pedig adagolni, tartani a készüléket. Meg azért is, mert aggódik Ő is.

Ezek vannak.

Ja igen: megtanult ugrálni :) pár rövid dalocskát is tud énekelni, mint a Mókuska, Boci-boci, hinta palinta, csiga biga... Nagyon szépen beszél, sacperkábé 13 kiló. Mosolygós, barátkozós, incselkedő, huncut, zsivány kópé. Imádom.

A bölcsi eddig egész jól ment, leszámítva a reggeleket, amikor otthagytam, mert akkor mindig nagy sírás van. Andi néni a kedvence, vele van el a legjobban. A kispárnája és a cicája elmaradhatatlan, mindig vinni kell őket. Sokat alszik bent, itthon már nem annyira akar, inkább eljátsza az időt az ágyban, persze úgy, hogy mi is ott fekszünk.

Mazsolám sajnos beteg, igazából már egy hete taknyos, de most már nagyon csúnyán köhög, így orvos+itthonlét. 

Hát igen, azért vannak a bölinek pozitív tulajdonságai is :) Jó, ezt eddig is tudtuk, de amúgy döbbenet, hogy négy nap alatt mennyit fejlődött Milán, mennyi mindent ellesett pajtásaitól. Egyre ügyesebben eszik, a motorral - jó, ez kis semmiség - száguld, kanyarodik, átmegy a küszöbön... Itthon sosem motorozott.
Ma megléptem. Kimentem még vele az udvarra, ott nagyon kapaszkodott a nyakamba, alig lehetett letenni, tudta biztosan, hogy nemsokára elmegyek. Aztán amikor elment motorozni és nem látott, akkor kisurrantam. Jobb volt így, még vártam egy pár percet az ajtó előtt, de nem hallottam sírni, bár amikor észrevette, hogy eltűntem, biztosan volt pityergés. Jaj, nehéz. Még nem tudtam beszélni a mamával, délután derül ki, hogy mi volt, hogy viselte. Azért így jobb, hogy bejövök melózni, mert nagyjából eltereli a figyelmemet a gondolataimról. Azóta már tudom, hogy nem sírt, szépen elvolt, játszott, evett, de nagyon elfáradt.
Vettem ma Milánnak két újabb könyvet, a Mazsolát, illetve Bogyó és Babócát, mindkettő nagyon tetszik neki. 9-kor már aludt :)

Elkezdődött a nagy-nagy betűs élet, nem gondoltam volna, hogy ennyire nem lesz időm semmire.

Szombaton lementünk a Balcsira egy nagyon kedves barátházaspárral és kislányukkal. Csodaszép volt minden, nagyon jól éreztük magunkat, sok élménnyel lettünk gazdagabbak. Voltunk Afrika-gyűjteményben, láttunk, simogattunk sok-sok állatot, pancsiztunk a Balcsiban, igaz, nagyon kellett imádkoznunk a jó időért - a szombati szeles, esős idő után nem gondoltuk, hogy mégis tudunk egyet csobbanni. Sajnos a bartánőm férje vasárnap lebetegedett, annyira, hogy kórház lett a vége, de holnap már kiengedik, és jönnek Ők is haza. Szombaton megyünk hozzájuk.

Hétfőn még intézkedtünk, aztán kedden elkezdődött a bölcsi. Milánnak nagyon tetszett, első nap egy órácskát voltunk ott, az udvaron szemlélődött, néha játszott, birtokba vett egy-két játékot. Második nap már közvetlenebb, felszabadultabb volt, akkor két órát töltöttünk ott.

Ma pedig már egyedül volt, én kint ültem, nem is látott ebédig. Három órát voltunk ott, az első fél óra intenzív sírással telt, de én nem hallottam be szerencsére. A gondolataim cikáztak, hogy vajon mit csinálhat, de meglesném, de odamennék hozzá... Egyszer tudtam leskelődni, akkor éppen labdázott. A szívem szakadt meg, miközben végleg elkönyveltem, hogy lezárult kettőnk azon korszaka, amikor kettesben lehettünk, amit kapkodás nélküli játékkal, meghitten, összebújva (néha sírósan, hisztikkel tarkítva;)) töltöttünk. Más lesz ezután, szoknunk kell, nem egyszerű semmilyen téren.

Negyed 12-kor mentem be, akkro már az asztalnál ült, vigyorral az arcán várta az ebédet. Én etettem, szépen, jóízűen falt, közben magyarázott. Egyébként, mielőtt bementem és már a teremben voltak, kihallottam, hogy folyton magyaráz és hogy jó kedve van, ez nagy örömmel töltött el. Ebéd után ment a csaphoz, sőt, látta, hogy a többi gyerek kezd becuccolni az ágyába, így ő is ment, levett egy autót a polcról és ráfeküdt az egyik ágyikóra. Ma még nem aludhatott ott, majd kedden lesz az első alkalom. Amikor mentünk kifelé, még sírt is, hogy vissza akar menni, tényleg kezdett belerázódni. Gyöngyi nénihez még oda is bújt :) Ma volt családlátogatás is, meg voltak elégedve, a Mamánál voltak,

Mama jött érte, amikor végeztünk, vele mentek haza, én melózni. Nagy segítség ez nagyon, nem kell otthagyni, háromkor érte megy majd továbbra is. Neki is fárasztó lesz biztosan, de legalább minden nap együtt lehetnek.

Amikor már beszokott, akkor nyolctól lesz ott háromig, Mamával hazamennek, mi pedig odamegyünk meló után. Ide kb. hatra fogunk hazaérni.

Próbálok majd írni, de most tényleg kapkodás van :) Megjövünk, játék, pancsi, evés, játék, alvás, készülődés másnapra...

Amúgy az esti alvás már simán, minden nyűglődés nélkül működik, igaz, nagyágyban, mellettünk, de öt perc alatt elalszik. Napközben ma két órát aludt.

Ma voltunk szülőin :) MIlán Kismackó csoportos lesz, és süni lesz a jele. A gondozónője egy tündér, mind a kettő, mert van egy délelőttös és egy délutános is. Öten lesznek erre a két gondozóra. Nagyon gyerekbarát, kellemes, szép bölcsi, tényleg mindenki kedves. Kedden kezdünk reggel kilenckor. Első nap egy órát leszünk, aztán minden nap egy órával többet. Hú, nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz :)

Köszönöm az aggódást. El vagyunk tűnve, de jól vagyunk :) Annyi minden van, készülünk a munkára, a bölcsire, kiváltottam a vállalkozóit, könyvelőt intézek, bográcsozunk, mamázunk, dédizünk, barátnőzünk, ééééés, szombaton megyünk balcsira, remélem lesz annyira jó idő, hogy egy picit pancsizzunk is.

Nálam szerencsére vaklárma volt, bár nagyon görcsöltem, amikor megjött. Lábam is sokkal jobb.

Milán fogzik, jön a két felső metszője, iszonyat hisztis, egy nap 7-szer fosik szegény, már olyan vörös a feneke, mindegy, mivel kenem... Annyira sajnálom szegényt. Holnap megy a mamához, elmennek állatkertbe csavarogni, én meg itthonról már melózok, szoktatom magam vissza a munkára :)

Kedden pedig bölcsis beszoktatás :)

Ennyire pokoli napunk még sosem volt. Milán olyan rossz mint egy ördög, szánt szándékkal tapos a paradicsomon, széttöri az üveget, rátapos a kajára, összetépi a papírokat, és még sorolhatnám. Nem állok messzire attól, hogy nyugtatót vegyek be. Komolyan...

A kiságy is átkerült ugye a szobájába, és igen, ma du. ott aludt, sőőőőt, most este is oda tettem le. Igaz, amíg el nem alszik, ott kell ülni mellette, van egy kis hiszti, de lényeg, hogy ott aludjon el. Aztán hajnalban majd úgyis jön át hozzánk :) Szóval most belelkesedtem.

Voltunk ma papucsot venni Milánnak is nekem is, utána elmentünk a Mamával temetőbe, majd hozzá. Jövő héten három napot nála tölt majd Milán, addig én rendezem itthon a dolgokat, készülök a melóra meg a bölcsire. Bevallom, míg itthon voltam, nem vasaltam, a közértbe minek, inkább jól kiráztam a cuccokat teregetésnél. Viszont most elkerülhetetlen, úgyhogy minden utcai cuccot ki kell még vasaljak.

Megy a befőzés is ezerrel, a paradicsomot jól elsz@tam, szerencsére csak 5 liter lett belőle. Tettem bele egy kis cukrot is (minek???), jó édes lett, aztán sóztam, így meg pocsék az íze, kuka :D Szétbarmoltam a konyhát, minden csupa paradicsom volt, így kell csinálni :D Ennek örömére rendeltem még 10 kg parit, hogy azt már nem ízesítem semmivel sem, és úgy teszem el. Olyan hülye vagyok, csinálom itt magamnak a plusz melót :) Körtét is kéne eltegyek, lecsót is.

Na, kíváncsi leszek az éjszakára, hogy mikor kell érte átmenjek :)

túlmiszifikálni a dolgokat, Milánnál azt hiszem kezdődik a dackorszak, vagy prekamaszkor, vagy nezvezzük, aminek akarjuk, de a vége sosem jó. Kiröhög, ha rászólok, és csinálja újra. Rászólok kétszer, ha nem, kicsit rácsapok a kezére, kiröhög. Kiborítja a játékait (8 nagy doboz...), és azokon tapos. Direkt. Hiába a szép szó. A tiszta, vasalnivaló ruhát ledobálja, viszi ki az udvarra, hiába a szép szó. Na, ma, miután többször is rászóltam, nagyobbat csaptam a kezére, utána elmondtam neki, hogy ezt azért kapta, mert hiába kértem szépen, nem fogadott szót, és tudja, hogy a következő eseménynél is ez vár rá. Vatta van a fülében. Vagy a fülén ül.

Lehet, hogy nem a legjobb nevelési módszer -  amúgy sosem ütöm meg, ilyenkor is a szívem szakad meg -, de legalább hatásos, annyira legalábbis, hogy nem nevet ki, hanem elpityergi magát, és abbahagyja a duhajkodást. És a kéremre visszaadja a zsákmányt is.

Nehéz.

A kiságyba szoktatást meg se próbáltam, nincs még sötétítőfüggöny, így főleg tárgytalan, mert világosban nem igen alszik el. Igen, ez is egy megoldandó probléma, gondolom, a bölcsit se fogják besötétíteni, amikor alszanak.

Ha, ma eljutottam fodrászhoz, merész lépést követtem el, levágattam, vörösre festettem az amúgy szőkés, melírozott hajamat. De Milán megismert, sőt, simogatva elmondta a véleményét. Amúgy három órát töltött ismert környezetben, ismert emberekkel, de nélkülem, egy szó nélkül. Szuper srác. Már csak a kozmetikus hiányzik, na meg egy új idegrendszer, meg egy új láb, és akkor totál szép lesz az élet.

Válságban vagyok. Szeretnénk testvért Milánnak, de nem most. Most minden sínen van, munka, böli, család. De az a baj, hogy nekem ha lenne spontán gyermekem, akkor az egy csoda vagy méhenkívüli. Ezt már egyszer megjártam, életveszélyes állapot, de egy hete késik, ég a gyomrom, és a terhességi teszt is mutat egy halvány második csíkot. Mint az előző méhenkívülinél. Kivagyok, várok, de nem tudom, meddig várjak. Ezzel kockáztatnám a lehetőségét annak is, hogy esetleg megint csodababánk szülessen spontán, mert akkor már egy műtött, rossz petevezetékem se maradna. Arról már nem is beszélek, hogy utána nem tudom ellátni napokig maximálisan a családom, a gyermekem két hétig nem látna csak kórházban, fájdalmas fintorral az arcomon. Félek, hogy elveszítek valakit és általa valamit.

Szóval, vki örül egy pozitív tesztnek, én is, de nem ilyen áron. Lehet, hogy szemét vagyok, de az életünk fontosabb. Nagyon nehéz. A férjem csak azt mondja, hogy sötéten látok mindent. Igen, én fekszem majd kés alá, nekem nem lesz munkahelyem, nekem kell majd megint lombikra járnom, ha mégegy babát szeretnénk. Viszont Ő dolgozhat majd három melóhelyen, hogy helyretegye az anyagiakat, hogy ne dögöljünk éhen. Ez is valami.

Amúgy szép napjaink vannak. De most ezek a kérdések foglalkoztatnak, holott még nem biztos semmi sem, de én érzek valami nemjót a zsigereimben... Ne úgy legyen.

Úgy rohannak a napok, időm egyáltalán nincs arra, hogy írjak. Milán nagyon szépen beszél, ügyesen, helyesen használja a szavakat. Még mindig a nagy társaságban érzi jól magát igazán, jó lesz a bölcsi. Huh, bölcsi, mindjárt itt van szeptember elseje... 25-én szülői, akkor megtudjuk a bővebb paramétereket.

Amúgy az önálló evéssel leragadtunk, sőt, visszafejlődtünk, mert inkább csak bohóckodik, kitúr a tányérról mindent, így én etetem. Majd a bölcsiben rászoktatják, nekem is jobb, ha ott disznókodik :) Inni már egész szépen iszik pohárból, a lényeg, hogy keveset öntsek bele. Az alvással nem tudom mi lesz, úgy tudom, ott rácsos ágyak vannak a kisebbeknek. Namost a rácsoságy az mumus, nem hajlandó benne aludni, na de majd ezt is megoldják a gondozónők. Vagyis szeretném kicsit visszaszoktatni az ágyába, de Apa kivágott belőle három rácsot, így ki tud jönni, nehezebb lesz a dolgom. Van még rá két hetem, hogy vmit produkáljak, legalább a nappali alvás terén.

Megint fogzunk, az éjjelek brutálisak, négy, öt, hat ébredéssel, sose volt még ennyire rossz.

Voltunk a barátnőmnél, ott töltöttünk két és fél napot, egy fogzós, illetve egy dackorszakát élő négy és fél évessel, hát, idegileg kikészültem. Milánnal még nem lett volna gond, de a másik mindent elvett tőle, amit Milán megfogott, azonnal azzal akart játszani, így állandó marakodás volt. Onnan mentünk a nagynénémékhez és a dédihez, ahol szuperül éreztük magunkat, Milánt se egrecíroztatta senki, nagyon jól elvoltunk.

Amúgy nem egyszerű mostanában az életünk, én három hetet töltöttem kerekesszékben, begyulladt egy izületem, nem tudtam lábraállni. Fantasztikus volt így ellátni egy teljes háztartást plusz egy másfél évest, de túléltük. Mára már tudom terhelni minimálisan, hát elsejére meg kell gyógyulnom.

Másik fincsi dolog az egyéni vállalkozói kiváltása. Kenjék a hajukra, komolyan, annyi hülyeséget kitalálnak, miért nem lehet egyszeri alkalommal elintézni? Ha vállalhatok újságírói szolgáltatást hírügynökségi tevékenységen belül, kiegészítve kiállítás, vásár, kongesszusszervezéssel, weblaptervezést, akkor a html kódolást miért nem vehetem fel mellé? Miért kell szarakodni? Azért mert ők a bénák, hogy nincs sehová se besorolva... Úgy látszik, ilyenről még nem hallottak. Bezzeg spirituális tevékenységet, azt végezhet bárki. Mindegy, megoldjuk, csak ilyen lábbal nem egyszerű hatvanszor bemenni az okmányirodába, gyerekestől...

Túl vagyunk két oltáson, tegnap ezért elég nyűgös napunk volt. Szegénykém már akkor ordított, amikor még csak a szájába lesett be a dokinéni. Óriási sírás volt a szurik után, szegénykémet nagyon sajnáltuk. Kapott kúpot, borogattam neki, du. fél hatkor elaludt, fél nyolcig nyomta, majd fürdés, evés, játszás, és este fél tizenegykor megint beájult. Pelenkázni, kúpot adni csakéskizárólag gumicukor ellenében lehetett véghezvinni :) Tegnap megevett egy kis dobozos haribót :D

A doktornő javasolta a bárányhimlő ellenit is, mi nem vagyunk meggyőződve róla, hogy annyira szükséges, így valószínűleg nem adatjuk be. Nem tudom. Talán jobb, ha átesik rajta gyerekkorában.

Mára már vidámabb volt, sokat nevetett a drágám.

Milánnak sok új szokása lett. Ilyen pl., hogy hintázni csak és kizárólag én hintáztathatom, ilyenkor még a nagy Ő apja se jó :D Úgy alszik el, ha krémmel maszírozom a hátát. Naponta kétszer :D Már most tudja, mi a jó, azanyja rászoktatja, lesz majd baja a barátnőjének (Maja, kösd fel a gatyát;)) Elmo. Ezt nem kommentálnám, ha lehetne, egész nap ez menne. Csináltam neki dekorgumiból a falára, abból rögtön kellett egy plusz, amit hurcolhat. Keresztanyutól kap majd egy igazi szőrös Elmo-t, addig be kell érnie ezzel.
Ma annyira jó gyerek volt, esküszöm, ilyen nyugis, hisztimentes napunk még talán nem is volt. Komolyan, el se hiszem :) Pedig ma ment Apa vissza dolgozni egy hét szabi után. Egész nap nem is kereste... Azt hittem, nehezebb lesz, de nem. Hiába, tényleg okosodik.
A mai pancsi kimaradt sajnos, egyedül nem nagyon tudok most kimenni vele, begyulladt egy hátsó térdizületem, így nem bírok ráállni egy hete. Lehet, hogy tudja, hogy anyát most kímélni kell, mert bibis a lába? :) Már erre is gondoltam.
Tegnap gofri őrület volt. Felvetettem Apának, hogy sütök gofrit. Erre Csibikém felmutatott a szekrény tetejére, ahol a sütő van, és onnantól csak azt ismételgette, hogy goffi :) Soha nem mondtam neki, hogy az a gofrisütő, és legalább egy hónapja nem is használtam.
A lakás tele van koktélparadicsommal, tényleg mindenhol azt találok, Manóm gyűjtögeti, leszedi zölden, de, ha mondom neki, hogy pirosat hozzon nekem, akkor azt hoz, és tömi a számba. Ő bezzeg nem enné meg semmi pénzért, pedig milyen paradicsomos volt... ha már kajáról van szó: mit vacsizott ma? felvágottas bagettet körtével :) A körte most nagyon nyerő.
Holnap megyünk Mamáékhoz, felköszöntjük a Kikit, szerdán pedig megyünk a lábammal a kórházba. Milán addig a Mamánál marad. Remélem, sikerül nagyot alkotniuk az orvosoknak, mert szeptemberre üzemképesnek kell lennem. Meg amúgy is, mert így kétszer nehezebb ellátni egyedül egy másfél éves izgő-mozgó gyereket.

az öregmotoros :) Imádom, olyan zsiványbetyárokoshusimusiszarosseggű. Beszámolót írni nincs időm, de egy rövidet csak összeszedek.

Beszéd terén döbbenet, hogy miket tud, már mindent utánunk mond, sőt megjegyez olyan dolgokat és alkalmaz is, amiket nem kéne :D Kétszavas mondatokat használ.

Mozgás terén, hát, sajtkukac, egész nap pörög, motorozni még nem annyira szeret, de van egy négykerekű bébitaxija, azt nyúzza rendesen. Szeret játszóterezni, imád pancsolni a medencében, labdázni...

Evéssel nincs gond, mostanság eszik, de nem rendesen, hanem állva, futva, játszva... Önállóan próbálkozik, villával már egész jól megy a tésztaétel, kanállal is enne, de olyan foltos már minden ruhája - mivel az előkét leveszi, letépi, mindegy, milyen -, hogy én inkább ezt meghagyom a dadusoknak, vagy ha pucér, akkor hagyom, hogy maszatoljon. Savanyú uborkát enne uborkával, a kenyeret úgy kell becsempészni az uborkaszeletek közé. Uborkát eszik dinnyével, uborkát barackkal... Amúgy mindenevő, de a nyers zöldségeket mostanában mellőzi sajnos.

Alvásnál már gondok vannak, azaz mi csesztük el, rászoktattuk (főleg az apja miatt), hogy a nagyágyon alszik el (általában ott is marad), de mindketten ott abajgatjuk, ameddig el nem alszik. Ez nekem szar, mert 11 után már nem marad időm semmire. Apjának meg mindegy, mert ő úgy is lefekszik, amikor a fia is. Jövőhéttől visszaszoktatom a kiságyában alvásra, akkor Apa már melózni fog.
Amúgy napi egyszer alszik, ha nincs bekavarva semmi, akkor kettőtől négyig. Általában :)

Játszani szeret más gyerekekkel, társaságban imád lenni, de egyedül nincs el, még mindig :)

Önálló, ügyes, mostanság nem hagyja magát puszilgatni, alig bújik, igazi férfivá cseperedett :D

Próbálom behozni a lemaradásom. A legtöbb sajna homályosra sikerült :(

Konyhapulton reggelire várós, szekrénybemászós:)

Ma megint pancsoltunk, szegénykém kétszer is nyelt nagyokat, mivel labdázott és elesett a vízben, de ez cseppet sem szegte kedvét attól, hogy újra bemenjen. Két barátnőm is volt nálunk a lurkóikkal, nagyon jól elvoltunk, Milán szerintem sokat tanul a nagyobb gyerkőctől.

A délelőtti alvások mostanság elmaradnak, viszont itthon két napja délután két órát alszik, így kipihenten ébred. Ma annyira hisztimentes volt délután. Csak a türelmetlenségi és nemakarom vísítások nem maradtak el :D

Videót sajnos nem lehet róla készíteni, mert amint meglátja a kamerát, megkukul :D Nem szereti :)

Mostanában a csapból is Elmo folyt itthon, a zenehallgatás, éneklés sajnos sokszor elmaradt. Most visszaállunk, Elmo lecsökkentve, Alma és társai pedig dübörögjenek.

Annyira jó, hogy Apa itthon van, belém is visszaszállt az élet, nem vagyok depis. Milán a seggében van folyton, wc-re se mehet, mert dörömböl és mondja, hogy nyisd ki :D

Megtörtént a szoba hivatalos átadója, vasárnap már bútorozott (na jó, ágy, asztalka, szék még nincs bent, függöny is, lámpa is kell, sőt, szegőléc is, meg dekoráció:D) várta haza Milánt. A fele játékot átvittem, mamáéktól kapott egy autós szőnyeget, így este már ott játszottunk. Kipróbáltuk az új vonatot is. A szobát szerintem a magáénak érzi, jól el van, sokszor bemegy, bemegyünk játszani. A bútornál egyet hibáztunk, két polccal kevesebbet vettünk, így most alulra bebújik, miután a szomszéd megmutatta neki, hogy az milyen jó hely, és pont befér :)

Hétfőn pancsiztunk a medencében, de szerintem Apa sok algásodásgátlót önthetett bele, mert engem a végén már csípett kicsit a víz... Milán nagyon élvezte, volt sírás, amikor azt mondtam, hogy elég, kimegyünk, mert már jégcsap volt a teste.

Xilofonon elkezdtem neki lejátszani a boci, bocit, erre elkezdte énekelni, hogy boci, boci taka... Apjával annyira megdöbbentünk, hogy felismeri dallamról, főleg, hogy hónapokkal ezelőtt játszottunk rajta, és azóta se énekeltük ezt a dalt.

Az a baj, hogy nem lehet normális képet készíteni róla, mivel folyton mozgásban van, illetve, ha észreveszi, hogy fotózzák/videózzák, egyből komolyra vált :)

Dédiztünk, mamáztunk, megdöglöttünk a melegben, ma pedig, amikor már itthon voltunk és fürdőzhettünk is volna, fújt a szél :(

No de. Itt voltak a mamáék, apa bratyójával. Mondanom se kell, hogy milyen jól érezték magukat, Milánnal, ők is ámultak-bámultak, milyen sokat dumál, pedig sűrűn találkoznak, de egy hét is olyan nagy idő, annyit fejlődik. Milán szobájában le lett téve a padló, közben Mama foglalkozott az unokájával. Én közben egész jól el tudtam pakolni, persze a Mama is nagyon sokat segített. Hálás is vagyok érte, mert egyedül nem bírtam volna. Aztán gondoltunk egyet, hogy akkor ma még el kéne menni az svédekhez, megvenni a bútort a szobájába, ha már van szép padló is, akkor legyen kicsit belakva :) Mamához "lepasszoltuk" fiacskánkat holnapig, így tudtuk elhozni a sok dobozt, illetve így lesz összerakva, hogy mire hazajön, kulturált szoba várja őfelségét.

Fürkész, az elefánt csacsivá változott, Manóm szerint iázik :) 

Imádja az igazi, puha húsos szalonnát és a ropogós töpörtyűt paprikával :D Nem szoktunk ilyet enni, de dédinél előkerült, utána csak az kellett neki, így haza is hoztunk egy keveset. A paradicsomot sajnos valamiért most nem szereti. Kaptunk gyümölcscentrit, azóta minden nap isszuk az egészséges zöldség- és gyümölcslevet.

Megint fogzunk, megint megpróbálkozom a chamomillával, szokott segíteni.

Milán szerintem végleg beszokott a nagyágyba, a sajátjában, ha el is alszik, tíz perc után felébred, feláll, hogy jönni akar közénk... Erről ennyit, imádunk vele aludni, de azért kényelmesebb ha ketten feküdtünk, de ez van, nem bánom. A szobáját is csak azért csináljuk, hogy a játékai (nagy része) eltűnjön a nappaliból, mert lépni se lehet, illetve, hogy a ruháinak is legyen elég hely. Nem azért, hogy ott is aludjon :D Mert úgyse fog :D

Itt volt Irén mama, tegnap jött, de ma már ment is haza. Sokat játszott Milánnal, együtt fürödtek, ettek, jó volt, hogy nem voltam egyedül. Mostanában még jobban menekülök innen, mert itthon nem annyira szeret lenni Milán, így általában nagyon hisztis. Máshol nem :) Holnap is megyek a dédihez. Aztán csütörtökön meg pénteken majd megyünk itthon barátnőzni. Ma is voltunk egy nagyon aranyos, itteni barátnőmnél, Evelinnél, akinek van egy négy hónappal idősebb kislánya. Annyira jó volt kicsit beszélgetni, kicsit kiönteni a szívem, és rájönni, hogy nem csak én küzködök néha sírós depivel, hanem másnak is van hasonló problémája. Milán kapott egy nagy elefántot, Fürkészt. Ma este rajta lovagolt a manó :)

Kimostuk és feltöltöttük a medencét is (okulva az eddigi hibáinkból, tettünk bele algásodás gátlót, tényleg Bingi, hogy a francba olyan tiszta nálatok a medence meg a víz??? gondolom nem cserélitek naponta :D áruld el a titkot;)), füvetnyírtunk, gazoltunk, közben Milán extra módon hisztis volt, pedig Apa is itthon volt. Most meg szinte magától elaludt, úgy kifáradt, persze a nagyágyon :D

Evés terén változó a tendencia, sokat előjön a nem, üvölt, hogy nem, nem kell, nem akar, de ez nem csak a kaja terén van így. Még csak másfél éves lesz, nem hinném, hogy már dackorszak, de akkor mi lesz? Már így is fogy néha a türelmem :(

Jövő héten Apa szabin lesz, már nagyon várjuk. Szeretnénk elmenni strandra is, idén nyaralásra nem futja, se időnk, sem a pénztárcánk nem engedi :( De jó lesz itthon is, hármasban, lényeg, hogy együtt leszünk.

Mindjárt itt a szeptember, várom is, nem is, Milánnak jó lesz a gyerekek között, nekem meg lehet, hogy jó terápia lesz a munka, bár azt eddig is csináltam, de más itthon, hisztiző gyerek mellett, vagy éjszaka. Más lesz bejárni, barátnőm és barátaim mellett lenni. Csak az időnk lesz kevés, de majd belerázódunk. Már nem parázok, van így is épp elég hülyeségem, mindig csinálok valami idegeskednivalót magamnak, tök fölöslegesen :D

Pápáról, nagyon jól éreztük magunkat, igazán nagy társaság gyűlt össze, a család tagjai, P. sikeres érettségiét megünnepelni. Az idő kegyes volt hozzánk, az esőt leszámítva, de legalább nem főttünk meg. Milán egész nap produkálta magát, főleg a lányok körében, minket (apát és adát) jószokás szerint ilyenkor le se sz@r. De így van ez jól. Apja szerint legalábbis. Az utat is jól viselte, odafelé aludt, hazafelé pedig kisebb nyűglődésekkel, de Mama szórakoztatta, így nem volt gond, nevetgéltek, huncutkodtak. Szegény Mamának még holnap dolgoznia kell.

Elmo abszolút sztár lett, képes egy órát is nézni. Megtanult pikk-pakkra felmászni a forgó, guruló számítógépszékbe. Most már a nagyágyra is szépen felmászik, mert odatettünk elé egy fellépőt. Ide is, mint mindenhová, már régen felmászott volna, de ez még nagyon magas volt neki, így csak lemászni tudott róla. Szekrénnyel szerencsére még nem próbálkozik :)

Csütörtökön kozmetikusnál voltam, rávettem Apát, hogy kísérjenek el Milánnal, itt van a szomszédban. Meglepő módon meg is várt, kint a kertben beszélgettek, majd Milán egyszercsak eltűnt, elment a számára vad idegenekkel medencézni :D

Annyi minden van, történik, amit le kéne írnom, de semmi időm nincs, sőt, kedvem se. Hol gyorsan, hol (a kánikulában) lassan telik az idő, itthon hisztis, nincs el semmivel, máshol angyal, lefoglalja magát egy darab faággal is... 

A beszéde annyira rohamosan fejlődik. Az állatokat imádja továbbra is.

Én egyre jobban kivagyok, néha elkap a pánik, hogy nincs idő semmire, állandóan pakolok, rámolok, takarítok, mégis mindig kupi van. Mi lesz, ha jön a bölcsi, és este fél hétre érünk haza, másnap pedig fél ötkor kelek???!!!! Help, hamarosan szívinfarktus fog elvinni.

Na, ez úgy volt, hogy Apa rávett, hogy nyírjuk meg fiúnkat, hogy sűrűsödjön, erősödjön a haja. Nem, nem, nem mondom, mert örülök, hogy végre elkezdett nőni a feje tetején is a haj, hogy végre van haja Milánnak, imádom hátul a babahajából megmaradt hosszú, kunkori copfocskáját, nincs az a pénz, amiért én megnyírnám, várjunk még.

Máig vártunk. Nem történt semmi különös, úgy voltam vele, most van nyár, úgysem lesz kopasz, három milisre letoltuk. Azért sokat győzködtem magam. Milán nagyon jól viselte, csak a fejét nem akarta előre hajtani. Most olyan szúrós kis süni feje van :D Egyébként nem feltűnő, hogy rövidebb lett :D

Hátsó tincs természetesen összegumizva eltéve az emlékdobozkába!

Hétfőtől csütörtökig dédizni megyünk, unom az itthonlétet, pedig mostanság igencsak voltunk mindenfelé, mégse jó. Meg múltkor dédi megbotlott, most kicsit pátyolgatom legalább :) Zsuzsink Siófokon, ejj, de jó neki!

Csütörtökön hazajövünk, pakolás, pénteken pedig továbbmegyünk a Mamához, aztán Pápára. Csak tudnám, mikor fogom eltenni a sok uborkát... :)

A napok gyorsan telnek, zajlik az élet nálunk is. Az időnk nagy részét Milán tölti ki, aki most már egyfolytában dumál, értelmesen, érthetően, egyre több mindent. Még mindig nagy zsivány, aki imádja produkálni magát. Sokat kertészkedünk, végre megszerette a homokozást is, szegény Dorka kapja a homokot rendesen. Még mindig autómániás, de most a kis műanyag (vagy gumi, tudom is én) állatfigurák is első helyre ugrottak, ezek közül is a kedvenc a pipi.

Alvás általában már csak napi egy van, ami egy órácska, de pénteken megörvendeztetett egy két és fél órás délutáni csodaalvással, azt hittem, rosszul látom az órát, amikor felébredtünk. Még mindig nagyon későn fekszik, ez általában tíz és tizenegy között mozog, ami a mi életritmusunkhoz igazodik, viszont, ha kezdődik a bölcsi és a meló, akkor ez nagyon későn lesz, mivel háromnegyed hatkor már kelnie kell. Szóval szoktatni kéne a kilencórási alváshoz...

Ma amúgy világjáró lett, Mamával meg Gyurival (akit csupán zsiványságból Miszinek hív:D) mentek le autóval Szakolyba rokonlátogatóba, illetve temetőben voltak, nem töltöttek ott sok időt, mert jöttek még ma haza. Közel 6 órát utaztak, ha nem többet. Milán végig tündér volt :) Addig Apával nekilendültünk a szobájának, kifestettük, nagyon szép világoskék lett, a beugróknál pedig narancssárgával dobtuk fel. Két hét múlva padlózás, aztán bútorvásárlás és kész :)

Úgy döntöttünk, hogy augusztusban keresztelő lesz, még időpontot kell kérnem a paptól, ezt a holnapi mise után jó lenne nyélbeütni...

Jövőhétvége ismét családi összejövetel, Pápára megyünk sokadmagunkkal, várjuk nagyon, régen találkoztunk már.

Szörnyű, fájdalmas nap a mai, ami sohasem törlődik ki az emlékezetünkből. Egy igazi jó barát távozott örökre, menthetetlenül, fiatalon, maga után hagyva két pici gyermeket, egy szerető feleséget, egy nagy családot és sok-sok barátot. Nem tudom szavakba önteni, nem tudjuk igazából még felfogni sem, ami történt... Ráz a hideg, gombóc a torkunkban, sokszor elsírjuk magunkat, meredünk döbbenten, fáj, fáj belegondolni, hogy nincs többet. Fáj belegondolni, hogy mi lesz a gyermekeivel, a feleségével, a családjával...

Ferinek régi, jó barátai, én F. által ismertem meg őket. Mindig is tisztelettel, szeretettel telt meg a szívem, amikor rájuk gondoltam, amikor találkoztunk, az maga volt a felpezsdülés, Ő még a legfagyottabb helyzetben is derűt hozott. Milán is imádta. Jókedvű, életszerető, boldog ember volt.

Ma reggel a munkahelyén, minden előzmény nélkül, összeesett. Nem tudtak rajta segíteni.

Nagyon szerettük, nagyon szeretjük a családot is, fontosak nekünk, minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy segítsünk, bíztassuk Őket.

Isten Veled T.!