Milánnal az élet

A hétvége is szuperül telt, bár volt egy kis programváltozás, de az elmaradt barátnőzést, illetve Milán részéről barátozást legközelebb pótoljuk. Voltunk dédizni pénteken. 80 éves elmúlt, és bár szuperül néz ki, formában tartja magát, mindig példásan pedáns, tiszta, az idő vasfoga azért mégis fog rajta. Egyre fáradtabb, egyre több a baj a szívével, egyre több a baj az izületeivel. Minden egyes alkalommal úgy jövök el Tőle, hogy lehet, hogy utóljára látjuk Őt. Ez borzalmas, marcangoló érzés. Nagyon szeretjük, én is, Milán is, Apa is, igaz, Milántól néha kap egy pofást, ha nagyon nyúzza, mármint úgy nyúzza, hogy akkor is megöleli, ha őurasága éppen menne inkább. Félek, és nem is akarok belegondolni, hogy mennyivel szegényebbek leszünk érzelmileg nélküle. Én biztosan. A családomról (Apu részéről) ő tud mindent, ő az öreg, ő mesél, ő emlékszik mindenre :) Én most szívok magamba mindent, amit csak lehet. A mindig friss, jó illatát is :) No, de sokáig köztünk lesz még biztosan! Zsuzsi, Öcsi, ők a bratyó, meg a pótnagyi, imádjuk Őket is, ha ők nem lennének, lehet, hogy már dédi se lenne.

Utána a Mamához vittük Milánt, ott igazán ki tud kapcsolódni, imád a Mamával lenni, imádja a Krisztit, aki igazán tud Vele játszani, imádja a Gyurit is, aki már meg meri fogni :) Ők viszont imádják, és ez a tudat bizony többet jelent mindennél. Tudom, hogy ha - Isten ne adja - velem, velünk bármi történne, a Gyermekem a lehető legjobb kezekbe kerülne. És ez a tudat nagyon sokat ér nekem. Ők azok, akikre nyugodt szívvel bíznám Milánt. Volt bográcsozás, Mamával együttalvás, éééééssss! Megkapta élete első alsógatyáit is a Mamától. Annyira édes volt benne, majd összekakiltam magam, amikor megláttam.

Anyu szarul van, egyre nehebben jár be dolgozni, a lába, a szeme, a szíve, mindez a cukor miatt, mindemellett eltart egy senkiházit, aki kiérdemelten viseli az előbb említett nevet. Segíteni nem tudok Anyun, nehéz úgy, ha ő se tudja, mit akar. Nem tudom, mi lesz, nehéz ezt a terhet is cipelnem, de Ő az Anyukám. Szeret egy ilyen hülyét, vagy nem szeret, csak a megszokás, de főleg a félelem az egyedülléttől. Eléggé kivagyok emiatt.
Apu volt a minden, a feledhetetlen, az igazi lányos apuka, az igazi, aki előtt semmi sem volt titok. Akinek előttem sem volt titka. Akivel mindent megbeszéltünk. Akivel sok mindenen átmentünk. Mi, ketten. Szentségtelenül törhetetlen volt a kapcsolatunk. Ő már nincsen. Utolsó rólunk készült kép:

Nem tettem túl magam a halálán, nem fogom talán soha sem. Nem is akarom, nem akarom lezárni ezt a szép kapcsolatot, ami köztünk volt. Nem temettem el, mellettem volt mindig, ha bárkinek is morbid, ne olvassa, de nekem így jó. Talán, egyszer, ha készen leszek rá. Még nem jött el az idő.

"Egy pici dal, egy kicsi szó, egy aprócska jó, ahogy álmomban hallom a hangját...

S aki hív, az, ki szól, ismerem jól...
A szívemben őrzöm az arcát.
Ő az, aki vár, mikor eljön az idő,
Hogy a múlt vele üzenhet nekem.

Tudom, ő az, aki, bármit is hoz majd a jövő,
Velem él, elkísér, s fogja a kezem!

Álmomban jártam ott, ahol ő jár, és én is láttam azt, amit ő lát

S együtt mentünk, s összenevettünk, úgy, ahogy rég

Álmomban érzem, ő is érez! Azt súgta: - nincs baj, minden szép lesz!
Így van ez rendjén, még úgy is, hogy ha fáj!

Ez a dal ma neki szól, talán hallja valahol, hogy sóhajként szállok a széllel...

Ami szép, és ami jó, és visszaadható, Ő hozza el újra ma éjjel!

Mert ő az, aki vár, mikor eljön az idő, hogy a múlt vele üzenhet nekem.

Tudom, ő az, aki, bármit is hoz majd a jövő,

Velem él, elkísér, s fogja a kezem!

Álmomban jártam ott, ahol ő jár, és én is láttam azt, amit ő lát

s együtt mentünk, s összenevettünk, úgy, ahogy rég

Álmomban érzem, ő is érez!

Azt súgta: - nincs baj,

Minden szép lesz!

Így van ez rendjén, még

Úgy is, ha fáj!

Mert ő az, aki vár, mikor eljön az idő,

Hogy a múlt vele üzenhet nekem.

Tudom, ő az, aki, bármit is hoz

majd a jövő,

Velem él, elkísér, s fogja a kezem!

Álmomban jártam ott,

Ahol ő jár, és én is láttam azt,

Amit ő lát, S együtt mentünk,

S összenevettünk, úgy, ahogy rég

Álmomban érzem, ő is érez!

Azt súgta: - nincs baj,

Minden szép lesz!

Így van ez rendjén, még

Úgy is, ha fáj!""""

Mi megvagyunk. Én is, Apa is sokat dolgozunk Apának még nagyon sok melója lesz a plusz szobával, illetve a gardróbbal, amit hamarosan el kell kezdeni. Nem lesz egyszerű menet, gyerek mellett főleg nem, Milán amúgy is minden lében kanál :D

Szeptembertől bölcsi, amibe néha bele se akarok gondolni. Néha viszont, amikor hisztis toporzékolos akartos kis izé, akkor igen is kívánom, hogy lenne már szeptember. Nem kertelek, néha hiányzik nekem is egy kis "más". Dolgozom itthonról, a kreatívitásomat kiélhetem, ha akarom, de ez nem uaz, amikor elmész itthonról, innen, ahol a legtávolabbi célpont a közért, ahol naponta ezreket elversz, időmulatás címszón, itthon, ahol mindenki azt is tudja, hogy mikor fingassz. Ahol tudják, hogy mit vettél aznap a boltban....
Hiányozni fog a szaros, remélhetőleg én is neki, de hála a Mamának, nem kell egész nap ott lennie. Milán amúgy is társasági ember. Nem lesz gáz. Bízom az okos fiamban, és bízom magamban, hogy meg tudom oldani azt, hogy egy nap nálunk 32 órából fog állni.

A Jó Isten meg fog segíteni most is, nem várok bezsebelhető akármit, de ha már egy munka akad, az már megsegítés. Keresztény vagyok, voltak - amiket nagyon, de nagyon megbántam, és biztosan vannak még most is hibáim, bár igyekszem úgy élni, hogy ne legyen nagy elszámolni valóm - hibáim, a fiam nincsen még megkeresztelve. Talán nem is lesz. Én azt szeretném, ha mindenki ott lenne, kivéve a senkiházi, de anyámat nem akarom kitenni a hazugságnak, Ő soha, senkinek nem hazudott, utána az esetleges nem tudom minek, hogy a senkiházit nem hívtuk el, hogy anyunak hazudnia kellett. Vagy mindenki, vagy senki, és akkor nem lesz megkeresztelve a Milán. Én emiatt már görcsöltem eleget, nem akarok több gyomorgörcsöt. Majd megkeresztelkedik amikor házasodik. Nem tudok jobbat.

Beszél. Többet, többet, többet. Rapliik. Többet, többet, többet. Legalább valamiben hasonlít rám is ;) :D Imádom, nem lesz egy elveszett ember, remélem, az életben sokat fog elérni tisztességesen, becsülettel, mások megbántása, megszorítása nélkül. Remélem, tudni fog bocsánatot kérni, ahogyan nagyon sokan elfelejtettünk. Remélem, hogy az élet megkíméli Őt a választástól, megkíméli attól, hogy a gyermekét ne vigye a nagymamájához, azért, amiért a nagymama élettársát nem szeretjük. Bár én még mindig kitartok mellette, a kva életbe, 15 éve akaratlanul az életem része. Ő ezt ne tapasztalja meg sosem, mert a szülei sosem hagyják el egymást, a szülei vigyáznak az egészségükre.

"Te vagy a tűz, és annak a melegét szórod...

ahogy felém szaladsz puha talpakon

s a bőröd illatát, magamba szívhatom...

szeretlek kötőszók nélkül, a mert és a ha elkopnak végül,

legyél is, bármilyen gyermekem, nekem elég az is, hogy LÉTEZEL!

ÚGY LEGYEN!!!!!

És most Apáról egy bejegyzés. Ápá, akit már tisztán, igaz, a betűk helyett á betűkkel, de egyre sűrűbben emleget, kiabál utána. Ha meglát egy autót, akkor ápá, de volt rá példa, hogy egy bácsira is mondta, hogy ápá Ez utóbbi még titok ;) A kapa is apa, de ez kapa akarna lenni. Annyira drága, annyira, annyira, annyira nem tudom szóval kifejezni. Látni Őket, ahogyan imádják egymást...

Megtörtént a 15 hónapos oltás. A kötelező, illetve a Prevenar 3-dik, egyben utolsó cucca. Utóbbitól ma, előbbitől egy hét múlva lázasodhat be. Ma én a biztonság kedvéért adtam neki kúpot, nem is volt semmi, ahogyan az eddigi oltásoknál sem. Orvos után Veresegyházra mentünk megvenni a palántákat. Nyűgös volt, a babakocsiban nem nagyon maradt meg, ami nem újdonság, mostanában, amióta sétál, utálja. Elültettem. Vele. Nem volt egyszerű.

Ma már kilenc körül kidőlt. Új csengőhangom: Ádá, Ápá. Nincs is ennél szebb. És szar a fényképezőnk, ami egyben kameraként is szolgált. Nem tudom megörökíteni ezeket a pillanatokat most... De azért van itt hétvégi talon, amit barátaink készítettek a bográcsozás alatt. Jó nap volt, nekem nagyon is... Szerintem többet nem iszom :D

Beszéljenek a képek (nem vagyunk alkeszok, nem eszik a gyerek csokit, nem iszik a gyerek bort. Ez csak a látszat :D) :

(valamiért össze-vissza karakterekkel jelenik meg a szöveg :( )

Nagyon rég nem írtam hófordulós bejegyzést, leszoktam róla :D Mentségemre: nincs időm rá :) Pedig egy éves kor után is nagy dolog minden egyes betöltött hónap, mégis, valahogy nem tartjuk már annyira számon. Volt, hogy átsiklottunk felette úgy, hogy csak pár nap múlva jutott eszünkbe: jé, a gyerek már 14 hónapos. Szégyen ide, szégyen oda, ez van, van helyette ezer más újdonság, amivel csordultig telik az ember szíve.
No, de most megteszem, hiszen betöltötte a 15. hónapot :)

Nem lehet ismételni, hogy napról-napra okosabbak. Tényleg minden napra jut valami új, amivel elkápráztatnak, nem kivétel ezalól MIlán sem. Szellemileg rengeteget fejlődött az elmúlt két-három hónap során, szinte mindent megért

Lássuk, milyen szavakat, kifejezéseket használ, persze sok minden nem jut most eszembe:

tszitsza = cica (de van, amikor rendesen kimondja),
da = labda
ta = hinta
d'ka, doka, ka = Dorka
nem
nemme = nem megy
te = telefon
pá = párna
tete = tente
pápá
ádá = anya
tszitszi = cici
kupá = kupak
hem-hem, nyam = ham-ham, nyam
baba
síí = vonat
el
apa
mama
koká = kocka
tó, toto, átó = autó
egy
kett = kettő

halacskára tátog
libára gágá
kutyára vu-vu, de ezt csukott szájjal :D
malac: ui-ui, szintén csukott szájjal
majomra uhuuhu
bagolyra uu
orszlán és farkas: morgás
kígyóra sziszeg
repülőre, helikopterre: bürrög

Társaságkedvelő, empatikus emberke még mindig. Mostanában egyre inkább kifejezi nemakarását, sőt, ha kérdezem, fejrázás kíséretében nem a válasz egy-egy kérésre - amit, hozzáteszek, nem a nagyközönség előtt kívánok tőle -, hogy mit mond a liba, stb... Hagyjuk békén, na, Ő úgyis tudja.

Azon kívül szépen gurítja, dobja, rúgja a labdát, puszit dob a kezével, ad a szájával (bár még nem cuppanósat), megölel, bekrémezi a hátam, simogat, kidobja a pelusát a kukába, felismeri az autóit márkanév szerint :D Még mindig a matcbox a kedvenc, ezzel is alszik el. Fogyóeszköz, hetente hagyunk el egyet a kertben. Elnyeli a föld... A könyveket is imádja, felismer mindent.

Evés terén mindenevő, szerencsére a vizet is ugyanúgy megissza mint a gyümölcslevet. Az adagok valamelyest csökkentek, de ez talán betudható annak, hogy literszámra issza a folyadékot, és ez elveszi az étvágyát. Vagy nem tudom. Mindenesetre önállóan még nem eszik, viszont a pogit és a pufit a szájába teszi. Nem úgy a kenyeret vagy mást :D A kanalat fogja, szájába teszi üresen, de inkább csak rágni akarja. Túl van élete első sörözésén is: egy óvatlan pillanatban megszerezte apa sörösdobozát, megdöntötte, és az arcára folyt egy nagyobb adag. Jutott belőle az orrlyukába is, ettől égtelen sírás kerekedett, majd az egész napi kaját kihányta a szőnyegre. Bravó. Apa letiltva a földre, asztalra teszem a dobozt-ról...

80-as ruhákat és 19-es cipellőt hord.

Írtó fáradt vagyok, de azért bevések pár mondatot, a tisztesség kedvéért ;(

Milán tényleg, ahogyan növekszik, exponenciálisan úgy fejlődik. Nem is tágítom ezt tovább, majd, próbálok összeszedni egy hófordulós bejegyzést, bár ez egyre inkább reménytelenebb.

Most nagyon szép, összebújós, szeretetkimutatós időszakot élünk, minden további csak annak függvénye, hogy mennyit tudunk önfeledten mókázni. Úgy, hogy csak Vele vagyok. Ez kvázi lehetetlen, mert ugye vannak egyéb kötelezettségeim is, a háztartás, bár ez másodlagos mostanság - sosem volt olyan káosz, mint mostanában -, a munka, amit igen, ilyenkor, 11 után viszek végbe, vagyis közepébe, mert még nincs vége.

Továbbra is legjobb kint, mondjuk ma nagyon szeles volt az időjárás, de egy melegebb öltözék mindent megold, ugye. Kapott egy új, négykerekű mocit, amivel próbálkozik, de általában hisztibe fullad.

Amire kitérnék, ismételten az alvás, azon belül az esti alvás: csak és kizárólag velem, tök sötétben, nagyágyon, énekelve, mesélve, sőőőőt, két napja összebújva. Apát ilyenkor elutasítja, jó esetben játszik vele, de alvást nem produkálnak, mindig én vagyok a mentsvár.

na megyek is, visszabújok mellé :)

Ez lennék én. Így hív, szólít, kiabál utánam. Olyan drága, annyira megható, hogy szólít valahogy. Persze, az szívfacsaró tud lenni, amikor beteszem az ágyába és otthagyom, ő meg kiabál, hogy menjek vissza érte. Ilyenkor nem sír, csak hív, de akkor is rossz nem bemenni. Apa a papa, de néha sikerül kimondania, hogy apa, de hívja még atának is. A mama a mama.

Most megint elkezdett mély hangon morogni, illetve így kimondani egy-egy "szót". Félelmetes, én nem tudok ilyen hangot kiadni, ugyanakkor majd bepisilünk a röhögéstől.

A hisztiről és akaratosságról még mindig nem tett le, megy a toporzékolás ezerrel, ha nem az történik, amit ő akar, de általában otthagyom olyankor, ha nem figyel rá senki, akkor abbahagyja. Egyedül még mindig nem köti le magát, viszont ha többen vannak körülötte, akkor hozzá se kell szólni, olyan szépen elvan. Sokszorosíttatom magam :D

Még mindig sírva, nyűgösen ébred, de valószínűleg ez annak tudható be, hogy totál álmos még, többet kéne aludnia az éjszakai 9 óránál. Mondjuk ma kivételesen sírás nélkül ébredt...

Az etetőszéket mostanában utálja, javarészt ölben eszik, vagy az ülőgarnitúrán ülve. A székünk kárpitja gömbölyű, így asztalhoz nem tudom ültetni. Próbálkoztam már, hogy leveszem az etetőszék tálcáját, de úgysem akart megmaradni benne.

11.8 kiló. Én most mágneses kezelésre járok a két csuklómban kalakult inhüvelygyulladás miatt :D

Kap egy négykerekű kismotort, az oroszlánosat nem tudja használni, nagyon széles neki, ezzel biztosan könnyebben halad majd. Olcsón jutottam hozzá, nem lehetett kihagyni, bár ezt leendő keresztanyu akarta neki megvenni, de biztosan megérti. Vasárnap megyünk érte.

Május 6-án 15 hós oltás. Jáj.

Egyre jobban érlelődik bennem, hogy amint lehetőség lenne rá, és lenne valami munkalehetőség külföldön, családostól húznék ebből a szaros országból jó messzire. Teljesen ellehetetlenítik itt az embert. Gyerek mellett, itthonról ma vállaltam be a HARMADIK munkát.

Nem gondolkoztam, egyből elfogadtam, mivel minden fillérre szükség van. És még így is szarul élünk, így is gondok vannak már hónap vége előtt. Az a borzasztó, hogy még ezt a kevéske másfél évet, amíg itthon vagyok Milánnal, se élvezhetem felhőtlenül, mivel a munka mindig ott lóg a levegőben, mivel a munka miatt nyilván fáradtabb is vagyok, ezért nem mindig tudom a százszázalékot hozni anyaságban. Azt, hogy hogy fogom még ezt a melót is kivitelezni, már én se tudom, de majd megoldom ezt is valahogyan. Az a jó, hogy ez csak időszakos, április végéig kell összehozni.

Torkig vagyok kis hazánkkal. Vagyis az okosokból, akik miatt ebbe a helyzetbe kerültünk.

Mellesleg megjegyzem, hogy mindamellett örülhetek, hogy ebben a munkanélküliségben nekem három megbízásom is van...

Már régóta terveztem, hogy összegyűjtöm, mit, mikor tanult meg, illetve a nagyobb eseményeket, hogy egy helyen meglegyen. Nem kis időmbe telt, mire átnéztem mindent :D

Milán 2008. január 31-én látta meg a napvilágot.

Fejecskéjét először 2008. február 24-én (5 hetesen) fordította át az ágyikójában.
Köldökcsonk leesik: 2008. február 14. (Igen jelentős esemény számomra, hiszen sok parán keresztülmentem fürdetéskor, amikor még nem száradt le)
Első babakocsis sétánk: 2008. február 14.
Első otthontöltött napunk kettesben (addig apa, néha mama is otthon volt velünk): 2008. február 18.
Első mosolyával 2008. március 5-én tüntetett ki minket.
Milán átaludta az éjszakát! Este 9-től hajnali fél 6-ig húzta a lóbőrt! Kereken 10 hetesen jött el ez a nap: 2008. április 11.
Hasonfekve kinyomja a mellkasát és megtartja magát: na erre nincs pontos feljegyzés, 11 hetesen ezt már biztosan megtette, mert akkor volt rá utalás.
Első lépés a hozzátáplálásban két kanál almalével: 2008. május 7.
hátról hasra 4 hónaposan: 2008. június 1.
hasról hátra 4 hónaposan: 2008. június 3.
Kutyázik 5 hónaposan
Felül 6 hónaposan 2008. augusztus 4. 
Feláll 6 és fél hónaposan
Mászik közel 7 hónaposan
kapaszkodás nélkül áll: 11 és fél hónaposan
stabilan jár: 1 évesen
bútorra egyedül fel-le száll: 1 évesen
lépcsőt mászik: 9 hónaposan
egyedül iszik, eszik cumisüvegből: 14 hónaposan

Kedvenc fiam egy hete önállóan iszik. Cumisüvegből. De jól megdönti, úgy, hogy nem csak a levegőt szívja. Volt már ilyen kb. 5 hónaposan, de az csak átmeneti stádium volt. Aztán volt, hogy a műanyag poharat megdöntve is ivott egyedül. Hozzáteszem, hogy pohárból segítséggel már régóta folyamatos kortyokkal iszik. No de eljött az Ő ideje ezen a téren is. Sőt, már a tápszert is önállóan issza, bár jobban szeretem, ha az ölemben van és rúgkapál a tappancsaival. Ez egy kicsit még kettőnk dolga, ha már szopi nincs. Egyébként járkálás közben szereti döntögetni a cuccost. Hű, de kifejtettem :D

Igazából a lényeg, amire ki szerettem volna térni, hogy ma volt az első alkalom, hogy önállóan evett, igaz kézzel. És igaz az is, hogy sült krumplit rántott pipimellel. Fogta, felvette a tányérról, illően behelyezte a szájába. Ez nagy szó, mivel eddig semmivel sem tett hasonlóan. Én azt gondolom, hogy talán nem tetszik neki a megkent kenyércsík állaga, ezért nem fogja meg... De nem tudom.

Na nem baj, fejlődünk ezen a téren is. Minthogy akaratosság terén is. Nem akarom én letörni bimbódzó személyiségének ezen részét, szó ne essen róla, de akkor is felettébb kimerítő.

Kéjenc. Két napja úgy alszik el, hogy a megszokott esti földönpárnán ejtőzés közben maszírozom - géppel. Nagyon szereti, ellazul, bealszik. Haláli. Tudja, mi a jó :D

Szeretnénk venni homokozót. Meg dömpert. Olyan igazi, billenő platós dömpert, amibe annó mi még beleültünk, és háttal toltuk magunkat. Hol lehet ilyet kapni?

Főnök úr ma nagyon belehúzott a beszélésbe. Az utóbbi napokban már többet kiabált, dumált, de ma határozottan utánunk ismételt pár szót: daka=Dorka, koká=kocka, kupá=kupak, pete=persze. Többször is. Ami a legaranyosabb volt, ültünk a kertben a füvön, odajött hozzánk és mondta, hogy tia. Annyira imádom a kis csacsogómat.

A húsvéti ünnepek nálunk szerintem lezárultak nagyszombaton, én a délelőttömet a konyhában töltöttem, úgy kívtántam mint hátam közepére a púpot. Nagy főzőcskézés nem volt, de hát mégis csak ünnepibb az ilyenkor megszokott ebéd. A kutya profitált a csülökcsontokból és egyéb maradványokból, lopdosta a süteményt. Milánnak el akartunk rejteni a kertben csokitojást és nyuszit, de már nem volt kedvünk hozzá (a jó fej szülők:D), így csak simán odaadtuk neki, aminek örült, de nem tudott velük mit kezdeni szerencsére. Az illendőség kedvéért kibontottuk a nyuszit, evett egy harapást a füléből, ezzel részéről le is volt zárva a téma. Nem vagyunk nagy húsvétozók, Milánnak idén még tök mindegy volt, hogy a nyuszi tojja e a tojásokat vagy mi újság, a feltámadásról is felesleges lett volna még mesélnem neki. Jövőre majd nagyobb hangsúlyt fektetünk a dolgora. Sőt, egy élő nyuszikát is kapni fog.

HOlnap megyünk a családhoz, három helyre is, Milán meglocsolja a mamákat. Hétfőn pedig tényleg meglátogatjuk már a macikat és a farkasokat a Medveparkban.

Itt és most mindenkinek kívánnék kellemes, ízekben gazdag húsvéti ünnepeket, és kevés locsolót :D

az udvarra - gyakorlatilag. Amióta jó idő van, Milán csak kint létezik, bent ordít, így a benti teendők ellátása estére korlátozódik, ami nagy zsúfoltságot okoz. Olyan jó színe van már :) Örülök, hogy szeret a szabadban lenni, és most örülök annak is, hogy nem a büdös városban kell lennünk, hanem egy apró kis községben. Itt jó a levegő. Eljutottam odáig, hogy amikor bemegyünk Pestre, már érzem a különbséget, érzem a szmogot. Amíg ott laktunk, fel se tűnt.

Tegnap bementünk Vácra, amíg apa kimosatta a fülét, addig mi sétáltunk. Nem kevés kilómétert tettünk meg, de MIlán nagyon élvezte, függetlenül attól, hogy végig babakocsiban ült. Játszóterezést is terveztünk, de ez elmaradt, majd legközelebb pótoljuk.

Beálltunk az este tizenyegyes fekvésre és a reggel nyolcas kelésre, nem sok, de egész jól elvan, és még a napi kettő alvást is tartjuk.

Ma jön át egy itteni kislány, kíváncsi vagyok, mit működnek majd a kertben :D

Ma is a napunk nagy részét a kertben töltöttük. Milán tele van karcolásokkal, sőt, átesett a csaláncsípés tűzkeresztségén is, tette mindezt egy szájhúzás és hang nélkül. Jól felhólyagosodott a keze, de semmi jelét nem mutatta, hogy fájna. Hős :)

Mindjárt itt van szeptember, amikor elkezdjük a bölcsit. Nem túl jó belegondolni, hogy nem fogjuk együtt tölteni az egész napot, bár még mindig hiszem, hogy jót fog tenni neki a társaság, és szociálisan is fejlődni fog. De nagyon fog hiányozni. Gondolom nehéz lesz, hogy azt, amire eddig egy egész álló napom volt (háztartás), azt most munka után, miután jó háromnegyed órát autóztunk Milánnal, és hazaértünk jó esetben fél hétkor, még vacsit csináljak, játszunk, fürödjünk, majd előkészüljek a következő napra + a lakást is rázzam gatyába... Eddig is dolgoztam itthonról, de ez alkalmi volt, nem nyolc órában nyomtam, plusz négy óra utázás. Na, de majd belejövünk ebbe is, csak egyelőre még belegondolni is sok :)

Nem lesz egyszerű a munka sem, most még több feladat vár rám, még több emberre kell odafigyelnem, több felelősség hárul majd rám. Nem panaszkodom, összeteszem a két kezem, hogy a mai helyzetben van hová visszamennem (gyerekkel) dolgozni, ahol számítanak rám és a munkámra, ahol tolerálják, hogy ha beteg a gyermekem, akár itthonról is dolgozhatok. És össze is csapom a mancsaimat. Csak legyen elég türelmem :D

Elültettem a muskátlikat, Milán aludt két órát délelőtt, így nem segített nekem, de határozottabban gyorsabban helyükre kerültek. Most várom, hogy aludjon, de szerintem már nem fog.

Feltettem az egyik aukciós oldalra egy-két használaton kívüli játékát, hátha sikerül eladni. Szeretnénk még testvért - majd -, de neki majd megvesszük ismét, ha kell, most viszont inkább Milánnak vennék mást rajta, minek tároljam. Ha valakit érdekel:

http://www.teszvesz.hu/item603603548_fisher_price_brilliant_basic_asztalka.html

http://www.teszvesz.hu/item603606701_19_es_kisfiu_szandal_uj.html

http://www.teszvesz.hu/item606513151_fisher_price_oroszlanos_motor_jarassegito.html

Ez nem a reklám helye, de kellemest a hasznossal :D

Május 6-án kell mennünk a kötelező oltásra. Kb. ezidőtájt kell megkapnia a harmadik Prevenárt is. Illetve a kulancsos cuccot is be akarom adatni valamikor, mert a szomszéd telek sajnos tele van a kis ragadozókkal, tavaly apában és Dorkában is volt. Szegény fiam...

Az a megtiszteltetés ért, hogy felkerült blogunk a http://baba.miner.hu/ oldalra :)

"A Miner.hu baba melléklete (vertikális keresője) a kisgyermekes- ill. várandós szülők blogjait gyűjti egy helyre, és teszi kereshetővé, böngészhetővé."

Ezúton is köszönjük!

Milán ma kapott egy szandált. Nem volt egyszerű dolgunk, alig tudtam beletuszkolni a lábát a skárpikba. Végül egy Elephanten szandit vettünk neki, ami hosszra még nagyobb is egy számmal, viszont a rüsztje miatt éppenhogy belefér a husi lába. Sajnos ebből is kell majd egy váltót venni.

Vettem neki egy buszt is, azt ugye nem lehetett csak úgy otthagyni a boltban :D Illetve megkapta első Boribon könyvét. Ezeket tojta a nyuszi. Azért vettem egy csokinyuszit is, meg egy-egy tojást, hogy a kertben legyen mit elrejteni.

Két napig pokoli hisztis volt, nem tudom, mi lehetett az oka. De estére megjavult :)  HOlnap megyünk piacozni, aztán el szeretném ültetni a muskátliaimat is, Milán ebben biztosan partner lesz :)

Olyan jó színe van a kiskrapeknak, apja bőrét örökölte :)

Ismét egy aktív hét telt el, és még nincs vége. Hétköznap itthon voltunk, és hála a jó időnek, a napok nagy részét kint a szabadban töltöttük. A kert még kicsit dzsumbis volt, de így is jól elvoltunk. Apa most nyírja a füvet, pakoljuk a teraszt, hogy mire hazajön a kiskrapek, addigra tiszta legyen a terep. A hinta is kikerült a diófa alá, kiszabadul a hintaágy is téli fogságából. Nyílnak a virágok is, jövő héten pedig feltöltöm a balkonládákat is szép virágokkal :)

Tegnap a mamát voltunk köszönteni, jól összejött a társaság, nagyon jól éreztük magunkat. Finom halászlével várt, aminek nagyon örültünk, mert már rég vágytunk rá :) Milán egész nap a kertben rohangált, a végén már csak egy szál bodyban és zokniban. Még aludni se akart, annyi dolga volt. Mamánál maradt, ma hozzuk haza. Este mi hivatalosak voltunk egy bográcsozásra is, ami idén az első volt. Jól sikerült, lazultunk egyet, két éve nem volt ilyen, hogy lecsúszott volna három fehérrumos kóla :D

Végre előkereshettem a rövidnacikat, pólókat, utánpótlásra még szükség lesz, de kezdetnek elég ez a pár is, amit találtam. Szandált vennünk kell, mert - ismételten a magas rüsztje miatt - ami van, abba nem megy bele a lábija.

És készült néhány kép a mamánál, felteszem azokat is:

Még mindig csak mérgelődi tudok, hogy tönkre ment a gépünk, és nem tudok megörökíteni/feltenni képeket, pedig most annyi lenne... És más témában.... Kint vagyunk, homokozunk, csavargunk, kavicsozunk, pipizünk, kacsázunk, cicázunk, kutyázunk, füvezünk, murvázunk, földezünk, gilisztázunk... Igen, a gilisztát úgy kellett kitépnem a kezéből, mert biza nem engedte, csak markolta. Nem részletezem :D A bogarak is bejönnek neki. Nekem nem annyira :D

Imád kint lenni, ezen nem is csodálkozom. Így meg, hogy nem kell hat réteg ruha rá, főleg. Vannak kedvenc helyek, ahonnan erővel se lehet elrángatni, így a szomszéd kapuja, ahol mindig be akar menni, vagy a veteményes, ahol frissen vettet magok várják szebb napjaikat.

Értelem. Hát bimbódzik kérem, ezerrel. Annyi mindent tud, amit már régóta nem is sorolok, mert nincs rá időm, bár már egy hónapja írom az összefoglalót, ami hamarosan talán publikus is lesz, szóval a mai napi öröm, hogy: a kedves szomszéd barátainknál a betonon középen van egy mélyedés az elfolyó víznek - álá eresz vagy mi :D ) na ez ugye elég nagy mélyedés, és kb. 20 cm. széles. Milán ebbe beleesett vagy háromszor, aztán, miután mondtuk neki, hogy nézzen a lába elé, mert el fog esni, és miután segítettünk neki, megfogtuk a kezét, és mondtuk, hogy most nagyot kell lépni, ezek után nekiindult, de amikor odaért, hívott valakit, hogy ugyan jöjjön már és segítsen, fogja meg a kezét, és segítse át elesés nélkül. Imádom.

Ma fociztunk is, kitartóan, és meg kell hagyni, hogy jól irányzottan rúgta a bőrt. Tiszta apja :)

Ma megint megkaptuk, hogy ez a gyerek kinézetre tiszta apja. De azt is, hogy természetre meg anyja. Hát igen. Azt mondják, hogy a gének 50-50 százaléka. Itt ez meg is van.

Alvás terén még mindig el vagyunk kényeztetve, ma is fél tízkor ébredtünk, persze egy ébredés volt hajnalban is, mert ez az első konkért forgolódás időszaka, amikor mindig csapkodja a fejét az ágyrácshoz. Ilyenkor jön a sírás. Gyorsan kell közbeavatkozni, ugrás, átrakjuk közénk és gyors vízivás után visszaaltatás. Ha velem alszik kettesben, akkor nem kel fel hajnalban sem. Mivel a nagyágyban van helye forgolódni. Azt hiszem varrok neki majd egy újabb rácsvédőt, ami magasabban takar. De a 60x120 cm-t akkor sem tudom kibővíteni :) Rácskivételen még nem gondolkoztam, nem érett még rá, simán leesne, illetve napközben se tudnám elaltatni.

Evés terén minden ok, bár az etetőszék rabságát egyre nehezebben viseli. Különféle trükkök kellenek, hogy egy gyors reggelit, ebédet betoljunk, a többi az már ölben megy, iletve a tápi még mindig cumiból. Mindenevő, ma megpróbálkoztunk a zöldbabbal is. Azt eszi, amit mi, kivéve káposzta, bab. Persze lájtosabb fűszerezéssel, ami számomra igen sanyarú, ,mivel én erősen fűszeresen és sósan eszem, sajnos. Köszönhető az allergiámnak, ezáltal pedig az elsorvadt ízlelőbimbóimnak. Szóval a hasát szereti, bár, ha elég, akkor elég, határozottan int a kezével, határozottan mondja, hogy nem, és rázza a fejét. Ebben nem rám ütött. Ő tudja, hol a határ. Van mit tanulnom tőle ezen a téren is, na. :D

Ivás terén is mindenivó, bár én sokszor adok neki vizet is, hogy ne essünk át a ló túloldalára, nehogy az legyen, hogy csak a teát meg a gyümilevet fogadja el. Ezért szerenécse ugyanolyan lelkesen issza a vizet is. Ámen.

Bűnözés terén túrórudi csoki nélkül, vagyis néha az alsó vékony csokiréteggel, kinder tejszelet, na és a pufi....

Amúgy előnyben a joghurt, túró, gyümölcs kombibáció, amit ugyanúgy imád.

Beszéd terén is haladunk, bár még mindig Maja nyomába se ér, még mindig csöndes, ha az apa vagy más jelenlétében kérdezek tőle valamit, de nekem azért válaszolgat, próbál utánozni. Olyan aranyosan csacsog :D

A pancsit mostanság csak velem nem ordítja végig, a fogmosát is elviseli, bár már apával is javuló tendenciát mutat a mérő, igazából az lehetett a gond, hogy apa belerakta a kádba, zuhanyozta őt, így engedve tele a kádat. Én sose zuhanyoztattam, mindig akkor tettem bele, amikor már volt a kádban víz, lehet, hogy ezt szokta meg... Na de ezen se lehet kiigazodni :D

Írnék még, de megyek aludni, hátha most éjjel szűnik meg a varázs, és megint hatkor kel. Na ez még viccnek is rossz lenne :D

Milán megkapta élete első homokozószettjét :) Bejön neki. Homok van az udvaron, még az építkezésből maradt, már csak egy homokozót kéne apának csinálnia. De addig így is megteszi. Csak száradjon ki egy kicsit. Addig bent játszik vele.

Ma reggel sétáltunk egy nagyot, (megjegyzem, hogy ma is szépen átaludta - mellettem - az éjszakát, fél 11-től fél kilencig húzta! Szerintem bevált a sötétítés:), hazajöttünk, majd egy kis nyűglődés után 11-kor elnyomta megint az álom, azóta is alszik.

Megbeszéltük az egyik anyukával, hogy ha jobb idő lesz, akkor felkerekedünk a gyerkőcökkel és irány a Dunapart stb., megyünk csavarogni.

Annyira idegesít ez a hülye fényképező, még azt se lehet letölteni, ami rajta van.

Meghalt a gépünk, pedig felvettem egy részt, ahogyan az állatokat utánozza. Kész vagyok tőle na :)

Ma gyurmáztunk. A szőnyeg is gyurmázott. Tök jó volt, élveztem én is, Milán is. Ráhajtunk a kézműveskedésre, én már nagyon várom. Programokból nem lesz hiány, lévén múzeumpedagógiai munkám, nem fogunk majd unatkozni. Csak várjuk ki a végét.

Jó fej. Nem tudom hangsúlyozni. A legjobbfej :D Most fekszik a földön, a párnán, és azt mondja, hogy uhuuhuuhu, szóval majmozik. Meg formaberakózik. A kör, kocka, plusz ami a kockába befér, kvázi minden :)

Most megint nagyon anyás, apa szóvá is tette. Rá se hederít egyetlen apjára, no de pont fordítva volt ez egy hete hétvégén. Nem rúghattam labdába se. Haj, be rossz vót! Ez természetes, hol én vagyok a favorit, hol azapa. Persze fájó pont mindkettőnknek, ha az egyik hanyagolva van. No, de azért Apa mindig megjegyzi, hogy ez a gyerek anyás :) Nem anyás. Változó a tendencia.

Noddy. Thomas. Pufi. Kedvencek.

Milán már kétszer játszotta azt, hogy este 11 fél 12 körül alszik el, majd reggel negyed 10, fél 10 fele ébred. Isten tartsa meg jó szokását, ez így még mindig emberibb, mint amikor elalszik 10 körül, viszont már 6-kor indul a nap:) Egyébként lecseréltem a sötétítő függönyünket - ami nagyon szép volt, de nem sötétít szinte semmit - egy másikra, ami nem engedi be a napfényt a hálóba, remélhetőleg ez is segíti majd a későbbi ébredésben. Csak magamból indulok ki, én se tudok világosban aludni...

Most itt ül az ölemben, és a segítségemmel ő gépel :D

Új szokása, hogy táncinál nem csak roggyaszt, hanem topog az egyik a lábával, el is neveztem kis Komárnak :D

Hétvégén sikerült veteményeznünk, jól is jött utána az eső. A mi leendő hálószobánkat (most Milánnal alszunk együtt) sikerült egy kicsit kipakolnunk, rákészülve ezzel, hogy neki lehessen állni a falbontásnak, átalakításnak. Jó lenne már likvidálni a nappaliból a sok játékot, mert nem férünk.

A megfázás még nem múlt el teljesen, szükségünk van még az orrszívó segítségére, amit Milán nem igazán kultivál. Olyannyira nem, hogy tegnap még hányt is a nagy sírást követően.

(írtam csütörtökön egy bejegyzést és eltűnt, olyan mérges vagyok)

Ez a hét is jól elment. Betegesen, viszont meglepően nyűgmentesen. Milán szerdára náthás lett, de mára már jól van, most adtuk le a mamánál. Imádják egymást, nem fognak unatkozni :) Tegnap barátnőmékhez mentünk, nem az eredetileg betervezett barátnőmhöz, Anitához, hanem Orsihoz Pátyra. Mind a kettő gyerek és anyuka taknyos, így nagyobb baj már nem lehetett :D Nagyon jól érezte magát Milán, Thomast, a gőzmozdonyt cipelte, szorongatta másfél napig, közben persze kipróbált egy csomó új játékot Bucival. A gyurma is tetszett neki, így végre vehetek neki. Én szeretek gyurmázni ;)

Milán tündéri bújós, puszilkodós kiscsávó lett. Új szokása, hogy ha álmos, akkor a földre leteszi a párnát és ráfekszik. Múltkor egy órát feküdtünk így a földön.

Tegnap este 11-től aludt 7-ig, itt egy kicsit megijedtem, nehogy már ennyi legyen az éjszakai alvás, de egy kis játszás után visszaaludt még fél 10-ig. El voltam kényeztetve ma :)

HOlnap elvetjük a zöldségeket, most jobb is, hogy MIlán nem fog nekünk segíteni :) Késő délután megyünk érte.

Ez a hétvége is hamar elment, pedig semmi extra programunk nem volt, a hülye szél miatt nem mentünk sehová. Vagyis kerteltünk, homokoztunk, még a lakásban is lehetett volna, annyi homokot behozott Milán :) Vasárnap apa és Milán meglepték a Mamát, elmentek teszkózni, Gyurizni és a temetőbe. Addig én meg itthon dolgoztam, de így legalább tudtam haladni.

Alvás terén mostanában elég rosszul állunk, szinte rendszeres a hat órai kelés. Most valószínűleg meg meg is fázott egy kicsit, az éjszaka óránként ébredt úgy, hogy vígasztalhatatlanul sírt. Egykor már közénk tettem, hogy ne kelljen annyiszor kikelni az ágyból és bordámat, lépemet, májamat ágyráccsal szétnyomva seggrázós altatást csinálnom.

Hétfőn szokásos dédizés, ma szokásos apa nélküli nap, pénteken pedig barátnőmékhez mennénk Milánnal, de egyelőre várunk, mert Milán picit taknyos, illetve Csongor bölcsijében valami herpeszes járvány van, ő már a héten direkt ezért nem ment, remélhetőleg nem kapta el.

Apa pénteken és szombaton szabin lesz, valószínűleg átrendezzük a lakást (bár mi csak hátráltatnánk apát:D), apa befejezi a kerítést, vasárnap pedig - ha az idő is úgy akarja - elmegyünk Medveparkozni.

Milán mecsbox gyűjteménye ismét bővült két járgánnyal, amik azóta sincsenek meg, pedig a mentőautót (ő választotta) már kerestük a lakásban mindenhol, de nem találjuk, a taxi pedig be se jutott a lakásba :D

A porszívó imádata leírhatatlan, de most lehet, hogy megutálja szegény, mert valószínűleg be kell üzemelnem az orrszívót :( Egyébként dádának hívja a porszívót, mert régebben, amikor szintén náthás volt és szívtuk az orrát, utána mindig elvertük (dádáztuk), mert ugye az nagyon fáj :) Így dádá lett. Azóta mi dádázunk, nem porszívózunk :)

A fürdés mostanában nálunk is elég keservesen megy, sír, hisztizik, nem akar sokáig vízben lenni. A fogmosásról pedig teljesen elzárkózik, pedig azt is imádta. A mi fogunkat bezzeg mossa :D Már kipróbáltunk három fajta fogkrémet, hátha az a baja, de egyikkel se értünk el jobb eredményt. Remélem ez javulni fog, és csak a fogzás miatt nem kultiválja...

Ma fél hatkor indult a napunk. Milán extra nyűg volt, én úgyszintén, apa úgyszintén. Végül tízkor tudtam lefektetni, miután elfogyasztott egy kis tápit hétkor és másfél! virslit kecsöppel 9-kor. A virslit bármikor megeszi, hihetetlen, hogy ennyire szereti. Én meg inkább el se olvasom az összetevőket :) 2 órát lehúzott, én addig gyorsan megfőztem, majd pihenésre is jutott fél órácska. Az ebéd nyőgvenyelősen ment, minden mást kitalált, csak enni ne kelljen. Tegnap vacsinál egyébként ugyanez volt. Addig nem evett, amíg meg nem kapta a slusszkulcsot :D

Egy órácskát eltöltöttünk kint a kertben, illetve az utcán is sétáltunk, miután kinyitotta a kaput (nem volt beriglizve) és kisétált. Én a kerítésnél ültetgetttem, még jó, hogy észrevettem, mert eszembe se jutott, hogy feléri és lenyomja a kilincset... Most már ezt is tudjuk. Résen kell lenni na. Vasárnap apa kerítést készít, hogy a teraszról ne tudjon leesni az úrfi, ha esetleg kiszökik, na meg a kutya miatt is le lesz kerítve, hogy ne hozza fel a piszkot.

Most alszik ismét. Annyi, de annyi puszit kaptam ma is, nem tudok betelni vele, annyira szeretem a kis cukibébimet :)

Apa szerdán hazajött, egyedül nem tudtam volna megfürdetni Milánt, annyira szarul voltam, hogy a kezem se bírtam mozdítani, minden egyes porcikám sajogott. Másnapra már sokkal jobban voltam, így elmentünk busszal Váchartyánba, aztán ebéd után még sétáltunk egy nagyot, a boltból visszafelé gyalogosan. Nyitva volt egy kapu, ahol a bácsi éppen akkor állt be az autójával. Pimpi egyenesen arra vette az irányt, és bement az udvarra :D Előhívták a cicát, simiztünk, megnéztük az autót, bezsebeltük a dícséreteket, aztán jöttünk. Olyan rossz, hogy ilyen szeles idő van.

Tegnap kelkáposzta főzeléket ebédeltünk. Milán most evett káposztafélét először, féltem, hogy fájni fog esetleg a pocija, de napközben nem volt gond. Aztán éjjel, hogy amiatt vagy nem, de többször is felsírt, ami végül is nem szokatlan, mert mostanában ezt csinálja. A tápszert nem fogadja mostanában nagy lelkesedéssel, kéri, de keveset eszik belőle. Ha ez mégrosszabb lesz, akkor másfajtával fogok próbálkozni, vagy csak tejpépet fog kapni, abban is van azért valamennyi tápszer.

Tegnap egész nap puszilgatott, még a hasamra is adott :) Persze apa se maradt ki a jóból :)

Hétvégére tervezünk egy látogatást a medveparkba, remélem nem lesz nagyon rossz idő.

Mára az ínhüvelygyulladásom annyira bedurrant, hogy mozdítani is alig bírom a csuklómat. Szerencsére csak a bal kezemen, egyelőre. Most fáslizom, kenem, de emelgetni nem nagyon tudok. Ez az én formám :D

Apa büszkesége hónapokig tartó könyörgés után megsajnálta Apát, éééés adott neki három igazi puszit! Azt hiszem férfit még nem láttam így elolvadni ;) Szóval már nem csak nekem ad puszit :)
Milán egyre többet "beszél", a tentére mondja, hogy tete:)
Áttörte az alsó jobb és bal kettes az ínyét, tegnap vettem észre.
Én megint beteg vagyok, iszonyatosan fáj a torkom és minden egyes porcikám. Semmi erőm nincs, Apát megkértem, hogy jöjjön már haza ma előbb, mert nem tudom egyedül megfürdetni a Milánt.