Milánnal az élet

Letudtunk mindent, Milán hősiesen állta a sarat, sőt, jobban viselte az állandó jövés-menést mint az itthonlétet. Mióta megjöttünk, azóta elég nyügi. Unatkozik itthon na. A délelőttök általában amúgy is raplisan telnek, mivel nem alussza ki magát - szerintem. Szerdán viszont rekordot döntött a délelőtti alvással, mert két és negyed órát lehúzott!

Milán kb. egy hete újabb szívinfarktust előidéző attrakcióval rukkolt elő, és teszi ezt azóta is. Neki jó poénnak tűnik a franciaágyon járkálni, de sejthető, hogy a rúgós matracon mennyire biztonságos ez, főleg, hogy - félelemérzet hiányában - ezt még meg is spékeli egy-egy hirtelen vetődéssel, nem kis ijedtséget okozva ezzel szüleinek, akik szeme előtt csak az lebeg, hogy egyetlen gyermekük mikor csapja szét a fejét az ágytámlába vagy a falba, mikor töri ki a fogait ezek következményeként vagy hogy mikor zuhan le a padlóra. :D

Alakulunk kérem szépen, balesetforrások terén mindenképpen. Szegénykémre napok óta rájár a rúd, szinte minden nap történik egy kis baleset. Szerdán esett hanyat a kövön. Pedig figyelek rá, de vagy egy mecsbokszra lép rá, vagy elveszti a nagy rohanásban az egyensúlyát, vagy vagy vagy.

Jól vagyunk, de rohanunk mostanában, annyi időm sincs, hogy leüljek a gép elé, illetve, ha mégis ezt teszem, akkor dolgozom.
Amint kicsit felszárad az út és nem esik, megyünk sétálni vagy a kertbe kapirgálni. Imádja. Várjuk a tavaszt, a jó időt, hogy minél több időt a szabadban tölthessünk. Várjuk az első állatkerti élményeinket, szerintem áprilisban beiktatjuk. A halak még mindig nagy kedvencek, áhítattal, tátogva szemléli őket a mesekönyvben, a tévében, a díszállatkereskedésekben, bárhol, ahol meglát egyet.

Beszéd terén nem sokat fejlődtünk, mostanában inkább kiabál. Szótagokat mond, de a teljes szavak még mindig csak a cica, a nem és a tik-tak.

Új fog még mindig nincs, de már nagyon várjuk, mert sokszor garatig a szájában van a keze, aminek általában hányás a következménye. Ma háromszor váltottam nadrágot :)

Újabban csemegeuborka és a virsli kecsappal a nagy sláger. Bár megfogadtam, hogy virslit és társait nem fogok neki adni, mégis ezt teszem, mert szereti, hát ez van. (A juhbeles frankfurti virsli egyébként egész jó.)

Hétvégén meglátogattuk keresztaput és törött bokáját, naná, hogy Milán egyből megkörnyékezte a gipszet :D Pénteken a mamánál aludtunk, szombaton keresztanyumék jöttek hozzánk, megint mozgalmas napokat éltünk. Így jó, Milánnak és nekem is szükségünk van társaságra, környezetváltozásra. Kiegyensúlyozottabbak vagyunk ilyenkor mindketten.

És akkor képek:

Pénteken apa jóvoltából Anita barátnőmékhez mentünk, ott is aludtunk. Csodás napunk volt a pocsék időjárás-előrejelzés ellenére, így bátrak lettünk és felkerekedtünk, kettőtől este fél hétig jártuk a várost, buszoztunk, ismerkedtünk, tüneményesek voltunk, nem hisztiztünk, nem nyűglődtünk. Persze a fel- és leszállást nem volt egyszerű megoldani, mivel nagy kocsival voltunk, a buszok is mind nagy lépcsősek voltak, barátnőm óriási - 26 hetes - pocakos, nekem meg a lábam, ejh, de azért jó páros voltunk ;)

Barátnőm kisfia Csocsó, aki három éves lesz nyáron, nagyon ari volt, néha ellenőrzés alá vette Milánt, de nagyon jól elvoltak. Ő most éli nem korszakát, hát, az se könnyű :D

Ma kapkodás volt az egész napunk, délben apa jött értünk, aztán Cora, aztán Decatlon, Milánnak cipőt akartam venni, persze a huszas, ami egyébként hosszra nagy lett volna, se ment rá a magas rüsztje miatt... Csak sározni, játszóterezni kéne, ezért nem akarok most neki tízezerért venni, így még hétfőn megnézem majd a Deichmanban. No, a Decatlonban a húzós kosárból, amiben állt Milán, de nem középen, hanem elől,  szépen kiborítottam egyszem fiamat, aki úgy pofára esett, hogy öröm volt nézni. Szegényt úgy sajnáltam, de szerencsére az ijedtésen kívül nem esett baja. Na jó, egy piros folt lett a homlokán. Délután szülinapi-névnapi zsúrra voltunk hivatalosak, Janka kisbarátnőnkhöz. Fél ötre sikerült beesnünk. Jó buli volt, Milán nagyon élvezte a gyerekek társaságát.

Három napja esti lefekvés után negyed, fél, egy órával sírva ébred, nem tudom, mi van, talán a foga...

Milán két napja délelőtt 2 órát lehúz alvásügyileg. Nem tudom, ebből lesz-e rendszer, de jó lenne. Első nap még délután is aludt egy órácskát, tegnap viszont délután 1-től fent volt este 9-ig minden különösebb nyűglődés nélkül. Igaz, sok újdonság érte, voltunk játszóterezni, kacsákat nézni, cicákat simogatni, sokat sétáltunk. (Sajnos a fényképezőben pont lemerült az aksi, így kép nem készült.) Mára sajnos már csepereg az eső, de azért elvittük egy gyors körre, hogy mielőtt beszorulunk megint napokra a lakásba, érje még egy kis friss levegő. Most letettem, kíváncsi vagyok, meddig fog aludni... (Egy órácska)

Hétvégén, ha az időjárás is úgy akarja, elvisszük a medveparkba. Vásárlást is tervezünk, illetve szeretnék neki venni egy kinti cipőt is, amit sározhat, nyúzhat. Keresztapu eltörte a lábikóját focizás közben, így őt is meglátogatnánk. Na meg névnapok is lesznek hétvégén. De pénteken a barátnőmhöz is átmennénk. Hú, hogy is kéne az időt beosztani? :DDD

Úgy látom, mintha áttörni készülne a bal alsó kettes. Jó lenne, ha kibújna. Akkor már csak 13-at kéne növeszteni...

Itthon kicsit el van csúszva minden, pl. a mosott ruha van, hogy csak másnap kerül a szárítóra. A száraz pedig x nap múlva a szekrénybe :) Ha belegondolok, hogy még dolgozni is fogok járni, akkor nem is tudom, mi lesz itthon. Káosz :D

A hétvége nagy lazulással telt, mondhatni, hülyére aludtam magam. Hiányzott már, a szervezetem is igényelte, különben nem aludtam volna este hattól :D De nem csak alvással töltöttem az időmet: ültettem, kimentem a kertbe, kigereblyéztem az őszi leveleket a virágágyásokból. Nőnek a tulipánok, a nárciszok és a játcintok. Olyan jó volt egy kicsit kint lenni. Csak ne lenne ilyen sár. Este hosszasan fürdőztem, olvastam, á, nagyon jó volt :) Azért nagyon hiányzott a szaros, de már minden idegvégződésem kívánta a pihenést, így hamar "megfeledkeztem" a zsizsegős motoszkámról. Természetesen, mert a legjobb helyen tudhattam.

Milán nagyon jól érezte magát a mamáéknál, voltak templomban is, ahol végül negyed órát töltöttek, mert követ kaparászott, mehetnéke volt, de legalább sétáltak egy jót. Kimentek a temetőbe is. Olyan szép pirospozsgás lett az arcocskája. Remélem holnap is szép idő lesz, hogy sétálhassunk nagyokat. Mama mesélte, hogy éjjel - lefekvés után egy órával - felébredt Milus és vígasztalhatatlan sírásba kezdett, tekergett, semmi se volt jó. Végül az órával a kezében a sarokágyon elaludt.

Itthon éjjel nem volt semmi gáz szerencsére. Reggel nagyon ingerült voltam, undorodtam magamtól azért, ahogy viselkedek, legszívesebben agyonütöttem volna magam, de nem tudtam uralkodni a hormonjaimon. Piroska van. Milán is rásegített egy lapáttal, nem kellett neki semmi reggelire, mire végül tápszert evett. Az ebéddel is küzdöttünk, de az végül lement. Pocsék délelőttünk volt, de szerencsére a két óra alvás megtette hatását, én is, ő is kiegyensúlyozottabban ébredtünk. Annyira felrúgnám magam, hogy hogy lehettem reggel ilyen undorítóan türelmetlen, hisztis. Folyton csak azt hajtogattam, hogy vissza akarok menni dolgozni, mert megőrülök teljesen. Szegény Milán, elég gáz anyja van.

Persze, nem akarok visszamenni még, csak néha jó lenne kicsit mást is csinálni, vagy leglább kimozdulni ebből a négy négyzetkilóméternyi 5 lelket számláló porfészekből. Ez se igaz, mert csodás helyen lakunk, csak ilyenkor télen unalmas. Jöjjön már a jó idő.

A délután jól telt, sétáltunk babakocsi nélkül egy nagyot, visszafelé persze cipeltem őkelmét. Minden egyes ugatós, harapós kutyához oda akart menni, azok meg még őrültebben ugattak. Gondolom, hogy örülhettek a gazdáik :D Itthon még lesétáltunk a kertbe, megmutattam neki a szánást, ahová hamarosan veteményezni fogunk. Természetesen az ő segítségével :)

Bunkert is építettünk, amit nagyon élvezett, bepakoltunk egy csomó játékot is, sőt, még a Dorkát is beengedtük egy picit a házba, vele is kergetőztünk. Aztán jó alaposan megfürödtünk. Olyan hálás kutyus, olyan alázatos szerettel bújik Milánhoz.

Annyira rossz érzés, hogy reggel még egy mosolyt se tudtam megereszteni. Pedig imádom, ő az életem, de nekem is vannak szar napjaim.

Elegem van mára, nem bírom elviselni saját magam, megyek, lefekszem.

Bingitől kaptam, köszönöm :)

- hónap lennék: augusztus
- hét napja lennék: szombat
- nap egy időpontja lennék: reggel
- bolygó lennék: nap
- tengeri állat lennék: tengericsikó
- berendezési tárgy lennék: franciaágy
- bűn lennék: bocsánatos bűn
- történelmi személy lennék: Dalai Láma
- folyadék lennék: víz
- drágakő lennék: gyémánt
- fa lennék: fűzfa
- madár lennék: kolibri
- szerszám lennék: satu
- virág lennék: tulipán
- időjárás lennék: napsütéses
- mesebeli lény lennék: rózsaszín párduc
- hangszer lennék: fuvola
- állat lennék: macska
- szín lennék: narancssárga
- érzelem lennék: vidámság
- hang lennék: madárcsicsergés
- elem lennék: mindenképpen tölthetős
- dal lennék: Olyan mint te
- film lennék: Esőember
- könyv lennék: Varázshegy
- étel lennék: mindenképpen olasz
- hely lennék: virágos rét
- íz lennék: sós
- illat lennék: tiszta
- hit lennék: Buddhizmus
- testrész lennék: kéz
- arckifejezés lennék: mosoly
- tanóra lennék: matematika
- rajzfilm lennék: Futrinka utca
- mértani alakzat lennék: kör
- szám lennék: 2
- ruhadarab lennék: pihe-puha kapucnis pulóver
- ékszer lennék: nyaklánc
- kiegészítő lennék: ékszer
- szeretet megnyilvánulása lennék: puszi, ölelés
- rovar lennék: lepke
- gyümölcs lennék: eper
- smink lennék: szempillaspirál
- épület lennék: kastély

Bárki viheti :))

Mint említettem már, sokat változtak a napjaink. Sokkal tartalmasabban telik, számomra is érdekfeszítőbb. A legelején szinte csak "dedós" bohóckodással lehetett elütni az időt, persze közben folyamatosan tanultunk, meséltünk, stb., a kora haladtával fokozatosan haladtunk előre. De most, hogy már tényleg szinte mindent ért, amit egy egyéves érthet, sokkal nagyszerűbb minden. Talán most érzem vele magam a legjobban. Persze, minden kornak megvan a maga szépsége.

Sok minden történik velünk, írni, olvasni viszont nincs időm, ha számítógép elé kerülök, akkor dolgozom. Na de majd most hétvégén :D

Sokat sétálunk saját lábon az utcán is, mosom is a kabátokat, overálokat becsülettel :)

A műanyag kanalak a múlté, megkapta első igazi (gyerek) evőeszközkészletét, elérkezettnek láttuk az időt - pontosabban a nagybratyó, mert tőle kapta -, mivel már az én evőkanalammal, villámmal is szépen evett. A műanyagokat már csak harapta, nehéz volt etetni.

Hétvégére a mamához megy Milán, ami egyszerre jó is meg rossz is, mert hiányozni fog, viszont a pihenés már nagyon-nagyon ránkfér. Valószínűleg templomba is elmennek, ennek örülök; én is szeretném majd vasárnaponként misére vinni, ha már egy picit nagyobb lesz. Ez jó próba lesz arra, hogy hogyan viseli, meddig bírja. Nálunk közel is van a templom, sréhen velünk szemben, még messzire se kell menni :)

Új fog még mindig nincs. Viszont megfigyeltem, hogy a hasfájás hajnalonként bejátszik, ha tejfölös kaját eszik, úgyhogy erre oda kell figyelnem. Általában nagyokat durrant tőle, de nehezen jön ki.

Itthoni mérlegen 11 kiló 10 deka.

Én most megint pocsékul vagyok, azt hiszem elkaptam valami hányós-hasmenéses vírust, egész éjjel a wc-re rohantam. Remélem Milánnak nem adtam át semmit ebből a finomságból.

Milán mióta járkál (hohó, néha már rohan:D) azt kell mondjam, sokkal harmónikusabban telnek napjaink. Őszintén szólva én ezt vártam, vagyis ebben reménykedtem, hogyha elindul, akkor jobban "ellesz" magában is. Nem hisztiskedik annyit, mert segítség nélkül is eljut ide-oda, nem kéredzkedik annyit ölbe, nem tépi le a gatyámat, ÉS! eljátszik egy kicsit egyedül is!
Nyilvánvaló, hogy ehhez hozzátartozik az is, hogy most nincs olyan kapkodós melóm, nem vagyok annyira stresszes, és azt is letojom, hogy ha áll a konyhában a cucc. Vagy a szobában. Vagy bárhol. Megcsinálom, amikor Milán engedi, és ráérek. Ez általában a reggeli és esti időszak. A lényeg, hogy ebéd legyen, tisztaruha legyen, és hogy ne legyek feszült. Mert Milán - mint minden gyerek - megérzi ezt.
Jaj, úgy imádom, ahogy jön-megy-intézkedik, olyan cuki :)
Szépen, finoman simogat, ez új, mert mosatnában csapkodott. Erről szerencsére leszokóban van, elég rászólnom, vagy a mutatóujjamat feltartani, tudja, hogy itt állj, lejebb kell venni a lendületből. Békénhagyja a virágokat is, kezd együttműködő lenni sok mindenben.
Össze kéne nekem is szednem egy bejegyzésbe, ahogyan tette ezt más is, hogy mikor, milyen tudást sajátított el. Na ha lesz időm :)
Szerdán gyalog sétáltunk át a szomszédba, persze az utcán még fogta az egyik kezem. Csütörtökön pedig  a  boltban garázdálkodhatott szabadon :)
Szóval új világ tárult elénk, élvezzük, persze a szemem mindig rajta tartom ;)

Vikcitől ért hozzám ez a felkérés, miszerint 5 függőségemet kell felsorolnom. Hú, biztosan van több is :D

Milánfüggőség - imádom, bár néha, amikor a bugyit is leszaggatja rólam... akkor is imádom na :D
Vásárlásfüggőség - apa szerint orvoshoz kéne fordulnom. Mindegy, mit, akár csak egy zsömlét, de vegyek valamit. DE javuló tendenciát mutatok, már nem járok naponta boltba ;)
Evésfüggőség - ezzel együtt természetesen a főzés is gyengém. Egyébként jelenleg szigorú diétát tartok, ami idegileg és lelkileg igencsak megvisel :D
Szívek szállodája - no comment :D
És végül: a fényképek. fényképtolvaj vagyok voltam. Mióta a digitális technika jár az élen, nem kell rettegnie senkinek ;)

Én annak adom tovább, akinek kedve van hozzá :)

Elmondhatom, hogy Milán jár. Legtöbbször már így közlekedik, ügyesen veszi a kanyarokat, néha már csaknem szalad. Zabálnivaló! Imádom!

Vettünk gyerekzárat, bár nem vagyok híve annak, hogy mindent pakoljunk el, zárjunk le, hiszen meg kell tanulnia, hogy mit szabad és mit nem, de a fürdőszobaszekrényt, ahol a vegyszerek vannak, illetve a mosogató alatti kukás, mindenes tárolót muszáj volt lelakatolnom, mivel ezeket a cuccokat nem tudom máshová pakolni. Az ikeás zár nagyon jó, valóban nem tudják a gyerekek kinyitni. Még nekem is nehéz :)

A hisztijéből nem adott lejjebb, de csak itthon csinálja. Máshol még arra is van példa, hogy egyedül eljátszogat vagy pakolgat.

Megkapta élete első kispárnáját is, mivel imádja a párnákat. Tegnap egész nap azt hurcolta :D

Barátnőm kisfiától kapott Pimpike kölcsön simogatós könyveket, igaz, olasz nyelvűek, de sok fantázia nem kell hozzá, hogy a képek alapján tudjuk, miről van szó :) Nagyon tetszik neki, na meg nekem is. A magyar változatok szerintem nem ennyire ötletesek.

Azon gondolkozom, hogy veszünk akváriumot halacskával. Imádja őket. Még a hal a tortánban is felismeri, odamegy, tátog, mutatja, hogy ott a halacska. Én csak lestem, mert soha nem mondtam, mutattam neki ebben a formában, csak könyvben, illetve vásárlások alkalmával.

Tegnap este elmentünk szánkózni, nagyon élvezte. Ma is megvan rá az esély, hogy apa elvisz minket, mert még mindig esik a hó, és úgy tűnik, meg is marad.

Tegnap átjöttek felköszönteni a szomszédaink is. A társaságot mint tudjuk, Milán nagyon szereti. Tobzódott a chipsek, tortillák, pufik, sajtosrudak, kekszek között, azt se tudta, melyiket tömje a szájába. Kivételesen engedélyezett volt neki egy picit több nasi a puffasztott kukoricarudacskából, illetve a kekszből és a sajtosrúdból.
Bemutatta járástudományát is, bátorítólag leültünk apával egymással szemben, majd ide-oda küldözgettük Milánt. Ő szépen teljesítette kérésünket, majd végül felbátorodva, egyedül is elkezdett mászkálni a lakásban! Olyan édes volt, hihetetlen a kis bömbölő csomagot önállóan közlekedni látni :D

Tegnap sütöttünk is, Milán nélkül nem is tudom, sikerült-e volna:

Köszönöm szépen a köszöntéseket! Igen, beléptem én is a harmincasok klubjába :D

Apa kedden köszöntött, mivel tegnap nem jött haza. Bevallom, nagyon meglepett, mivel nem számítottam rá, arra, amit kaptam, pedig pláne nem.

Nagy rajongója vagyok az egzotikus tárgyaknak, különösen a maszkoknak. Kedvenceim az indonéz maszkok, de bármelyikket szívesen veszem.

Mióta ideköltöztünk, lakásdíszítésre még nem volt se időm, se anyagi keretem, így azzal jöttünk, amink volt. Kedden, az egyik főzős műsort nézve sóhajtoztam, hogy jaj, na majd ha visszamegyek dolgozni, akkor kedvemre tudok majd nézelődni az egzotikusboltokban, vásárolni lakáscsinosítás céljából a különböző tárgyakat. Apa - aki ekkor már kint rejtegette munkából hazafelé jövet megvett kincsemet - ennyit mondott csak: az még nem most lesz. :)

Jól jött ki a meglepetés, tényleg nem számítottam erre, ennél jobban semminek se örültem volna jobban. KÖSZÖNÖMÖM SZÉPEN :))))

Egyébként már nagyon várom haza Őt, szerda reggel óta nem volt itthon. Nehéz mostanság Milánnal, borzasztóan nyűgös, semmi se jó neki, folyton a fenekemben van, ami nem baj, de egy percre se lehet őt letenni, otthagyni, pedig nagyon sok dolgom van. Talán nekem is kevesebb a türelmem, de egyedül tényleg nagyon nehéz, nem tudom, meddig bírom még cérnával.

Várom a tavaszt, kint talán jobban le lehet majd foglalni. Több helyre, könnyebben el tudom majd vinni, ha már megyeget, gyerekek, emberek közé, társaságba. Ez nagyon hiányzik neki, mert imádja a társaságot, ha kettőnél több ember veszi körül, akkor az ég világon semmi problémája nincs. El is hiszem, hogy unatkozik, talán emiatt is nyügi. Próbálok én mindent, de miközben játszunk is nyűglődik.

Holnap megyünk Pátyra a barátosnémhez, ott is alszunk, és amellett, hogy jót dumálunk majd, a két gyerkőc is nagyon jól meglesznek, mitöbb, megünnepeljük együtt is a szülinapjukat, mivel majdnem egy napon születtek. Jót fog tenni a környezetváltozás.

Szombaton este megyünk a dédihez, vasárnap köszöntünk, köszöntenek, utána pedig a mamához is betérünk. Hétfőn intézkedni kéne egy hivatalos ügyben, apa szabin lesz.

Szeretem, amikor mozgalmasan telnek a napok, nem mintha itthon nem lenne elég mozgalmas, de más, ha kiszabadulhat az ember ebből az unalmas környezetből.

Más: vettem Milánnak vitamint. Hiába a sok gyümi, zöldség, amit megeszik, így is állandóan taknyos volt januárban. Most, a járvány idején meg főleg kell az utánpótlás, bár a természetesség híve vagyok, azt hiszem, ártani nem fogok vele. Csak a téli-tavaszi időszakra gondoltam, hogy pótlom.

Azt hiszem kemény időszak van a hátunk mögött, amit a nátha, illetve a fogzás még fokoz is.

Milán nagyon sokat ügyesedett, fejlődött az elmúlt időszakban, fésüli magát, egyre bátrabban megtesz pár lépést, sok kérdésre rázza nemlegesen a fejét, én hiszem, hogy ezeket meg is érti, mint pl. kérsz még enni, megyünk aludni, van kaka, meg ilyenek. Vetkőzik. Ma is levette magáról a mellényt és a harisnyát, mire odanéztem ott csücsült csupasz alsótesttel :D Mindent mutogat, mutatóujjal, próbálja tudtunkra adni, hogy hova vigyük, mit szeretne. Ismeri a testrészeit, az arcon lévőket viszont csak rajtunk mutatja meg.

A billentyűzetet is egy ujjal nyomkodja, és tudja, melyik az enter :D A telefonomat már úgy kezeli, mintha értene hozzá, hiába dugdosom, valahogyan mégis mindig nála találom meg. A tvt imádja kapcsolgatni, a távirányítókat ő birtokolja, de nem is tiltjuk tőle, had nyomkodja, minket nem zavar. Bár ezt sehol máshol nem engedik neki, nem is érti, hogy mi van, miért veszik el tőle. Pedig én mondom, hogy itthon is meg van neki engedve, nem tesz benne és magába se kárt. A mosógép és a mosogatógép már más tészta, folyton bemászik, engem meg a szívbaj kerülget, hiába csukom be az ajtaját, ő már tudja, hogy hol kell benyomni, hogy kinyíljon. Használaton kívül áramtalanítva vannak :) Apropó, ma besz@rt a mosógépünk...

Fiúból van, a gépek mellett az autók a kedvencei, a plüssállatokkal eddig szóba se áll, de még meg se fogja őket. Pedig a boltban mindig odáig van értük... Talán később.

Az evés mostanában tragédia, etetőszékben szinte már lehetetlen etetni, pedig együtt eszünk, végső megoldásként bekapcsolom a tv-t és odafordítom, de a vége mindig ugyanaz, ordít, ki akar jönni belőle. Szilárd elhatározásom ellenére, miszerint én nem leszek az az anyuka, aki rohan a gyereke után a tányérral, néha (kivéve az ebédet) a földön eszünk, hol állva, hol ülve, hol menve. Vagy a hintában. A tápszer iránti igénye mintha kezdene visszaesni, pedig napi fél litert még meg kéne ennie, ennek mostanság a fele csúszik le. Ja igen, a súlya 10530 gramm, hossza 76 cm volt két hete.

Igazi rosszcsont, határozott akarattal.

A járókát, bár már kitettük, tegnap mégis visszahoztuk a lakásba. Sose tettük bele, de most néha nincs más választásom, amikor alszik dolgozom, így a felmosást csak ébrenléti időben tudom megcsinálni, amihez az ő közreműködése (pacsázik a nedves kövön) igazán nem szükséges. Meg egyéb alkalmakkor is be kell raknom, sokszor kell kiszaladnom valamiért a másik helyiségbe, egyedül meg nem garázdálkodhat.

Harap. Már félünk tőle, ha közeledik :D A fájdalom ellenére vicces, mindig elröhögtük magunkat, bár mondtuk, hogy ezt nem szabad, mert fáj, ő is csak röhögött, persze, hogy nem vett komolyan. Ma viszont már dühből is harapott, így rácsaptam egy picit a szájára. Tényleg icipicit csak, de meglepődött, sőt, hüppögött is.

Én végre elkezdtem fogyni, köszönhetően a diétának, igaz, mindig csurog a nyálam, de az egészség a fontos. Amúgy jobban vagyok, már csak estére fájdul be az epém helye. A szívdobogásérzés és nehézlégzés is egész jól helyrejött, szedem a gyógyszereket, kivéve a kedélyjavítót, amire szerintem nincs szükségem.

Ezek mennek, meg a bárányfelhők, szusszanásnyi időm sincs, most folytatom a munkát:)

Egy éves szülinapom nagyon jól telt, igaz, reggel 38.4-es lázzal ébredtem. Mama már pénteken kijött hozzánk, hogy segítsen anyának, illetve hogy több időt velem tölthessen. Nagyon örültem neki, játszottunk nagyokat, nem is akartam lefeküdni ;) Hajnalban, amikor mellé feküdtem, már akkor érezte, hogy forró a testem.

Szombaton jöttek keresztanyuék és Szabináék, meg a Tündiék is. Sokat beszélgettünk, játszottunk. Kaptam egy csomó lufit, amit fel is fújtak nekem. Hol jobban voltam, hol nyűgösebben, hol lement a lázam, hol fel, nem éreztem túl jól magam emiatt, de a hangulatomon ez nem látszott meg. Annyira szomorú volt mindenki, hogy pont a szülinapomon betegszem meg.

Kettő óra 55 helyett - mivel már nagyon nyügi voltam - valamivel előbb kaptam egy tortát, amit anyu készített nekem, és keresztanyu díszített fel a mama ötlete alapján. Volt rajta marcipán, gyertya és rakéta is. Nagyon tetszett, bár a kezemet nem piszkítottam vele össze a bátorítás ellenére sem és enni se ettem belőle. Nem nagyon volt étvágyam.

Kaptam formabedobós autót, cipőt, nadrágot, pulóvert, tigrist, hangszerkészletet, mesekönyvet, aminek mind-mind nagyon örültem, bár az adott pillanatban ez nem látszott, de azóta is nagyon sokat játszok velük, illetve a rucikat is hordom :)

Délután sajnos hazament mindenki, de a Valikáék még átjöttek a szomszédból felköszönteni. Ekkor már tényleg nem voltam jól, így aludtam egy órácskát közben.

Másnapra teljesen lement a lázam, elmentünk a dédiékhez is, hogy felköszöntsenek. Ott is várt rám torta, akit Tapsi Hapsinak hívtak, meg sok-sok ajándék.

Megéri szülinaposnak lenni, anya azt mondja, jövőre ugyanezt megismételjük, de akkor már betegség nélkül. Emlegetnek még valami névnapot is meg grillpartyt... Én benne vagyok ;)

Köszönjük a sok köszöntést, este, ha lesz időm, jövök a képekkel :)

Egyszerűen semmire sincs időm, mostanában folyton orvoshoz rohangáltunk, földön fetrengtem, hol jobb volt, hol szarabb, most szarabb... Milán is beteg volt, de szerencsére csak egy napig tartott a láz, igazából taknyos nem is volt. Lehet, hogy a foga, mert harap (az orvos megkérdezte, mik azok a kék foltok rajtam :D ), rág, hisztis, nyűgös. Két napja, de főleg ma, csak ölben jó neki. Az elmúlt napokban nem mertem egyedül maradni vele, igazából még most se, de ma nincs itt velünk senki sajnos :(

Voltunk kedden egy kardiológus, belgyógyász magándokinál, csak rám másfél órát szánt, alaposan megvizságált, elmagyarázott mindent. Kaptam gyógyszert szívritmuszavarra, szorongásra, refluxra, 160 grammos szénhidrát diéta, napi 2x20 perc mozgás... Döbbenetes, hogy a Váci kórházban mozgásszervinek titulálták a számomra is majdnem nyilvánvaló betegségemet. A papíromra olyan panaszt írtak, amit én még véletlenül se mondhattam, és aminek köze sem volt a valós panaszomhoz. Ez a magyar eü. Tényleg, ha meg akar az ember

Milán egy tündér egyébként, néha bepisilünk a nevetéstől, úgy tudja produkálni magát. Tegnap és tegnapelőtt már három lépést megtett :) A puszikat ma számlálatlanul osztogatta, irigykedik is az Apja :D

Ma, 14:55-kor 1 éves lett a Nagyfiam! Nagyon jól telt a mai nap, tegnap kijött a mama, ma csatlakoztak hozzá apa testvérei, illetve unokatestvére, férje, illetve két nagyon jó barátunk is. Nagyon jól éreztük magunkat, lufit fújtunk, tortát, sósrudat, zserbót, pogit, húslevest ettünk, rötyögtünk, játszottunk nagyokat, kicsit nyügiztünk, de ezt azért, mert sajnos Milán reggelre belázasodott. Egész nap 38.4 és hőemelkedés között ingázott :(. Pont a születésnapján. Írok majd részletesebben is, teszek fel képet is, de most mennem kell, mert a kúp ellenére se ment lejebb a láza :(((

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KICSI/NAGYFIAM! :)

(köszönjük a köszöntéseket:))

Holnap szülinap! Sok keverés-kavarás után végül mégis itthon tartjuk a családdal.

Így volt ez eredetileg is, de bekavart az állandó rosszullétem. Szerda este már pokolian éreztem magam, a földön, illetve az ágyban hason fekve enyhült csak egy icipicit a görcsölés. Ugyanaz a fájdalom mint amikor epekövem volt. De akkor kivették a hólyagommal együtt, így nem tudtam már mire vélni, hogy így fáj. Felhívtuk anyut, hogy jöjjön ki, mert nem tudom egyedül ellátni a Milánt. Csütörtökre annyira rossz lett a helyzet, hogy kijött az aszisztens, kaptam injekciót, de semmit nem segített. Feri is itthon maradt velünk.

Végül bevitt a sűrgősségire, ahol azt mondták, minimum 5 órát kell várnunk... Itt már nem bírtam cérnával, a fájdalomtól, a tehetetlenségtől sírni kezdtem. Megsajnáltak, elsőre behívtak, bent is tartottak a megfigyelőben. Ágyra fektettek, egyből branürt szúrtak a vénámba, vérvétel, ekg, injekció... Közben csak bőgtem, bőgtem, bőgtem, hogy mi lesz így Milánnal. Itthon maradt vele anyu, de ő még átpelenkázni se pelenkázta sose... persze megoldotta :) Szóval ott feküdtem, kiszolgáltatva a magyar egészségügynek, orvosra várva, a gyermekemért aggódva, hallgatva egy bácsika jajveszékelését (ordítását). Feri kint, azt se tudta, mi van, nem szólt neki senki, hogy mi van. Miután az orvos megvizsgált, elküldtek ultrahangra és röntgenre. Ekkor végre a Ferivel is találkozhattam, aki igencsak meglepődött, amikor a betegszállító kitolt.

Hab a tortán, ami valamelyest megnyugatató is, hogy nem találtak semmit. A vérképem csillagosötös, mozgásszervi problémának ítélték a rosszullétemet. De tudom, hogy nem az, mindegy, kedden megyek magánorvoshoz, aki remélhetőleg alaposan megvizsgál. Na, az öt óra várakozás tényleg bejött. Szerencsére hazaengedtek. Kálvária volt, az egyszer biztos. Én így besz@rva még életemben nem voltam. Talán pszihésen is hergeltem magam, mert amióta tudom, hogy legalább a vérképem jó, azóta jobban is vagyok egy picit, a gombóc már nincs a torkomban ;)

Nem lett volna semmi gond, a mama kivett volna szabit, kijött volna hozzánk, ha kórházban maradok. Mivel hazajöttem, utána úgy volt, hogy Milán megy hozzá péntektől szombatig, majd amikor értemegyünk, ott köszöntjük fel. Aztán a sok munka miatt nem engedték el szabira, így végül - mivel jobban is vagyok - maradt az eredeti felállás, hogy idejön mindenki, de nem lesz nagy készülődés kajafronton, amit meg csinálni kell, abban segít ő, vagy vigyáz a Milánra, ami talán a legnagyobb segítség :) Szóval holnap nálunk családi szülinapi buli, már nagyon várjuk :)

Keresztanyu rakétát és marcipánt is vett a tortájára, aminek a piskótáját már meg is sütöttem. Ma a mamával összedobjuk, hogy holnapra készen legyen, szépen összeálljon. Lesznek lufik is :) Meg pogácsa, meg zserbó, meg talán szendvics. De nem is ez a lényeg, hanem, hogy holnap egy éves a nagylegény :) Az én nagy fiam :)

Tegnap annyira csodálatos idő volt, sokat sétáltunk. (Apa itthon maradt velünk, mert én két napja olyan rosszul éreztem magam, hogy sokszor a földön fetrengtem, annyira görcsölt az epém, hogy nem mertem egyedül maradni Milánnal. Ez meg is tette a hatását, mert délutánra már klasszisokkal jobban voltam. Most szigorú diéta, míg Milán eszik a jó kis töltöttpaprikát, addig én köménymaglevesen én pirítóson élek és csurgatom a nyálam.)

Milán imádta, mert egyedül is tolhatta a babakocsit, aztán pedig kézenfogva is sétáltunk. Vasárnap óta mindenre azt mondja, hogy gí... de olyan áhítattal :D Vajon mit jelenthet? A tát lett erre lecserélve :)

Elkezdtem ismertetni a bilivel. Na hát úúúúútálat tárgyát képezte, mert azon ugye ülni kell. MIlánnál meg olyan nincs. De tegnap egy mese erejéig mégiscsak rajta ült. Persze a pisit megint a fürdőszobában engedte el ;) Lehet, úgy kéne csinálnom, hogy amikor már folyik a víz, ott bent ültetem rá. Mert ott mindig lepisili a kád oldalát. Na de hogyan, amikor Ő mindig közreműködik a fürdővíz-engedésnél, biztosan nem tudnám rávenni, hogy üljön a bilin :D

Egyébként a fogát egyik este megpróbálta megmosni :)

Szombaton szülinap, remélem addigra jól leszek, mert nagyon sok dolgom van ám :)

Ma úgy döntöttem, hogy nem megyek cipőtvenni apáékkal és a mamáékkal, had plázázzanak együtt, meg ami a legfőbb ok volt, hogy szerettem volna egy kicsit egyedül lenni itthon. És annyira jól esik ez a kis egyedüllét. Persze csak pár órácskáról van szó, nem is lenne jó ennél több.

Na, nem pihenéssel töltöttem a szabadságomat, alapos fürdőszobai és konyhai szekrénypucolás- és pakolás (amit Milán társaságában lehetetlen lenne véghezvinni) után nagytakarítás, közben rotyog a töltöttpaprika, közben megy a mosógép, közben tárva-nyitva minden ajtó, ablak, árad be a friss meleg levegő.

Közben szimatolok, ellenőrzöm a hálószobafal penészedését, hogy mennyire sikerült megállítani. Hát igen, a szimatom nem csalt, Milán ágya mögött alul a fal végig. A szegőlécek végig. Sírni tudnék komolyan. Lehet, hogy ezért köhécsel még mindig Milán?

Hypó hiányában tömény domestossal mostam át a falat, majd bespricceltem penészölővel, most szellőzik, aztán ha apa hazajön, átrendezzük az egész hálót, Milán ágya visszakerül a régi helyére, ahol atombiztosan nincsen semmi penész és még meleg is ott a fal.

Szóval minden hétvégén penészt sikálok... Most fogunk árajánlatot kérni nyílászárócserére...

Ezen a héten keveset voltunk itthon, a tervezett egy nap helyett a negyediken jöttünk haza a déditől. Őszintén szólva egyáltalán nem volt kedvem hazajönni az üres házba. Feri dolgozik, nekem még nem volt munkám, szar idő is volt, kimenni se tudtunk volna... Meg olyan jó ott, szeretek ott lenni. Hazafele beugrottunk a mamáért is a munkahelyére, utána pedig hazavittük, bár ott most nem maradtunk sokáig. Milán úgy csüngött rajta mint egy kis majomSzerencsére már jobban van ő is. Milán meg apa vasárnap átmennek hozzá, együtt elmennek cipőt venni a fiatalúrnak. Én ezúttal itthon maradok, mert megérkezett a munkám.

Tegnap anyu jött ki, Milán már nem látta egy jó hónapja, de megismerte, ugyanúgy elvan vele szerencsére. Én így ma - jó idő lévén - megpucoltam az ablakokat végre.

Milán magabiztosan áll, sok mindent próbál utánozni, a lépegetéssel még nem halad, max. egy-két lépés/kétnaponta :) Ráér, nem kell sietni. A takony hol elmúlik, hol visszajön egy kicsit. Orrszívózni szerencsére nem kell, ha olyanja van, kifújja, ha olyanja, akkor azt se engedi, hogy letöröljem. Nagyon nagy fiúcska lett, olyan hihetetlen, hogy nemrég még csak feküdt. Változatlanul anyás, apás is, de csak rövid ideig, főleg, amikor hazajön, de ha bármi van, engem akar. Anyutól kapott bilit, tegnap ráültettük, de fél perc után leszállt róla. Utána bement a fürdőszobába és pisilt egyet :D

Készülünk a szülinapjára, a mamáék jönnek, meg ha minden igaz, egy-két jóbarát. A tortát én sütöm, a rakétát a keresztanyu hozza, az ajándékát beszereztük. Nem akartam most több játékot, így se férünk, olyan sok van. Még a Bóbitát kéne megvenni, imádja Weöres verseit, főleg a Haragosit. A szomszédbarátunk levág MIlánnak egy tyúkot, lesz igazi tyúkhúsleves.

Én teljesen szét vagyok esve, néha még a beszédem is akadozik, komolyan :( A pulzusom folyamatosan 100-118 között van, a torkomban érzem a szívem verését, szétrobban a fejem, hányingerem van, éjjel nem bírok aludni, nappal mosott szar vagyok... Hétfőn megyek az orvoshoz, mert ez már napok óta így megy, bár most, hogy vége ennek a szar időnek, valamivel jobban vagyok.

KOmolyan mondom, megőrülök a dühtől. Felrobbanok. Ha most találkoznék az előző tulajjal, akkor biztosan fejbelőném. Gondolkodás nélkül. Az egy dolog, hogy hangyákkal élünk immár két hónapja, hiába írtjuk, mindig mászkál itt-ott-amott a földön, a kádban, a szekrényen, az ülőgarnitúrán egy-egy eltévedt jószág. Nem kajára jönnek, csak úgy megjelennek csapatostul a legváratlanabb helyeken. Borzasztó. Amikor ideköltöztünk megbolygattuk a házat eléggé, na de ez már a második telünk itt. Tavaly akkor hol voltak? Vagy azóta elszaporodtak? És akkor jövőre már hangyákkal fogunk egy ágyban aludni is, annyi lesz? Most megint csak néhol lelhető fel egy-egy darab, miután már elhasználtunk több flakon spray-t. Persze, amikor MIlánnal elmentünk valahova, addig meg szellőzött.

Na de. A hálószobánk egyik fala, ami a másik (leendő gyerekszoba) helyiséggel közös, vizes. Szó szerint csorog belőle a víz. A hálóban amúgy is hidegebb van, mivel a másik szobát eddig nem fűtöttük, az egyelőre csak raktárként szolgál, külön kinti bejárata van, a két szoba között nincs átjárási lehetőség, ajtó, nem jön át a hideg. A gázszámlánk így is az eget verdesi, most lesz vagy 40ezer. Ha nem több... Az ablakokat cserélni kéne, mert szarok, csupa pára, a fa már teleszívta magát vízzel... A legjobb, hogy a bútorok is elkeztek penészedni a hálóban. Az is, amiben a gyerekruhák vannak. Megüt a guta. Ma penészt súroltam, hypóztam, penészölőztem, falat mostam (az csak vizes ha-ha), jó kis gázok terjengtek a szobában. Persze Milán akkor lett álmos, amikor nem vihettem be az ágyába aludni, mert még nem szellőzött ki a szoba. A bútor hátulja (funérlemez, Ikeás cucc), ami a fallal érintkezett, illetve a kiságy egyik ágyneműtartója lett penészes. Lehet, hogy vágatok funért és kicseréltetem apával. 

Teljesen bepánikoltam, mert ugye kurvára egészségtelen a penész, Milán meg ott alszik. Meg mi is. Nekem már feltűnt, hogy csak a hálószobában tüsszögök, pár napja meg már érztem a földön Milánozás közben, hogy furi szag van a kiságya közelében.

Apa beüzemelte a fűtetlen helységben is a radiátort. Mindegy már, hgyo 40 vagy 45 a számlánk... Csak száradjon ki a fal. Veszünk Ceresitet is, kipróbáljuk, hátha segít az is valamennyit. Próbálta már valaki, hatásos?

A megoldás persze a nyílászárók cseréje, a ház szigetelése (a szigetelés jövőre, ha meggebedünk is meg lesz csinálva) lenne. Illetve, ha már készen lesz a gyerekszoba meg a gardrób, és rendesen fűtve lesz, akkor talán szárazabb lesz a fal.

Komolyan sírni tudnék. Az ember vesz egy házat, aztán persze amikor már beleölt egy csomó lóvét, meg fizeti a hitelt is, akkor sorra jönnek ki a problémák. Tudom, ez nem csak nálunk van így, de én most akkor is ordítani tudnék.

A vizesedéssel még csak lesz valami. De a hangyákat hogy írtjuk ki? Lebontjuk a házat? Mert valószínűleg a ház falában élnek a drágáim, vagy a padlólap alatt. Fúj, már vakaródzok, ha rá gondolok...

Naggggyon-nagggyon mérges vagyok!

Ui: Most pár órával később, hogy már nem vizes a fal felülete (persze még nem száraz), hogy megszáradt a bútor lemosott hátulja, és már nem vagyok olyan ideges, így azért megvallom, hogy erős volt a "fejbelőném", de akkor így éreztem. Ilyenre sose lennék képes, ilyeneket csak képletesen írok. Most már csak leordítanám a fejét ;)

Büszkeségem ma megtette első két lépését egyedül! Azt hiszem, onnantól, hogy egyedül megállt, tényleg felgyorsultak az események, ahogy ez már másoknál is bebizonyosodott :) Felköthetem a gatyám :D

Az alvással viszont mostanában hadilábon állunk, annyira korán kel, hogy emiatt egész napra kihat a nyűgössége. Megint beleestem a régi csapdámba, hogy nem teszem a kiságyába. Nem tudom, miért... Sokáig működött, aztán megint kezdte a hisztizést amikor betettem, talán ezért mostanság zene, hinta, vagy mint ma is kétszer, az ölemben elringatva aludt el... De nem gond, csak legalább beállnánk egy azonos időpontra. Az is baj, hogy korán fekszik, de pont amiatt, mert korán kel és este már nem húzza sokáig. Talán ahogy ma is, le kell még fektetnem ilyentájt (öt-fél hat) és akkor tízig is kihúzza. De a múltkor is tízkor feküdt és fél hatkor már kukorékolt, persze tiszta rapli volt, de azért se akart visszaaludni... Áhh, na majd alakul valahogy. A bölcsihez mindenesetre jó lenne a korán fekvés/kelés, na de az még nyolc hónap.

Voltunk dokinéninél reggel. Jó sokat kellett várnunk, mert nem volt időpontunk, de amikor megláttak minket a váróban, utána egyből behívtak. A rendelőben egyáltalán nem tűnt betegnek, ment havarkodni, tolta a bevásárlókocsit, csörgőzött :D az ott található játékok közül pont csörgőt választott :))

Mandulagyulladása van, de gyógyszert nem kapott különösebben (Cebion csepp továbbra is, ha kell Nuropfen, illetve Fenistil csepp a takony miatt, orrszívás). Antibiotikumot nem kapott, mert vírusos eredetű a betegsége. Egy CRP teszt segítségével két perc alatt megállapították. Az ujjbegyét szúrták meg - amit türelmesen, egy mozdulat és szájgörbülés nélkül csinált végig a hősöm -, majd a vércseppeket egy csőbe engedték.

Mára egyébként már sokkal jobban van, a takony is csökkent és köhögni se köhög annyit.

Az éjszakánk borzalmas volt, az erős köhögéstől hányt is, levegőt nem kapott, hiába a Nasivin, lósz@rt se ér.